Programok

Alkotói út - alkotói módszerek

2014.01.06. 13:16

Tematikus beszélgetés Francis Alÿs Próba I. (Ensayo I) című videóinstallációja kapcsán a Műcsarnok kiállítóterében.

Sziszifuszi harc és folyamatos vég nélküli próbálkozás jellemzi-e az egyén és a társadalom létét, vagy magát az alkotói folyamatot? Beszélhetünk-e művészi, egyéni vagy társadalmi fejlődésről, felzárkózásról és haladásról? Elérkezhetünk-e a végpontig, a tovább nem fejleszthető társadalomig, egyénig vagy a tökéletesen kész műalkotásig?

Francis Alÿs belga képzőművész ez Egy város entrópiája című kiállításon látható művei a folyamatot és a próbálkozást tematizálják, magát a cél és eredmény nélkülinek tűnő folyamatot emelik ki. Ezek a művek maguk is gyakorlatok, avagy előkészületek további műveihez. Ehhez kapcsolódóan Z. Halmágyi Judit építész és Bonta Gáspár (GASPARBONTA) építész Pásztor Erika Katalina moderálásával személyes és az építészetre jellemző alkotói folyamatokról beszélgetnek a Műcsarnok kiállítóterében.

Z. Halmágyi Judit valószínűleg napjaink legismertebb magyar építésznője, amit a budapesti önkormányzat Városfejlesztési és Városképi bizottságában évekig betöltött szerepének, illetve jelentős megvalósult épületeinek köszönhet. A Műegyetemen diplomázott, többek között Virág Csabával és Erick van Egeraattal dolgozott együtt.

Bonta Gáspár a Moholy-Nagy Művészeti egyetem egykori hallgatója, ma az építészet mellett belsőépítészettel és designnal is foglalkozik. Felbukkant Szimler Bálint Itt vagyok című kisfilmjében, nyílt már egyéni kiállítása a FUGA Budapesti Építészeti Központban és a Léhűtő belső terét is neki köszönhetik az oda látogatók.

Belépő: 500 Ft


Francis Alÿs

A belgiumi születésű Francis Alÿs (1959, Antwerpen) építészetet tanult mielőtt 1986-ban Mexikóba költözött, hogy részt vegyen az azt megelőző évben történt földrengés utáni rekonstrukciós munkálatokban. Hamarosan azonban képzőművészettel kezdett el foglalkozni, ami Alÿs szerint “… egy közvetlenebb formája a beavatkozásnak, mert (a képzőművészet) eszközeivel sokkal hatásossabban tudom befolyásolni a helyszínt, mint egy épülettel.” Mexikóváros a kezdetektől inspirációs forrása Alÿs sokféle médiumra készült műveinek, a festészet, a performance, a videó és a fotó egyaránt kifejezési eszköze. A városi lét jelenségeit feldolgozó műveit többnyire benjamini értelemben vett flaneurként, megfigyelő járókelőként készíti, gyakran önmagát is megjelenítve. Sok művészeti akciója azonban túllép a ‘sétáló’ szerepkörén, és aktívan avatkozik be a városi létbe. Ilyen például a Gyakorlat paradoxona 1 (1997), egy kilenc óra hosszú akció, aminek keretében egy jégtömböt tolt Mexikó metropoliszának utcáin, amíg az megolvadt és nem maradt más utána, mint egy pocsolya. Ahogy egyik egyéni kiállításának címe is mutatja (Sometimes doing something poetic can become political and sometimes doing something political can become poetic – Néha a költői alkotás politikaivá válhat és néha a politikai aktus költőivé, 2007, David Zwirner Galéria) művei a poézis és politikum határmezsgyéjén állnak.

Francis Alÿs: Próba I.

1998-tól kezdve, színházi és zenei próbákat figyelemmel kísérve és dokumentálva, készítette el Alÿs a Próba sorozatát. Egy yucatáni mariachi zenekar próbái kísérte végig, miközben egy “danzón”-t, egy mexikói táncot gyakoroltak, a felvételek ezt követően a Próba I. (Ensayo I) (1999-2001) hangjának alapjául szolgáltak. A videón egy piros Volkswagen bogárhátút látunk, amint egy domb tetejére igyekszik felhajtani Tijuanaban, Mexikóban, aminek túloldalán az Egyesült Államok határa található. Amikor zenekar tagjai megszakítják a dalt, a “Vocho”, ahogy VW bogarat Mexikóban becézik (egyébként ott készültek egészen 2003-ig), lassan visszagördül. Minden alkalommal, amikor a zenészek elkezdik a próbát, a kocsi kapaszkodni kezd a dombra. Sziszifuszhoz, a görög mitológiai alakhoz, hasonlóan a bogárhátú sofőrje minden alkalommal sikertelenül próbálkozik, folyamatosan újrakezdi a kísérletet, de hiába: a videó egyik pillanatában sem éri el célját, és az autó szó szerint nem mozdul előre. Ugyanez a sziszifuszi vállalkozás a Próba I. (Maqueta) / Rehearsal I (Maqueta) témája, ami a valódi bogárhátú erőlködéseit rekonstruálja egy játékautóval. A Próba I (Caracoles) / Rehearsal I (Caracoles)-ben egy fiú Mexikóváros külvárosában maga előtt egy műanyagpalackot rugdosva fut az utcákon, a kamera követi a kezdet és vég nélküli folyamatot. Egy kutyatulajdonos a Próba I. (Perro pelot) / Rehearsal I (Perro pelot)-ban egy labdát dobál kutyájának, a játék végtelennek tűnik, a kutya a labdát minden alkalommal visszahozza. A Próba / Rehearsal sorozat művei hasonló módon vég nélküli, valahol értelmetlen tevékenységeket mutatnak be. A Próba politikája (Politics of Rehearsal) az eddig említett videók egyfajta értelmezésénak is felfogható, avagy az előzőek kifejletének.

A bevezető jelenetben Harry S. Truman 1949 január 20-án tartott beszédét látjuk, amiben lefektette az Egyesült Államok segélyezési politikájának alapjait és megalkotta a “fejletlen terület” fogalmát. A következő képsorokon egy nő vetkőzik, a zene folyamatos megszakítása elhúzódik az erotikusnak szánt jelenet. A próbákat a történész, Cuauhtémoc Medina kommentárja kíséri. Medina kritizálja, hogy Truman különbséget tesz fejlődő és fejletlen országok között. Az elképzelés a hidegháború idején fejlődött ki, szerinte annak érdekében, hogy az Egyesült Államokat világhatalomként pozicionálja, és hogy új szövetségeseket nyerjen meg a Szovjetunió ellen a szegényebb országok fejlesztési segélyezésének fizetésével.

A sorozat minden darabját a folyamatos ismétlés és az ebből fakadó várakozás jellemzi. A helyszínek és a tipikusan Mexikóra jellemző elemek szerepeltetése, mint az ott gyártott bogárhátú, a mariachi zene vagy az utcai kólásüvegrugdosás a művész kívülállóságát hangsúlyozzák. A kettő összetételéből fakad az a lírai, mégis politizáló reflexió, ami a latin amerikai latin-amerikai régió lassú, sziszifuszi fejlettebb északi szomszédjához való felzárkózási kísérletét írja le.

Francis Alÿs: Koldusok

A nyolcvan diából álló sorozat Mexikóváros metrómegállóinál készült, mindegyikük egy-egy koldust vagy utcazenészt mutat felülnézetből, a beállításnak megfelelően a vetített képek a padlón láthatóak. A választott perspektíva csak erősíti a társadalmi hierachiára való utalást: a néző csendes szemlélődőként, biztonságos távolságba helyezve a kéregetőktől, egy lefelé irányuló pillantást vethet a városi lét árnyékos oldalára.