„…őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze maradványaikat, nehogy végre is elvesszenek…” – A Műemlékvédelmi Dokumentációs Osztály gyűjteményeiről, I.
A MÉM MDK Műemlékvédelmi Dokumentációs Osztálya mind léptékében, mint összetételében egyedülálló gyűjtemény kezelésével foglalkozik. A négy "tárból" álló és több mint egymillió tételt számláló, folyamatosan gyarapodó gyűjtemény rövid bemutatását adjuk közre – elsőként a Tudományos Irattárat és a Fotótárat.
"A Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ kezelésében, a Magyar Művészeti Akadémia fenntartásában lévő, korszerű raktári körülmények közt őrzött műemléki gyűjtemény a Kárpát-medence egyik legtekintélyesebb építészettörténeti archívuma, amely a 20. század zivataros évtizedei, két világháború, továbbá az intézményrendszer többszöri változása ellenére is mindvégig egyben maradt." – hangzott el a 2022. szeptember 13-án megnyílt és november 20-ig nyitva tartó Évszázadok öröksége – a magyar műemlékvédelem 150 éve c. kiállítás megnyitóján.
Tudományos Irattárunk két nagyobb egységre oszlik.
A Hivatali iratok (1872-1992) törzsanyagát a magyar műemlékvédelem mindenkori intézményeinek iktatott iratai teszik ki. Az anyagok év és azon belül topografikus rendben vannak elhelyezve. Ezek között ugyanúgy megtalálhatóak a hivatal dolgozóinak jelentései, beszámolói, mint az intézményhez beérkezett levelek, javaslatok, felkérések támogatásokra, helyreállításokra, helyszíni szemlékre. Többnyire ezek az anyagok hivatalos, objektíven a műemlékes munkához kötődnek, de vannak közte olyan kis "üdítő színfoltok", mint például egy névtelen asszony szenvedélyes, felháborodott levele 1965-ből, amelyben az egykori Tabán városrész műemlék temploma elé emelt modern épület ellen szólal fel, amely "elcsúfítja a tért, a kilátást a templomra".
Ezeken kívül természetesen a gyűlések, tanácskozások iratai is az anyag részét képezik, a Műemlékek Országos Bizottsága (MOB) által kézzel írt, esetenként több tíz, akár száz oldalra rúgó jegyzőkönyveitől, az Országos Műemléki Felügyelőség (OMF) ötéves terveinek tervezetein át, az 1992-es átalakításokról szóló határozatok és tervezetek kötetekbe foglalt iratanyagáig.
E mellett megtaláljuk az ún. Revíziós anyagokat is, melyek az 1990-es, valamint a 2000-es évek elején készültek. Megyénként, városokra és azon belül műemléki objektumokra lebontva tartalmaz adatlapokat, amelyben az épület állapotára, történetére vonatkozó adatok, valamint helyszínrajz, fénykép, illetve esetenként helyreállítási javaslat is szerepel.
A MÉM MDK létrejöttekor bekerült és jelenleg feldolgozás alatt áll a korábbi Állami Műemlékhelyreállítási és Restaurálási Központ (ÁMRK) irattári anyagát képező, Novotni Tibor által rendezett közel ötven folyóméternyi, objektumonként összeállított anyag. A precízen vezetett, feliratozott mappákban dátum alapján sorolt iratok között, nemegyszer még az OMF időszakából bekerült iratok is találhatóak és gyakran egészen a 2000-es, illetve akár a 2010-es évekig tartalmaznak információkat.
Egyéb izgalmas munka is folyik jelenleg. Egy eddig más őrzési helyen lévő iratállományt dolgozunk fel, melyek között több, a Hivatali iratok részlegére bekerülő régebbi és új anyag is gyarapítja majd az irattárat. Például az egykori OMF-es munkatársak személyi anyagai, az OMF működésének különböző szabályzatai, ügyrendjei, szerződések. Ezen kívül Horler Miklós építész (OMF tudományos igazgatója, majd az OMvH elnökhelyettese) hivatali munkájához kapcsolódó dokumentumai, de egyúttal a Lymbus anyagát is gazdagítja majd a szintén ebben az állományban lévő Horler Miklós, illetve Gergelyffy András és Lukács Zsuzsa művészettörténészek kutatási dokumentumai is, melyek már egy teljesebb formában lesznek elérhetőek a kutatók számára.
A Lymbus egységét képezi az a tartalmában vegyes összetételű gyűjtemény, amely a magyar műemlékvédelem területén tevékenykedő személyek egyéni munkásságához köthető. Többek között olyan építészek, levéltárosok, művészettörténészek, régészek hagyatékai ezek, akik az 1872-ben törvényi keretekkel szentesített hazai műemlékvédelem megteremtésében játszottak fontos szerepet. Közülük fontos megemlíteni Rómer Flóris bencés szerzetest, régészt és műtörténészt, aki 1858-1888 között a történelmi Magyarország területén tett gyűjtőútjait dokumentálta kisméretű jegyzetfüzeteiben, ceruzával írott feljegyzések és rajzok formájában, amik a magyar történettudomány pótolhatatlan forrásai.
A gyűjtemény természetesen nem csak a korai időszakot reprezentálja jól, a folyamatos gyarapodásnak köszönhetően a mindenkori műemléki hivatal tevékenységével összefüggő jelentések, szakvélemények, műemlékjegyzékek- és topográfiák, vagy publikálatlan tanulmányok fontos adalékot tartalmaznak az épületkutatók számára. A levéltári gyűjtések számottevő részét képezik a jelenleg hetven folyóméteren elhelyezett iratoknak. A dokumentumok sok esetben nem csak a magyar nyelvterülethez kapcsolódnak, köszönhetően a külföldön tett tanulmányutakról készült, írásos vagy rajzos beszámolóknak, amelyek többnyire a múlt századhoz köthetőek. Ilyenek például Möller István és fia, Möller Károly Olaszországban, Németországban, Franciaországban és Spanyolországban tett utazásaikon készített részletrajzaik, vagy hangulatos utcaképeket ábrázoló vázlataik, illetve látképeik. A privát levélváltásokon, képeslapokon kívül egyes hagyatékok személyes okmányokat, okleveleket is tartalmaznak, mint például Rados Jenő építészé, akinek a Műegyetemen és Hivatalon kívül végzett tevékenysége is jól reprezentált.
A sokrétű összetételnek köszönhetően az írásos és rajzos források mellett fényképek is nagy számban fellelhetőek, amelyek nem csak az épített örökséget és környezetét, vagy a belső terekben elhelyezett ingóságokat ábrázolják, hanem különböző hivatali eseményekhez kapcsolódnak. Legyenek azok kiállításmegnyitók, vagy régészeti feltárásokon és épülethelyreállításokon tett protokolláris látogatásokról készült felvételek.
Fotótár
Ma, a digitális technika és eszközeinek fejlődésével a fényképezés mindenki számára elérhető, mindennapos tevékenység. Ki aprólékosan, ki nagy vonalakban, de mindannyian dokumentáljuk mindennapi életünk kisebb-nagyobb eseményeit, a minket körülvevő világot. Az elkészült képek aztán többségében soha nem tárgyiasulnak, nem készül róluk papírkép, nagyítás, csak digitális hordozók, tárhelyek őrzik őket – ki tudja meddig. Ma már elképzelhetetlen az a fizikai és szellemi munkamennyiség, amely a fényképezés kezdeti időszakában egy-egy kép elkészítéséhez szükségeltetett. Ezért is oly becses számunkra Fotótárunk anyaga, amely százötven éve folyamatosan gyarapodva az építészettörténeti kutatás és a műemlékvédelmi operatív munka elsődleges forrása.
A XIX. század második felében a fényképezés – bár még mindig új és izgalmas technika volt –, mindjobban elterjedt és a benne rejlő lehetőségek, a fotó elfogulatlan, tárgyilagos ábrázolásmódja kiváló eszköznek bizonyult nemcsak portrék, tájképek készítésére, hanem az épített környezet megörökítésére is.
Gyűjteményünk legkorábbi fényképe az 1868-ban lebontott csanádi (Cenad, Románia), régi római katolikus templomot ábrázolja, melyet Killer Vilmos csanádi püspök küldött be 1872-ben a frissen megalakult Műemlékek Ideiglenes Bizottsága (MIB) számára. Az archív (1945 előtti) anyagok képezik Fotótárunk legértékesebb részét, elsősorban nem technikai ritkaságként, hanem történeti jelentőségük okán. Olyan állapotokat, egyes esetekben olyan épületeket dokumentálnak, amelyek ma már nem léteznek. Jó példa erre Divald Kornél két felvétele a hutási (Hutka, Szlovákia) görögkatolikus templomról, amelyek az első világháború előtt (1904-ben), illetve után (1915-ben) készültek. Divald Kornél 1899 és 1916 között több topográfiai utat tett a MOB, illetve a Szepes Megyei Történeti Társulat megbízásából a Felvidéken, célul kitűzve Felső-Magyarország építészeti és művészeti emlékeinek számbavételét. Gyűjteményünkben mintegy 1200 fényképe található.
Petrik Albert munkássága is kiemelkedő. Építészettörténettel foglalkozott és a saját művei, cikkei illusztrációiként fotózott a 1890-es évek közepétől. 1916-ban esett el a galíciai hadszíntéren, hagyatékának műemlékekre vonatkozó részét, mintegy 1900 db fotót 1923-ban vette át a MOB. De említhetnénk Hollenzer Lászlónak, az 1902-1934-ig a MOB hivatalos szállítójának fotótárunkban található több mint 700 db fényképét is, melyeknek többsége 30x40 centiméteres zselatinos üveglemez. Érdekes részét képezik gyűjteményünknek Seidner Zoltán és Kozelka Tivadar fotói, melyek jellemzően a két világháború között az akkori kortárs, modern épületekről készültek. Ezek közül az épületek közül ma már több műemlék, építészettörténetünk kiemelt emlékei. Kultúrtörténeti érdekesség Árkay Bertalan fényképhagyatékának mintegy 800 darabja, mely nemcsak az általa tervezett épületeket dokumentálja, hanem körülbelül a képek fele feleségével, Sztehlo Lilivel tett utazásainak emléke. Az 1890-es évektől mind jellemzőbbé vált, hogy a MOB megbízást adott egy-egy terület emlékeinek dokumentálására, vagy nagyobb mennyiségű építészeti tárgyú fotográfiát vásárolt meg egy-egy fényképésztől. Az 1950-es évek második felétől pedig az OMF állományában már hivatásos fotósok is alkalmazásban álltak, akik az épületeken kívül a rajta végzett munkákat is szakszerűen dokumentálták. A Fotótár több mint 250.00 negatívot, 87.000 pozitívot és mintegy 14.000 darab diát számlál, és folyamatosan gyarapodik, mind a jelenleg folyó műemléki topográfiai és kutató munka dokumentumaival, mind pedig a nyugdíjba vonuló kollégák által leadott anyagokkal és az elhunyt munkatársak hagyatékával.
A cikk következő részében a Tervtár és a Könyvtár bemutatásával folytatjuk.
Bakó Zsuzsanna, Dávid Eszter, Kovács Evelin, Köntzey Mercedes, Szecskó Ágnes
A MÉM MDK Műemléki Dokumentációs Osztályának mmunkatársai
Szerk.: Hulesch Máté
A cikksorozat megjelenését az Építészfórumon a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.
