A múltban rejlő lehetőség

A Zalaváry Lajos által tervezett, jól ismert jászberényi termálfürdő szerves összekötése a stranddal végül sosem valósult meg. Tábi Sárát leginkább az foglalkoztatta diplomamunkájában, hogyan lehet egy elismert emlékhez oly módon hozzányúlni e cél érdekében, hogy az eredeti karakter saját korának értékeit is prezentálja. A terv 2018-ban Hauszmann-díjas volt.

A Jászberényi Termálfürdőhöz való személyes kötődésem, és a meglévő épületek megtartása és újraértelmezése iránti érdeklődésem nyújtotta alapját diplomatémám megválasztásának. Szüleim jászberényi származásának köszönhetően sokat látom és láttam Zalaváry Lajos karakteres épületét és a mellette elterülő strandfürdőt. Mindig foglalkoztatott, hogyan érdemes egy meglévő állapothoz igazodni, kihasználva a benne rejlő lehetőségeket, tisztelve a múltat és az értéket. Diplomamunkámmal erre a kérdésre keresem a választ.

A helyszín Jászberény belvárosa, az 1960-64 között épült fürdőépület telke a Főtér közvetlen közelében, a Zagyva folyó és az általa körül ölelt Margitsziget által határolva fekszik.

A fürdő két ütemben épült volna, de ezek közül csak az első, a tisztasági fürdő valósult meg. A második ütem (a fürdőhöz kapcsolódó uszoda épület) megépítésére nem került sor, helyette a ház és a folyó közötti területen szabadtéri strandfürdőt alakítottak ki, mely azonos funkciója ellenére működésében és térhasználatában nem kapcsolódik az épülethez.

A Zalaváry Lajos által tervezett épület két ellentétes karakter jellemzi: a népies formavilágú, izgalmas téri élményt nyújtó fürdőkupolák és a hozzájuk kapcsolódó egyszerű, racionális elrendezésű kiszolgálószárny, melyek együttesen a kor modern építészetének hazai átértelmezésére tesznek kísérletet.

Az épület az évek során kisebb-nagyobb változásokon ment keresztül, eredeti alaprajzi tisztasága jelentősen sérült, nyersbeton kupolája pikkelyes fedést kapott.

Az építészeti program kialakítása során három célt fogalmaztam meg: a meglévő fürdő eredeti tiszta rendjének újbóli megteremtését; a környező strandfürdő, és egyben a két funkció viszonyának rendezését; végül a most elsősorban egészségügyi jellegű fürdő pihenő és rekreációs funkciókkal való bővítését.

A terület rendezése különböző támpontok, szerkesztő rendszerek és szerkesztővonalak keresésén alapszik. A keresés során két rendszert határoztam meg: a strandfürdő meglévő medencéi alkotta merőleges rendszert és a fürdőépület által meghatározott merőleges rendszert. A szabadtéri strand által használt terület a fürdőhöz és a határoló utcákhoz képest nagyjából másfél méter mélyen fekszik, rézsűk hidalják át ezt a szintkülönbséget.

Ezen rézsűk mentén kijelölhető vonalak adják a szerkesztővonalakat, melyek a fürdő és a strand találkozását és a határvonalakat jelentik. E vonalakon a szintkülönbséget kihasználva alternatív határként támfalrendszert hozok létre, mely két végén felvastagodva hozza létre a strandfürdő büfé- és fogadóépületét, és a bővítést.

A fürdőépületbe a telekhatár mentén befutó támfalszerű épület merőlegesen visszakanyarodik és felvastagszik, a meglévő épület hátsó homlokzatától elhúzva egy zárt belső udvart hoz létre, félszint eltolással a strand terepszintjén megteremtve a kapcsolatot a fürdőépülettel. A két épületrész közti horizontális és vertikális közlekedés egyetlen nagyobb beavatkozásként a meglévő fürdőépület és a belefutó falszerű nyaktag áthatásában történik. Egyszerű külső tömegképzésével nem vetekszik a karakteres házzal, inkább kerítésfalként és támfalként viselkedik, mintsem egyenrangú épületként.
A bővítés karaktere is erre a meglévő házban rejlő kettősségre épül, annak egy fordított átirataként.

Itt a ház tömegét a racionális kiszolgáló funkciók adják, melyben a gazdagabb térélményt nyújtó fürdőtér az eredetit továbbvezetve negatív térként jelenik meg. Az új fürdőtér hangulatában az eredetit idézi, annak egy átfogalmazott verziójaként. A tér jellege zárt, intim, a külső térrel nem teremt közvetlen kapcsolatot, csak néhány helyen „szökik ki”: a medencék fölött a fény irányába, egy a támfal melletti fedett-nyitott résen a strand felé és a két épület közötti udvarban süllyesztett napozóteraszként. Ezeken kívül nem kap oldalsó megnyitást, egyedül a kiszolgáló tereknek vannak felületszerű homlokzati nyílásaik.

A kettősség jellemzi a szerkezetkialakítást is, a ház tartószerkezete racionális, gerendás-födémes rendszer a meglévő ház raszterére szervezve, melyre egy második, puha rétegként kerülnek a teret és a fényjátékot alakító bevilágító kürtők. Az átfolyó fürdőteret külön kiemeli az egységes, eredetihez hasonló kiselemes kerámiaburkolat, mely a süllyesztett udvar és a strand felé nyitó fedett-nyitott tér felületein is megjelenik.

A rendezés és a bővítés együttesen egy olyan új rendszert hoz létre, mely összekapcsolja a két ottlévő funkciót, kihasználva az adott lehetőségeket. Ez a rendszer magába foglalja a meglévő fürdőt, és óvatosan reflektálva annak meghatározó téri világára kiegészíti azt.

Tábi Sára

Szerk.: Pleskovics Viola