Épülettervek/Hallgatói terv

Alternatíva a debreceni Nagytemplom látogatóközpontjára

2021.09.26. 15:53

Hawrlant Benjámin Máté egy látogatóközpont létrehozását célozta meg diplomamunkájában, aminek a Verestorony is szerves részét képezi és méltó módon mutatja be Debrecen és a Nagytemplom történetét. A koncepciót a tervező ismerteti.

Műemléki környezetbe tervezni mindig összetett és szenzitív feladat, ugyanis a helyszín történeti és materiális rétegeit felfejteni és értelmezni oly módon kell, hogy az interpretált adatok a tervezés során, gyakorlati módon tudják segíteni a koncepcionálás folyamatát. A tervezés során számos, látszólag konfliktusos helyzettel találja szembe magát a tervező – funkció ↔ prezentáció, régi ↔ új– amelyek megfelelő építészeti eszközök használatával feloldásra kerülhetnek.

Helyszínválasztás
Az évek során sok bel- és külföldi példát láttam műemléki környezetben megépült, olyan közösségi terekre és kiállító helyekre amelyek – a hely tiszteletben tartása mellett – egy gazdag történeti környezetben tudtak megépülni, frissességet és funkcionalitást adva az adott helyszínnek.

Debreceni polgárként tudtam, hogy van egy hely a belváros szívében, ami méltatlanul alulreprezentált a jelenlegi állapotában és ami megfelelő beavatkozás után értékes helyévé válhatna a belvárosnak. Így esett a választásom a Nagytemplom nyugati oldalán található, egykori Verestorony romjaira és környezetére.

Előzmények
A koncepcióalkotás folyamata közben alapvetően három tényező befolyásolta a tervezési programom alakítását.

Az első, a városi térszint alakulása: Debrecen belvárosában változó mértékben, de jelentősen megemelkedett a járószint magassága. A múlt századokban a gyakori esőzések valamint az alacsony járószint miatt gyakori volt, hogy a város egy dagonyás hellyé változott. Ennek megoldására a város egy, csak „Nagy híd"-ként emlegetett, fa pallókból ácsolt közlekedő sávot alakított ki a város főterén, ami hosszú időn keresztül meghatározó eleme volt a városnak.

A második, a templom története: A mai debreceni Nagytemplom helyén már a 12. században állt templom, aminek Szent András templom volt a neve. Ez a gótikus templom pusztult el az 1564-es tűzvészben. A leégett templom évtizedekig romokban állt, majd Bethlen Gábor támogatásával kezdték el újjáépíteni 1626-ban. Az András templom pusztulását az 1802-es tűzvész okozta, így 1803-1805 között elbontották a templom romjait. Az egyház Péchy Mihályt bízta meg egy új templom megtervezésével és ezt követően alakult ki a ma is ismert Nagytemplom. Az ezredfordulón a templom jelentős támogatáshoz jutott, ennek köszönhetően számottevő megújuláson eshetett át, beleértve egy templomtúra kialakítását.

A harmadik pedig a Verestorony és a védfal története: A Verestorony az András-templomot övező erődfal mentén épült a középkorban abból a célból, hogy elhelyezzék benne a Rákóczi György által 1636-ban adományozott több mint 5,5 tonnás nagyharangot. A Verestorony is leégett az 1802-es tűzvész alkalmával. Az ásatások során megtalálták a Verestorony falait, támpilléreit valamint a templomot körülvevő fal csatlakozásait is. Az ezredforduló után a meglévő romokat kipótolták és a tetejét egy üvegpiramissal fedték le.

Koncepció
Az elképzelésem egy olyan látogatóközpont létrehozása volt, aminek a Verestorony szerves részét képezi és méltó módon mutatja be – egyébként történelmi épületekben nem túl gazdag – Debrecen és a Nagytemplom történetét. A másik, általam megfogalmazott tervezési pont az volt, hogy ne egy különálló létesítmény legyen, hanem tudjon együttműködni a jelenleg is funkcionáló nagytemplomi kiállítással.

A Verestorony körüli teret a járdaszint alá süllyesztettem, aminek a célja több tényezős volt. Egyfelől a Verestorony és az egykori védfal romjait oly módon lehet prezentálni, hogy az ne borítsa fel a tér vertikális egyensúlyát és közben meg lehet óvni őket eredetiségükben. Nincs szükség egyéb építészeti gesztusra, hiszen a régészetileg felszínre hozott romok önmaguk alakítják a teret és teremtik meg az egykori térrendszer mását. Másfelől – utalva az egykori városi térszintre – a látogató olyan perspektívából szemlélheti a templomot, mint a korábbi városlakók évszázadokig. A süllyeszték kialakítása során a helyszíni adottságok befolyásolták a kontúr létrehozását, úgymint az egykori védfal vonala, a szemközti épületek helyzete, a templom helyzete valamint a templomkert kialakult határai.

Az így létrejött tér egy átmenet a városi köztér és a kiállítás között, egyfajta fogadótérként funkcionál ahova az emberek akár a kiállítás megtekintése nélkül is bemehetnek és időt tölthetnek el a tér végében elhelyezett vendéglátóhelyen. Mielőtt azonban megérkeznének, egy különleges látvány fogadja a látogatót, ugyanis a teret fedő filigrán üvegtető szemmagaságban véget érő éle egy képi határt hoz létre. A romok felé nézve azt tapasztalja az ember, hogy a két világ kettéválik, más minőségben látja a régmúlt romjait és a ma is álló impozáns templomot, mint amikor a vízfelszín határán lebeg az ember.

A térbe egy hosszú lépcsősor vezet le, amin ülőhelyek lettek kialakítva tovább erősítve a köztér funkciót. A lépcsőt elhagyva közvetlen az egykori torony falai mellé érkezik a látogató, ahol végig a templom és a romok különleges együtt állásának a vizuális képe kíséri el. A fogadóteret elhagyva a templom alapfalai mentén jut el a látogató a templom előtt fekvő, felszín alatti kiállítótérbe, ahol a templom és város történetével ismerkedhet meg és csodálhatja meg a – jelenleg a kollégiumban kiállított – emlékek és régészeti kincsek sorát.

A kiállítás a templom keleti tornyánál csatlakozik rá a meglévő templomtúrára olyan módon, hogy a toronyban meglévő liftet és lépcsőt a süllyesztett szintre vezetve érheti el azt. A keleti toronyból indulva folytatódik a túra egy kiállítással, a padlástér megtekintésével majd a tornyok között húzódó panorámajárdával. A nyugati toronyban megtekinthető a Rákóczi harang valamint az egykori tűzfigyelő szoba. A kiállítás végeztével a nyugati torony aljánál lehetőség van elhagyni a kiállítást a Kossuth tér irányába vagy pedig visszatérni a kiindulási ponthoz a Verestoronyhoz.

 

Hawrlant Benjámin Máté

Szerk.: Pleskovics Viola