Épületek/Középület

A sopronbánfalvi volt pálos-karmelita kolostor újjászületése

2010.12.17. 15:20

Megújult a sopronbánfalvi egykori pálos-karmelita kolostor együttese Magyari Éva és Pazár Béla tervei alapján. Az építészek a felújítás során a meglévő épület térstruktúrájának és fellelhető értékeinek megóvásával alakították ki az új funkcióknak megfelelő tereket, amelyek sokban hasonlítanak a kolostor eredeti rendeltetésére.

Történeti áttekintés
A sopronbánfalvi templom és kolostor helyén írásos dokumentumok alapján már 1411-ben egy kápolna állt, amely 1481-ben került a pálos remeték használatába. A kápolna helyén új rendház és templom építésébe kezdtek, amelyet a 16. század elejére be is fejeztek. A búcsújáróhelyként is működő együttes jelentősége nőtt, a rend gazdagodott, ami az épület díszítésére is kihatott. Az együttes virágzása a törökök idején szakadt meg, akik 1530-ban a pálosokat elűzték, a kolostoregyüttest pedig felgyújtották. A 17. században kezdődött meg a kolostor helyreállítása, ez egyben a pálosok visszatelepedésének időpontja is volt. Az évekig tartó újjáépítést az uralkodók (II. Ferdinánd, I. Lipót) és az ország főúri családjai (Széchenyi, Eszterházy, Nádasdy, Csáky) is támogatták. A bejárat feletti eredeti kőpárkány felirata szerint az építkezést 1643-ban fejezték be „Isten dicsőségére, Szűz Mária tiszteletére…”. Az így elkészült épületegyüttes lényegében már megegyezett a maival.

 

 

 

Az évek folyamán történtek rajta változások: például a refektóriumot és a felette elhelyezkedő novíciátust 1668-ban alakították ki. 1696-ban a pálosok már az itt létrehozott könyvtárukról is híresek voltak. Az emeleti helyiségben 1756-64-ig a pálos főiskola is működött.  1787-ben II. József rendeletére feloszlatták a pálos rendet is. A gazdátlanul maradt épület funkciója többször változott, míg végül 1857-ben helyőrségi kórházzá alakították át. 1892-ben a mayerlingi karmelita apácák vásárolták meg a rendházat, majd alakították át saját részükre. A főbejárat ekkor került át a jelenlegi helyére. Az apácák 1950 januárjáig éltek a kolostorban. Kiköltözésük után az épületet szociális otthonnak használták, amelynek szerencsére nem voltak jelentősebb építészeti következményei. Így a helyreállítás még a fellelhető értékeket konzerválhatta és egyben integrálhatta az új funkcióban.

 

 

 

Meglévő állapot
A kolostor évek óta üresen állt, ennek megfelelően az állapota romlott. A vastag teherhordó falak és a boltozatok nem károsodtak, csak a talajból felszívódó víz okozott problémát. Az ácsszerkezet nagy része 19. századi eredetű, csupán a délkeleti sarokban voltak felfedezhetők a barokk szerkesztés nyomai. Az ablakokat az 1970-es években cserélték ki. Néhány, feltehetően eredeti barokk ajtó mellett a belső nyílászárók a 19. és 20. században készültek. A burkolatok zöme az épület szociális intézetbeli korszakáról tanúskodott (csempe, márványmozaik, mettlachi). Az épületből induló pince lejáróból kiterjedt boltozott pincerendszer közelíthető meg.

Megközelítés
A magaslaton elhelyezkedő együttes megközelítése továbbra is a Kolostorhegy utcáról történik. A vendégek számára a Temető utca mentén a kőkerítés után parkoló hely került kialakításra. Az épületet az egykori gazdasági udvar felől lehet feltölteni. Az egykori kútház és a gazdasági épület újjáépült, itt nyáron terasszal bővíthető kisvendéglő kapott helyet.

 

 
 

 

Koncepció
A kolostor épületében az alkotó, meditációs funkció helyiségeit úgy helyeztük el, hogy a műemléki terek értékeit megvédjük. A bejárat visszakerült az eredeti, barokk kori helyére, a templom mellé. A nyugati szárnyban lévő,  19. században épült lépcső helyére új lépcső és lift épült, amely minden szint akadálymentes elérését biztosítja. A tetőtér megközelítéséhez a másik két lépcső is továbbvezetésre került az eredeti forma megtartásával. A földszinten a díszes refektórium eredeti funkciójának megfelelően a 20-30 bentlakó vendég étkező helyisége lett. A csatlakozó egykori konyha helyére került az új konyha, amely csak a bentlakókat látja el. A külső vendéglátó egység 50 főt tud fogadni. Az egyes szobákhoz tartozó vizes helyiségek úgy kerültek kialakításra, hogy nem metszenek bele kereszt-, vagy fiókos boltozatba. Az épületben négy nagyobb méretű szobaegység található, amely több fő befogadására alkalmas, ezek közül kettő mozgássérültek által is használható fürdőszobával rendelkezik. Az emeleten az egykori novíciátus impozáns mestergerendás, famennyezetes nagytermét közösségi alkotótérként, illetve alkalmi rendezvények, koncertek céljára fogják használni. A közösségi vizesblokkok szintenként az eredeti helyükön kerültek kialakításra.

 

 

 

Az épület padlástere már a barokk korban magas térdfallal épült, így eredeti formájának megtartásával - a műemlékvédelmi szempontok betartása mellett - alkalmas volt a hasznosításra. A jelenlegi fedélszék a 19. században készült, csak a délkeleti sarok mutatott barokk szerkesztési elveket, de rossz állapota miatt nem volt megőrizhető, így az eredeti geometriával megegyező,   nagyobb terhekre méretezett új tetőszerkezet épült. A déli szárnyban a nyitott fedélszék alatt kiállító- és rendezvénytér, a nyugatiban csoportos meditációs terek kaptak helyet. A templom fala melletti keskeny északi szárnyba került a könyvtár, a keleti oldalra a négy vendégszoba, a központi fűtés kazánjának helyisége és a szellőzőgépház. A noviciátus feletti átszellőztetett padlástér a fedélszék cseréje után is megmaradt eredeti rendeltetésében.

Szerkezetek
Az épület teherhordó falai részben kőből, kő-tégla vegyes falazattal, illetve téglából épültek. Az új falak 29x14-es műemléki téglából, a tetőtéri térdfalak vasbetonból, a kisvendéglő falai az alsó szinten vasbetonból, a földszinten 38 cm vtg. falazóblokkal együtt falazott nagyméretű, bontott téglából épültek. Az új kerítés a kisvendéglő északi oldalán, illetve a régi pótlása a déli végén, ugyancsak ilyen nagyméretű téglából készült.

 

 

 

A kolostor födémszerkezetei téglából készült fiókos dongaboltozatok, amelyek a 17. és 18. században épültek. A noviciátus felett mestergerendás-fiókgerendás famennyezet a 17. század végén létesült. A padlástér hasznosításához az emeleti boltozatok felett, az épület és az új tetőszerkezet stabilitásának biztosítására vasbeton födémszerkezet és térdfal került beépítésre. Az új lépcsők, a liftakna, valamint a kisvendéglő födémei szintén vasbetonból készültek.

A teljes tetőszerkezet újraépült, a fedés külső síkja megegyezik a meglévő fedés kontúrjával. Az északi és déli szárnyban látszó fedélszék készült, a keleti és nyugati szárnyon síkmennyezet készült, tűzgátló gipszkarton térelhatárolással. A noviciátus feletti fedélszék is újraépítésre került az eredeti geometriával. A kolostor épületére kettős cserépfedés került egyenes vágású, a régi soproni cserepekkel megegyező méretű kerámiacserépből. A kisvendéglő lapos hajlású tetejét kettős, ültetett fekvőkorcos vörösréz lemezzel fedi. A bádogos szerkezetek vörösréz lemezből készültek.

 

 
 

 

Burkolatok
A kolostor épületében a feltárások barokk kori téglapadlót, és több helyen annak nyomait tárták fel. A keleti főbejárat burkolata ilyen padlótéglákból készült. A kerengőfolyosókon, a refektóriumban és az új nyugati lépcsőházban kézzel pattintott solnhofeni kőlap burkolat, a tetőtéri helyiségekben széles fúgával rakott padlásburkoló tégla jellegű téglapadló került kialakításra. A nyugati lépcsőházban lépcsőfok magasságú tömbkő burkolat, a keleti és déli új, tetőtérbe vezető lépcsőkarokon 6 cm vastag gundelsheimi jura burkolat készült. A szobákhoz tartozó fürdőszobák és a közösségi vizesblokkok üvegmozaik, a kiszolgáló terek kerámia burkolatot kaptak. A lakószobákhoz tartozó fürdőszobákban és a közösségi vizesblokkokban üvegmozaik falburkolat, a kiszolgáló terekben és a konyhaüzemben fehér selyemfényű csempeburkolat készült. A szobák burkolata fózolt tölgy hajópadló, olajozott, viaszolt felülettel.

 

 

 

Restaurátori munkák
A refektórium stukkós mezőinek mennyezetfestésére írásos források is utaltak, a teljes mennyezet restaurálásra került. A kutatás egyes szobák, és a folyosó falának díszítőfestésének nyomait is feltárta, ezek is konzerválásra kerültek. Restaurálták az eredeti barokk kori ajtókat a vasalatokkal együtt, a földszinti két karmelita-kori átadó szekrényt, a kőkereteket, a barokk kori ablakrácsokat, a fűtőnyílásokat, valamint a novíciátus famennyezetét. Az épületben összesen hat korhű  kályha került felállításra.


Sopronbánfalva, volt pálos-karmelita kolostor felújítása és hasznosítása

vezető tervezők: Magyari Éva, Pazár Béla
építész munkatársak: Polyák György, Bodnár Tibor, Demjén Gergő, Garai Péter
szakági tervezők:
statika: Bencze Zoltán, Kecskés Krisztián, Borbély Attila – CÉH Zrt.
épületgépészet: Szabó István, Varga Balázs – Kovács Pál és Társa Kft.
elektromosság: Bíró Gábor – BíróBau Kft.
nedvességvédelem: Horváth Sándor, Czégeni Csaba – Pataky és Horváth Építésziroda Kft.
közmű, út: Kálmán Éva, Horváth Péter – HKÉ Mérnöki Iroda
konyhatechnológia: Aczél Pál Tamás – Gastroplan Kft.
művészettörténeti kutatás: Balázsik Tamás
régészeti feltárás: Gabrieli Gabriella, Nemes András - Soproni Múzeum
művészettörténész szakértő, műemléki konzulens: Dávid Ferenc
generáltervező: MNDP Építőművészeti Kft.

megbízó: Nistema Kft.

a kolostor honlapja >>