A második menet, Adriatic Challenge sNailing race - a csigafutam

Az orkán erejű, vitorlaszaggató szélnél csak egyetlen dolog rémíti a hajóst jobban: a teljes szélcsend. Ugyanis a közhiedelemmel ellentétben vitorlázni még széllel szemben is lehet. Anélkül képtelenség. Szerencsére egy vérbeli építész nem ismer lehetetlent, így a New York fedélzetén az FBIstudio-Anterra csapata ismét megállíthatatlannak bizonyult.

A mai napon a verseny egy hosszú szakasszal folytatódik. Rozgonyicából a távoli Vis szigetére kell átjutni, gyorsan. Ebből a kitételből legalább egyet szeretnénk abszolválni. Tegnapi vereségük miatt a többi hajó kissé felszívja magát, hogy a teljesen amatőr FBIstudio- Anterra csapatot leverve bebizonyítsák, az csak a kezdők szerencséje miatt győzött az első futamon.

Mivel a beszámolót épp a futamgyőztes hajóról írom, a saját bőrömön is érzem a többi hajó irányából felénk sugárzó gyilkos tekinteteket. Mást nem is érezhetek a bőrömön, még esetleg a napot, ugyanis teljes szélcsend van. A rajt után még kicsit fúj a szél, ami arra mindenképpen jó, hogy minden hajó komoly taktikát dolgoz ki, és ahányan, annyi irányban indulnak a versenyzők. Majd egy fél óra múlva megérkezik a tökéletes strandidő. Szél semmi, nap tűz, hajón nincs árnyék, meg hát ugye versenyben vagyunk, így fürdésről szó sem lehet. Nagy kár, mert a víz feszített tükrű medence simaságú. A rendes emberek ennek örülnek, mi, vitorlásversenyzők gyűlöljük. A kabócák csak azért nem szólnak a háttérben, mert benn rekedtük a nagy kék lé közepin. Nincs itt semmi. Dögunalom. Néha jön egy „pöff”, lobban egyet a vitorla, aztán megint lifeg. Hajótöröttek, hajóval. Három óra hullaszagú himbálózás után megjelenik a horizonton egy pár delfin. A spinakker, a génua és a többi kütyü után megint látunk valami újat. Ez az öröm két perc alatt elmúlik, mert a delfinek is halálra unnak minket és odébbállnak. A kapitány vörösre ég a napon, ahogy egyedüliként a legénységből, még mindig versenyben van és kifehéredett ujjakkal szorítja a kormányt. Mi többiek a fedélzeten szerte-széjjel heverünk, a szerencsések találnak egy kötél vagy árbocszélességű árnyékot, mások a napon alszanak. Mint valami csúnya skorbutjárványos középkori fregatt, ahol a legénység már halott, a kapitány pedig nem vesz róla tudomást, hogy nem ő fedezi fel Amerikát, hanem a Kolombusz nevű évfolyamtársa a lisszaboni Hajózási Egyetem Új Földrész Felfedező karáról. A többi „versenyző” szintén snailing race-re váltott sailing-ről és szanaszét szórva a látóhatáron lebegnek. Szopó... akarom mondani, még szópókerezni se lehet velük, hogy gyorsabban teljen az idő, mert mérföldekre vagyunk egymástól.

A teljesen kilátástalan helyzetben az egyik matróz, hirtelen ötlettől vezérelve dezertál és fejest ugrik a hajó farából. A csobbanásra mindenki kissé feléled, de valahogy senki nem rohan a mentőövért, és az „ember a vízben” kiáltás sem hangzik el. Ehelyett irigy tekintetek kísérik a felfrissült kollégát aki a Komjátiban délután nyugdíjas jeggyel rendelkező nagymamáktól ellesett technikával komótos mellúszásban leelőzi a kiélezett versenyben lévő hajónkat. Egy másodpercnyi feszült csendet követően a kapitány egyet rándít a vállán, mire a hajóról minden irányban csapódnak be a boldog matrózok a vízbe. A hűsítő fürdő után kissé megjön a szél, és a csigaverseny folytatódik. 8 órája vagyunk vizen, elértük Vis sziget alsó sarkát ahol összefutunk, a tegnap második helyezett DerPlan 59 számú versenyhajójával, aki félelmetes, 1,5 csomós sebességgel száguld felénk. Rendkívül feszült pillanatok következnek, melyek végül órákká duzzadnak. Órák! Képzeljünk el két kamiont az M7-en ahogy 0,1 km/h sebességkülönbséggel előzik egymást Székesfehérvár és Letenye között. A küzdelem egyre durvább, közben besötétedik, és a zátonyok közé kell benavigálni a hajókat. Végül az FBIstudio-Anterra csapat 60 számú hajója ismét győzedelmeskedik, a világ leglassabb és legsötétebb versenybefutóján.

A futamot többen közben fel is adták már és vacsoraasztalnál várnak minket, igazi versenyzőket. A második futamon nyerünk, ezzel egyre komolyabb ellenségekre szert téve, most már mindenki bennünket akar legyőzni, főleg a DerPlan, aki ismét mögöttünk ér célba.

A Második Futam sorrendje, alább olvasható, az összetett eredményekkel együtt:

1. 60 New york, (Takács Viktor, Fernezelyi Gergely, FBIstudio-Anterra)
2. 59 les sable D’olonne 5h52 (Schiffert Péter, Der Plan)
3. 50 Auckland (Noll Tamás, TeamPannon)
4. 53 Cape Town (Ulrich Tamás, UITaNor )
5. 51 Cape Cod (Sárközi Csaba Blaumontag)
6. 58 Las Palmas (Nikl István, Nagy Csaba, Art-tour)
Feladta: 52 Cape Horn (Kálmán Ernő, Shanghai)

Összesített eredmény 2 futam után:
1. 60 New york, (Takács Viktor, Fernezelyi Gergely, FBIstudio-Anterra) 2 pont
2. 59 les sable D’olonne (Schiffert Péter, Der Plan) 4 pont
3. 50 Auckland (Noll Tamás, TeamPannon) 7 pont
4. 58 Las Palmas (Nikl István, Nagy Csaba, Art-tour) 9 pont
5. 51 Cape Cod (Sárközi Csaba Blaumontag) 10 pont
6. 53 Cape Town (Ulrich Tamás, UITaNor ) 11 pont
7. 52 Cape Horn (Kálmán Ernő, Shanghai) 13 pont

Reisz Ádám, Vis Horvátország