A Fővárosi Építészeti Nívódíjról

Néhány információ Csorba Zoltántól

Immáron hagyomány, hogy novemberben, a főváros napjának megünneplése idején építészeti díjat is kiad a Főváros Önkormányzata. A díjazottak száma változó, idén például szokatlanul bőséges: huszonöt benevezett épületből négy lett nívódíjas, hármat pedig oklevéllel jutalmaztak.

Korábban ”Az Év lakóháza” díj volt az, amit néhány év után a szakma már határozottan elismert és eredményéről többé-kevésbé a szélesebb közönség is értesült. Ennek sokáig volt budapesti külön-változata is, s díjazottjai jutottak az országos fináléba. Az évek során azonban a díj átalakult, s éppen a Fővárosnál történt a legnagyobb változás: Budapest Építészeti Nívódíja lett belőle. Szinte ugyanekkor, másféle indulással, de hasonló díj született országos szinten is: a korábbi ÉVM Nívódíj örököseként Pro Architectura díjat alapítottak (ÉVM = Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium) . A Pro Architectura díjat évente öt épületnek és építészének ítélik oda, adományozója a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter.

Csorba Zoltán építész, a Főépítészi Iroda akkori munkatársa Schneller István főépítésszel és Eltér Istvánnal, korábbi zsűrielnökkel együtt részese volt annak a folyamatnak, amikor előbb a lakóházak mellett a középületek díjazására bővítették a lehetőségeket. Hamarosan azt tapasztalták, hogy kimondottan ipari jellegű házakat is neveznek (egyébként is nyilvánvaló, hogy a dogmatikus ”funkcionalizmus” fölött már rég eljárt az idő, ezért is csodálnivaló, hogy a BME Építészmérnöki karán még mindig tartja magát a tervezési tanszékek funkció szerinti elnevezése, miközben az élet már egészen másról szól. V.M.). A díjat kiterjesztették minden olyan építményre, ami szerepet vállal az építészeti és környezetkultúra fejlődésében, tehát önmaga új értéket képvisel vagy a hagyományos értékek megőrzését segíti elő. Korlátozás mindössze a lakóházak méretében van, négy lakásos háznál kisebbet nem lehet nevezni.

Csorba Zoltánnal beszélgetve a díj kialakulásáról, elmondta, hogy mennyire örömmel tölti el a díj évről-évre növekvő presztizse. Nagy eredménynek tartja, hogy az utóbbi években már a szakma legjelesebb képviselői is rendszeresen várják a kiírás megjelenését, hogy nevezhessék alkotásaikat. Ugyanakkor a lakóházak esetében nem ért egyet a korlátozással, ”az építészetet nem lehet kilóra mérni, Bramante Tempiettóját példának véve nehezen elfogadható, hogy a pályázat megszabja a nevezhető lakóházak lakásszámát.”

Véleménye azért is megfontolásra méltó, mert éppen idén elmaradt ”Az év lakóháza” pályázat, tehát családi házakra rangos díjat nem adnak ki. Félő, hogy ezzel tovább tart a színvonaltalan, építészetileg szinte értékelhetetlen házak piaci és egyes sajtótermékekben is megnyilvánuló ”diadalmenete”.

V.M.

Dr. Csorba Zoltán PhD építészmérnök, tanszékvezető - Szent István Egyetem Ybl Miklós Főiskolai Kara, Településmérnöki és Építészeti Tanszék. Városépítészet terén szerzett doktori címet város-információs rendszer témában, majd PhD fokozatot a Főváros rehabilitációs problémáiról írott értekezésével (Budapesti városmegújulás - a lakóépület-vagyon rehabilitációja, Új Magyar Építőművészet, 1998/6, 46. oldal).