Arany János Általános Iskola és Speciális Szakiskola, Csorna

Karácsony Tamás
Minusplus (Alexa Zsolt, Rabb Donát, Schreck Ákos)

A régiók építészetének kortárs gondolkodásba emelése a mai magyar építészet egyik legfontosabb kérdése. Ez a probléma a formai kérdések mellett elsõsorban a települések szerkezetének és mûködésének megértését és az ebbe ágyazott, egyre nagyobb veszélybe kerülõ hagyományok felfejtését teszi szükségessé.

Az elmúlt két évben két iskolaépület épült Csornán, a Kisalföld egyik meghatározó, nagyrészt a régi településstruktúrát követõ szerkezetû mezõvárosában. Az itt bemutatott iskola a kisebbik, 3h iroda által tervezett épület által felvetett gondolatokat még tovább viszi, a mai magyar építészetben egyedülálló színvonalú példát teremtve.

Az épület kialakítása és mûködése értelmezhetõ úgy is, mint egy tanulmány a városról és a benne lehetséges tevékenységek formáiról. A feszes tömeget olyan útvonalak és terek metszik ki a telek kubatúrájából, amik mind a korábban itt létezett és egy kisvárosban ismert közterek modelljei. A megmaradt átjárás a keskeny telken keresztül a párhuzamos utcába (a másik iskolaépület felé) új értelmet nyert azzal, hogy a szomszéd épület gyönyörû arányú és nyersen hagyott tûzfalával szemben felépült az iskola. Ezáltal nemcsak az útvonal ill. annak tere nyert határozott formát és vált a köztes tér – a kisvárosok egyik legnagyobb titka és értéke – sokkal sûrûbbé, hanem a hozzá kapcsolódó, megnyíló félprivát terek az iskolában (galéria, az egyik belsõ udvar) új városi közeget is teremtettek az eddigi hátsókertek között.

A belső funkciók is a városias külsõ ill. átmeneti terek köré szerveződnek az épületben, ami – ahogy nagyvonalú belsõ terei a külsõ, de zárt udvarokhoz kapcsolódnak – ezáltal minden nosztalgia nélkül teremti meg a hagyományos kisvárosi-falusi porta funkcionális rendjét és az ahhoz kapcsolódó egyszerû formákat. A legelsõ átrium a tanári és az adminisztráció tereit rendezi egy csoportba, a középsõ, félig felnyíló udvar a gyerekeké, a leghátsó pedig a város és a nyilvános területek felé nyit, átmeneti teret képezve a nyilvánosság számára is elérhetõ belsõ terek és az átjáró között. A zárt belsõ tércsoportok közötti folyosók, lépcsõk és belsõ nyílt terek a város látványainak, átlátásainak, mozgásformáinak sûrített és így igen intenzív modelljét adják –az idejük java részét itt töltõ, különbözõ mértékben sérült gyerekek így mintegy saját ’iskolát’ kapnak a városról, kézikönyvet a terekhez, amiket egyébként valószínûleg bizonytalanul és korlátozva tudnának csak használni.

Az anyaghasználat, a színek jelszerû megkülönböztetései – az egyes közlekedõ funkciók, az udvarok funkciócsoportjaihoz tartozó saját karakterek – mind ezt a gondolati rendet erõsítik, egyúttal az épület zárt tömegének ellenére annak felnyíló, könnyed, elsõsorban a város tereibõl kialakuló jellegét erõsítve. A téglafelületeken megnyíló ablakok belsõ falai festettek, a be nem forduló burkolat is inkább a felületek határoló tulajdonságát és a mögöttük felnyíló újabb tereket, a terek kapcsolódási pontjait hangsúlyozzák, mint a zárt, zömök tömegszerűséget.

A lecke fel van adva.

Forrás: Szemerey Samu (szöveg), minusplus_architects (tervlapok, fotók)

Építészet:
Vezetõ tervezõ: Karácsony Tamás
Építész munkatársak: Alexa Zsolt, Rabb Donát, Schreck Ákos

Statika: Pozsgai István
Gépészet: Jerkó Anikó, Zöhls András
Villamosság: Sax Dezsõ, Böjte Ferenc
Konyhatechnológia: Siristye Tamás

Generálkivitelezõ: Strabag Rt.