A pragmatikus tervek voltak előnyben – a kelenföldi pályázat vitájáról
A győztes pályamű egyik alkotója, Csillag Katalin elmondta, hogy minden szempontból pragmatikus, rövid időn belül megvalósítható és a jövőbeli új igényekhez is hozzáilleszthető tervre törekedtek. A vasút felől a tömegközlekedéshez igyekvő utasok számára olyan komplexumot hoznának létre, amely egyszerre teszi lehetővé a gyors haladást és a pihenést, a kikapcsolódást. A Tervpályázatok Fóruma december 10-i estjén jártunk.
Ahogy az már megszokott, a Tervpályázatok Fóruma december 10-i estjén is csak páran voltak jelen a megvitatandó építészeti verseny döntnökei közül. Ezúttal „A Kelenföldi pályaudvar és térsége” ötletpályázat eredményét vették (volna) górcső alá a meghívottak és a vendégek, erre azonban kevés esélyt adtak a szervezők. A Magyar Építész Kamara és a Magyar Építőművészek Szövetsége által delegált két zsűritag, Kiss Gyula és Vikár András nem érkezett meg, opponensről pedig a szervezők nem gondoskodtak.
Mentendő a rendezvény percek alatt romba dőlő komolyságát, Schneller Istvánra (a MUT által delegált zsűritagra) testálták a vita megnyitását. Kummer István, mérnökfőtanácsos főosztályvezető, a MÁV ZRt. főépítésze is mondott néhány szót a pályázat jelentőségéről, majd hosszú beszédet tartott Schreffel János, a XI. kerület főépítésze. Rengeteg általánosság hangzott el: Schneller az ügy rendkívüli komplexitását taglalta (viszonylag kis területre koncentrálódó sokféle funkció: lakótelepek, közlekedési létesítmények, sportközpont stb.; egymást szinte átfedő közlekedési rendszerek: a 4-es metró majdani végállomása, a szomszédos közúti csomópont, a vasút kiegészítő létesítményei, tömegközlekedési infrastruktúra).
Schreffel a kreatív és elmélyült pályaművek nagyszerűségét méltatta. Kummer szerint azok a pályaművek részesültek előnyben, melyek nem annyira merész, mint inkább a hazai realitásokat szem előtt tartó megoldásokat javasoltak. Rámutatott, hogy a vasúti terület két oldalán húzódó, egymástól hermetikusan elzárt városrészek közötti kapcsolat megteremtése mellett a régi állomásépület helyzetének rendezése is fontos cél volt. A MÁV egy éve a terület rendezésére vasútfejlesztési tervet dolgozott ki, mely szerint új állomásépületre van szükség – az ötletpályázat részvevőinek többsége is ezt javasolta. Ellenben a régi épület megtartásával és átfunkcionálásval számoltak.
A győztes pályamű (Mű-hely Zrt., 3h Építésziroda, Közlekedés Kft., Új Irány Csoport) egyik alkotója, Csillag Katalin elmondta, hogy minden szempontból pragmatikus, rövid időn belül megvalósítható és a jövőbeli – ma még nem ismert – új igényekhez is hozzáilleszthető tervre törekedtek. Ezért a MÁV-területet óvatosan kezelték – csak egyetlen nagyobb híddal kötötték össze a két városrészt. Mivel a lakófunkció tekintetében a terület fejlettnek tekinthető, elsősorban kereskedelmi létesítményekben és irodaházas fejlesztésekben gondolkodtak. A közlekedési létesítményeket a vasút két oldalán helyezték el, minél inkább elhúzva egymástól, hogy a terhelés ne egyetlen pontra koncentrálódjon.
Míg a 19. században a megérkezés számára emeltek nagy épületeket, ma már inkább az átszállás funkciója vált fontossá. Ehhez kívántak alkalmazkodni az Etele tér kialakításával: a vasút felől a metró és az egyéb tömegközlekedési eszközök irányába tartó utasok számára olyan komplexumot hoznának létre, amely egyszerre teszi lehetővé a gyors haladást és a pihenést, a kikapcsolódást. Kétszintes teret képzeltek el, melynek alsó része egyfajta zsibongó lehetne, amely kifejezetten a nyüzsgő forgalmat szolgálná, felső részén rendezvényterek, kisebb zöld területek, pavilonok lennének. A buszpályaudvar fölé irodaházakat javasolnak (mely a komplexumot felszabdaló nagy nyílásokon át kapnak fényt és levegőt), a Futureál Csoport területére kereskedelmi létesítményeket helyeztek. A fennmaradó területen szállodák, konferenciaközpontok épülhetnének.
beszámoló: Haba Péter
fotó: Marinov Péter
