Ahol a gyalogosok állnak nyerésre: elkészült a szöuli Skygarden

Az autósok bosszankodhatnak, a jövő mégis a kizöldülő városokban van, vélik a szöuli városvezetők, amikor nemrég felavatták az autós felüljáróból a holland MVRDV iroda tervei alapján parkká avanzsált gyalogutat. Bán Dávid írása.

Időről időre fellángol a szenvedélyes vita, arról, hogy Budapest közlekedését és városfejlesztését mennyire segítette vagy gátolta a két főpályaudvar, a Keleti és a Nyugati előterében felhúzott autós felüljáró. Noha egyértelmű, hogy az 1970-80-as évekhez hasonlóan a jelenlegi városvezetés is a motorizációt favorizálja, a két felüljáró sorsa mégis megpecsételődni látszik. Sajnos az is tény, hogy a városképileg ugyan valóban aggályos két építményről a teret használók kihagyásával döntenek, ezért akárcsak sok hasonló esetben, most is elmarad a szélesebb körű társadalmi vita, így a közös gondolkodás, a monstrumok elbontása helyetti esetleges újrahasznosítás vagy –értelmezés lehetőségére sincs túl sok esély.

Az érintettek bevonásával, különböző hasznosítható – vagy éppen irreális – ötlet megvitatásával született meg a szöuli 7017 program keretében az úgynevezett Skygarden. „Ja, kérem” – szokás ilyenkor bedobni a magyar virtust: Nyugaton, vagy éppen a távoli keleten minden másképp működik. Pedig nem haszontalan néha nyitva tartani a szemünket és ha nem is kell mindig nekünk feltalálni a spanyol viaszt, de jó ötleteken, megvalósítható koncepciók adaptálásán el is lehet gondolkozni. (Nem kívánok igazságtalan lenni, mert tudom, hogy Budapestnek is létezik olyan aktív, nyitott, a világot kellőképpen ismerő szakértői és lelkes civil csoportja, amely jó pár kardinális kérdést megfogalmaz, vitatkozik a város jövőjéről. Hangjuk persze csak egy adott pontig ér el.)

Visszatérve a távoli keletre és az 1960-as évekre, amikor alig néhány évvel a félszigeten dúló véres háború után Dél-Korea még a világ egyik legszegényebb országaként az exportra építő gazdasági politikával nagyon gyors és látványos fejlődésnek indult. Mára a világ egyik gazdasági vezető hatalmává nőtte ki magát és a gyors átalakulással együtt fővárosának képe is igen hamar radikálisan megváltozott. Az idővel 10 millióssá duzzad Szöul modernizációja hirtelen vette át a szerepet a hagyományos, meditatívabb ázsiai értékrend fölött, toronyházak nőttek ki a földből, amik között egyre szélesebb, nem egy esetben emeletes autópályák épültek, van, ahol egy patak befedésével jutottak új útfelületekhez.

Mára a városvezetés értékrendje jelentős fordulatot vett és felismerték, hogy az élhető városhoz nem a motorizációnak kell egyre végtelenebb irányokat nyitni, hanem vissza kell térni a gyalogosok igényeihez, a zöldfelületekhez, a rekreációs zónákhoz, a csendesebb zugokhoz, agorákat, visszavonulási lehetőségeket kell kialakítani. Ebben a szellemben kezdtek olyan közérzetjavító és a fenntarthatóságot előtérbe helyező projektekbe, amelyek szembe mertek menni az autós érdekekkel. Egy jó évtizeddel ezelőtt például az üzleti negyeden átfolyó, korábban befedett Cshonggjecshon patakocska felől elbontották az autóutat és a vízfolyást ismét megnyitották, partja mentén pedig városi kis oázist alakítottak ki. A vízparton kikapcsolódást szolgáló lehetőségek, kellemes természeti és vizuális élmények, közösségi terek fogadják a napi 60.000-nél is több idelátogatót, akik sok esetben a környező toronyházakból menekülnek ide egy kis fellélegzésre, felfrissülésre. Az emberekre gyakorolt jó hatás mellett a környezet éghajlata számára is érezhető pozitív változást hozott az újra megnyitott vízfolyás és a partára telepített, hosszanti zöld felület.

Két évvel ezelőtt az Építészfórumon is bemutattuk azt az akkor még csak tervekben létező projektet, ami a Szöuli pályaudvar vágányai és a mellette futó széles autóút fölött átívelő, közel egy kilométer hosszú korábbi autós felüljárót készült városi kertté és sétánnyá varázsolni. A projekt végül a tervek szerint idén el is készült. A nagyjából 14 milliárd forintnyi (59 milliárd won) összegből megvalósult beruházást egy komoly előkészítő munka és az érintettek, a városlakók bevonása előzte meg. Az 1970-es években épült kétsávos felüljáró szerkezetét 2006-ben balesetveszélyessé nyilvánították és forgalmát leállították, majd a szerkezet lebontását tervezték. A lakosok, helyi civil szervezetek és építészek bevonásával megtartott fórumon mégis a konstrukció megtartása mellett döntöttek és a párizsi, illetve New York-i példák sikerén felbuzdulva egy zöld gyalogossétányra, egy hosszan elnyúló városi kert kiépítésére tettek javaslatot. A projekt megvalósítására és a hozzá kapcsolódó, a fenntarthatóságot előtérbe helyező tervekre Seoullo 7017 elnevezéssel komplex programot indítottak el. Míg a Seoullo elnevezés Szöuli utcát takar, a 7017 számkombináció pedig az 1970-ben épült autós felüljáró 2017-ben megtörtént funkcióváltására utal.

A projektre nemzetközi tervpályázatot írtak ki 2015-ben, amit a holland MVRDV iroda nyert meg. Az idén májusban átadott Skygarden sétány egyben arborétumként is értelmezhető, hiszen több mint 50 növényfaj – virág, cserje, bokor és fa – mintegy 24.000 egyedét ültették el alfabetikus sorrendben, amelyek java, így a telepített 645 fa csak a következő években, évtizedekben éri majd el teljes magasságát. A különböző kertrészek és padok mellett a hídon kisebb üzleteket is nyitottak: virágárusokat, kávézókat, büféket és turista információs pontokat. Másutt pedig közvetlen kapcsolatot teremtettek a híd melletti épületekkel, így kisebb átjáróval juthatunk egyes szállodák és irodaházak előterébe. A sétány egyben több városrészt és 17 különböző sétálóutcát köt egybe, így egy egyre bővülő, gyalogos városközpont és turistaútvonal kulcseleme lett. A kiépítésnél nagy hangsúlyt fektettek a biztonságra, hiszen a költségek 40 százalékát a földrengésvédelemre, a tartós szerkezetre költötték.

A kizöldült felüljáró – akárcsak a megnyílt Cshonggjecshon patakocska – új szimbóluma lett Szöulnak, azzal az üzenettel, hogy az autózással szemben az élhető tereket szeretné a város az előtérbe helyezni. Jung Joon Kim, a város jelenlegi főépítésze elmondta, tudja, nem mindenki boldog attól, hogy ezzel a tendenciával csökken az autózható útvonalak hossza, de ő, akárcsak a városvezetés a hosszú távú elképzelésekben gondolkozik, ahol a levegő és az élhetőség szempontjából egyre több autómentes övezetre lesz szükség. Szerinte ez nem egy ízlésbeli kérdés, hanem – ahogy világszerte számos más város vezetése is már felismerte – ez a mai városok megmaradásának egyetlen esélye. A főépítésze válaszolva azokra a kritikákra, hogy a zöld felüljárót sokan igen mesterséges képződménynek tartják elmondta, hogy a természetes tájképet az épített városi környezetben nem lehet és nem is szükséges reprodukálni. A felüljáró mellett a pályaudvar előtere is megújul, ahol szintén minél nagyobb zöldterületet igyekeznek kialakítani. Egyben úgy gondolják, hogy a Seoullo 7017 projekt katalizátor lehet a környék számára, hogy egyre több autómentes zöldterület alakuljon ki, élhetővé téve a 10 milliós főváros lakóinak és látogatóinak mindennapjait.

Bán Dávid