Emberek/Interjú

A dolgok állása – interjú Noll Tamással (4). A MÉK és a területi kamarák viszonya

2012.04.11. 09:08

A MÉK és a területi kamarák viszonya enyhén szólva sem zökkenőmentes. Egy test, központi, egységes üzenet, vagy sok test, sokféle üzenet, kakofónia? Most ki képviseli a magyar építészeket és hogyan? Ki kinek főnöke, beosztottja? Masznyik Csaba és Noll Tamás tiszta vizet önt a pohárba.

A Magyar Építész Kamara (a továbbiakban: kamara, ill. MÉK) elnökletét Noll Tamás 2009 végén vette át. Az azóta eltelt két év során több kritika érte a kamara vezetését: a szakmai szempontból jelentős eseményekkel kapcsolatosan a kamara ritkán foglal nyilvánosan állást, ezért a tagság úgy érzékeli, hogy az építészetnek továbbra sincs megfelelő szakmai érdekképviselete, tekintélye a magyar társadalmon belül. További zavart okoz, hogy a tagság nem választja külön az országos és a területi, különösen a fővárosi szervezeteket, egységesen „A Kamarán” kér számon mindent, a bírálatok is „A Kamarát” illetik. Mivel a Kamarának – és ebben nincs különbség az országos és a területi szervezetek között – egyelőre nincs jól működő kommunikációs stratégiája a tagság tájékoztatására, egy interjú keretében igyekeztem választ kapni a sok felmerült kérdésre. A kérdéssor összeállítása előtt több kollégától is kértem javaslatokat (Bardóczi Sándor, Huszti István, Pásztor Erika Katalina, Szabó Levente, Talmácsi István, Tardos Tibor), a kérdéseik többsége beépült az interjúba. A beszélgetésre 2011. november végén, december elején került sor, a szöveg feldolgozása sajnos sok időt vett igénybe: ahol szükségesnek találtam, jeleztem, hogy a válasz mely időpontra vonatkozik.
Masznyik Csaba

 

A MÉK és a területi kamarák viszonya

MCs: Visszatérve a kamarai rendszer felépítésére, nem világos, hogy az országos kamara, meg a területi kamarák között mi a jogviszony, milyen a szakmai munkamegosztás, van-e valamiféle hierarchia? Azt gondolná az ember, hogy az országos Kamara fölötte áll a területi kamaráknak. Ők azzal a bizonyos tizenhat-tizenhét százalékkal finanszírozzák ugyan az országos szervezet működését, mégis vannak olyan területi kamarák, amelyek a náluk maradó nyolcvanhárom százalékból szinte alig  működnek. Nem tartják meg a törvényben előírt gyűléseket, tisztújításokat. Erről tud-e az országos Kamara? Van-e az országos Kamarának ez ügyben jogi kötelezettsége? Ez az egyik kérdéscsoport.

A másik pedig a Budapesti Kamarával történt pengeváltás 2011 márciusában, amely nyílt kamarai levél formájában is olvasható a BÉK honlapján: egy barátságtalan hangú levélváltás folyt köztetek, melyben azt feleli az országos kamara, hogy nem is tud arról, hogy feszültség lenne. Miközben a levélből úgy tűnik, hogy van.

 

 

 

Az alapkérdés tehát az országos kamara és a területi kamarák, ezen belül a Budapesti Kamara viszonya. A Budapesti Kamara olyan nagy, hogy úgy tűnik, mintha nem csak két pólus, hanem három volna. Miképpen van e három pólus viszonya, hierarchiája fölépítve? A különféle kamarai szintek a többség fejében egybeolvadnak. Egy vidéki építész jobban érzékeli, hogy létezik a saját területi kamarája, és létezik az országos kamara is, de a budapestiek közül nagyon sokan bizonyosan egynek látják a kettőt.

NT: Ez úgy működik, mint az országos politika. Magyarországot kifelé a kormány képviseli, nem a főváros. Egy egészségesen fölépített és kialakult rendszerben az egység tudata nagyon fontos. A kamarai rendszerünkbe kódolva van ez a fajta kettősség, vagyis hogy minden egyes terület önálló jogi személyiség. Ez annyit jelent, hogy a területi kamarák saját önszabályozó rendszerrel, cégbírósági bejelentéssel rendelkező önálló jogi személyiségek, melyek fölött csak a saját küldöttgyűlésüknek vannak jogai. Minden megyében – mert megyei szinten van fölépítve – illetve a fővárosban külön van egy területi kamara. A területi kamarákon belül óriási létszámbeli különbségek vannak. Budapest körülbelül háromezer fős, a legkisebb kamara, Nógrád megye száztíz fő körül van. Tehát óriási az eltérés. Ezt követik a négyszáz fős Borsod megyei és nagyobb kamarák, a nyolc-kilencszáz fős Pest megyei és a háromezer fős budapesti. Mennyiségben és képviseleti súlyban is megjelenik ez a különbség.

Az országos kamara, mint az egésznek egy átfogó, koordináló szervezete jelenik meg és ezt az országos kamarát a területi kamarák küldöttei hozzák létre. A területi kamarákból delegált küldöttek fogalmazták meg az alapszabályt és az éves rendes küldöttgyűléseken, vagy rendkívüli küldöttgyűléseken meghatározzák az országos kamara működését. Az országos kamarai küldöttgyűléseken elfogadott határozatok, megállapítások vonatkoznak a területi kamarákra, ezt kell figyelembe venniük a működésük során. Ez egyébként egy nagyon finoman fölépített jogi képviseleti rendszer, amely nem a területi kamarák közvetlen irányítása alá helyezi az országos kamarát, hanem a területi kamarák küldötteinek az irányítása alá. Tehát az országos kamarában nem az elnökségek érdekei jelennek meg közvetlenül, hanem például Budapest esetében annak a körülbelül százötven küldöttnek az érdekei, aki részt vesznek a küldöttgyűlésen. Ez egy sokkal finomabb képviseleti rendszer…

MCs: Elvileg.

NT: Igen, elvileg egy finomabb rendszer. De azt is fel kell ismerni, hogy kívülről egyként kezelnek minket. Nem egyenként ítélnek meg, nem azt nézik, hogy mit csinál a Zala megyei, mit csinál a budapesti, vagy az országos Kamara. Minden egyes személynek, minden egyes területnek és az országos kamarának is egységesen kellene mindenben fellépnie.

MCs: Elmondtál egy ideát, de mi a gyakorlat? Te például országos kamarai elnökként rádörrenhetsz-e Csongrád megyére? Miként fordulhat elő az, hogy két éve nem zajlott le a kötelező tisztújítás, hogy nem tartják be a jogszabályokat? Nincs jogod ehhez?

NT: Nincs jogom. A felügyeleti szerv a minisztérium, tehát a törvény szerint nem mi vagyunk a felügyelet, mi nem szólhatunk bele a területi kamarák működésébe, legföljebb annyit tehetünk, hogy fölhívjuk a minisztérium figyelmét, hogy ő szóljon oda. Ezt eddig nem tettük meg. A területi elnökök értekezletén viszont szóvá tesszük a hibákat. Ott van az egyeztető fórum, és ott azért lehet erre – mondjuk így – reagálni, de a hiányosságokra mindig lehet valamilyen okot találni. Ez egyébként nem általános jelenség, egyedül Csongrád megyében ilyen akut a probléma, amit úgy tudom, hamarosan megoldanak.  Általában mindenki betartja a törvényeket, és azok szerint működik. Erre figyelnek is, mert a törvénytelenség az egész rendszer legitimitását kérdőjelezi meg. Egy Csongrád megyei tag nyugodtan megkérdezhetné, hogy miért fizet tagdíjat, ha nincs legitim vezetése. Ez valóban súlyos probléma. Érthetetlen számomra, hogy egy elnökség hogy lehet ilyen felelőtlen.

 

 

 

MCs: És ez a képviseleti rendszer jó? Te úgy jellemezted, hogy ez a szisztéma a képviseleti rendszer kifinomult változata, de mégiscsak az a furcsa helyzet áll elő, hogy hiába képviselik a területi kamarák küldöttei az egyes megyéket az országos kamarában, ez mégsem tud hatni azokra. A területi kamarák önállóan működnek, és nincs semmilyen eszköze az országos kamarának ahhoz, hogy valamilyen módon kikényszerítse, hogy ez egy homogén rendszer legyen? Ha a minisztérium a felügyeleti szerv, akinek ugye nem illik szólni, mert ezt eddig sem tettük meg - mondod, akkor úgy tűnik, kizárólag a jó sorson múlik, hogy sikerül-e megfelelő vezetést választani.

NT: Nem egészen. Nem hiszem, hogy mindent csak formális jogi eszközökkel lehet kezelni. Rájöttünk arra, hogy kell még egy, a kamarai törvényben nem létező szint, a Területi Elnökök Tanácsa, melyet saját magunk állítottunk föl, és kezdtük el ezen a szinten is az egyeztetéseket. Ennek volt már előzménye, nem mi kezdtük el, mi csak annyiból léptünk ezen a területen is előre, hogy módszeres munkával kezdünk el a Területi Elnökök Tanácsában dolgozni. 2011-ben már négyszer üléseztünk. Ebben a tanácsban minden területi elnök benne van, húsz fő, és benne van még az országos kamara elnöksége. Ez egy tanácskozó, egyeztető fórum, amelynek nincs közvetlen döntési és határozathozatali joga. Ott viszont kiderülnek ezek az anomáliák. Meg lehet szabni, hogy körülbelül milyen irányba vigyük a küldöttgyűlésre beterjesztendő anyagokat. Ha egyetértés van, azt föl lehet mérni, ha eltérés van, ott meg lehet vitatni. Ez egy nagyon fontos szervezete a kamarának. Én nagyon bízom abban, hogy az ilyen formában történő egyeztetés és figyelem által az egyes területi kamarákon belül is be fog indulni az a munka, amit szeretnénk. Alapvetően jónak tartom ezt a rendszert, és azt mondom, hogy igenis fontos, hogy minden megyében az építész szakma jelen legyen. Az más kérdés, hogy az adminisztrációs munka szervezését, meg az adminisztrációban rejlő tartalékok kihasználását hogyan tudjuk kezelni, mert azt meg kellene oldanunk, de hogy a szakmánk országos léptékben és decentralizált formában legyen jelen, az alapvető. És az is alapvető, hogy helyben választott tisztségviselőkkel, önálló identitással működjenek a területi szervezetek. Abban kell előre lépnünk, hogy az egység érzetét erősítsük. Most pont egy elég szerencsétlen időszakban vagyunk, amikor a kiélezett költségvetési helyzetben inkább a polarizáció indul meg, nem az egységre való törekvés. A megszerzett jogokat mindenki foggal-körömmel védi, egy fillért sem akar elengedni.

Masznyik Csaba
(folyt.köv.)