A bútor mint háziállat?
Dávidházy Panni trendelemzőt a trend-előrejelző szakmával kapcsolatban, karrierjének kiemelt pontjairól, szakmai fejlődéséről kérdeztük, valamint hogy hogyan boldogul a new york-i mércével mérve archaikusnak számító magyar közegben a jövő régésze.
Markó Barbara interjúja
Dávidházy Panni trendelemző a design7 keretében egy különleges Trend Union-előadással kedveskedett a magyar közönségnek – ezt az eseményt annak ellenére is a programsorozat egyik csúcspontjaként értékeltük, hogy nem a legfrissebb anyagot hozta el nekünk. Ám egy percig se gondoljuk, hogy a júniusban készült anyag októberben elavultnak számít – Li Edelkoortnak, a trend-előrejelző vállakozás szülőanyjának és egyben a globális dizájnszakma koronázatlan királynőjének szavait tolmácsolva az előadó arra hívta fel a figyelmet, hogy a dátumok immár elvesztették jelentőségüket. Nem szabad komolyan venni őket, a megjósolt trend-irányok két év múlva, sőt tíz év múlva is éreztetik majd hatásukat, ezért mindenképp érdemes röviden ismertetni, mik lesznek a termék- és enteriőrtervezés legfontosabb irányvonalai a jövőben.
A Trend Union szerint a leginkább hosszútávú irányzat a vidéki élet eleimeinek városba importálása lesz, s ehhez az atmoszférához kapcsolódnak a konkrét szín- és anyagjavaslatok, úgymint a zöld kárpitok térhódítása vagy a szalmafonás reneszánsza. Elhangzottak igen konkrét javaslatok – többek közt megtudtuk, hogy az intarzia és a hintaszék ismét divat lesz, és óva intettek minket a négyszögletes tányérkészletektől. De ennél sokkal jobban megmozgatta a fantáziánkat az olyan globális trendek felvázolása, mint a tájépítészet metaforája az enteriőrtervezésben. Maradnak a kertészeti elemek, de az előrejelzés szerint sokkal távolságtartóbb módon lesznek jelen. Az új jelszó a landscaping, előtérbe kerülnek a fekvő elemek, a szőnyegek térképeket idéznek, s ami a terítéket illeti: az asztalokat is parkosítjuk. Az ember által formált természet motívumai az egész prezentáción át íveltek, kiemelném a hibrid fajok metaforáját, ami a design új megközelítéseire utal, arra hogy megszokott elemek „keresztezésével“ megtermékenyíthetőek új gondolatok. Az állatvilág sem szorul háttérbe, de egyre absztraktabb megközelítések várhatóak – a trendelemzők szerint a jövő bútora úgy viselkedik majd, mint egy háziállat.
A lenyűgöző prezentációval kísért előadás felkeltette érdeklődésünket a trend-előrejelző szakmával kapcsolatban, ezért megkerestük Dávidházy Pannit, és karrierjének kiemelt pontjairól, szakmai fejlődéséről kérdeztük, illetve beszélgetésünkből az is kiderül, hogyan boldogul a new york-i mércével mérve archaikusnak számító magyar közegben a jövő régésze.
ÉF: Hogyan kerültél kapcsolatba a Trend Unionnal?
DP: Londonban jártam egyetemre, bölcsészkaron, és ebből adódott, hogy egy évet francia nyelvterületen kellett töltenem – Párizsba mentem, és elkezdtem egy divatiskolát. Miután megszereztem a diplomát, visszamentem Párizsba folytatni a tanulmányaimat. Előfordul, hogy a Trend Union könyveihez érdekesebb arcú, nem hivatásos modelleket keresnek, és egyszer én is részt vehettem egy több napos fotózáson, ekkor ismerkedtem meg ezzel a rendkívül érdekes közeggel. Képzelj el egy 15 fős irodát egy teljesen nyitott munkatérrel, ahol az ember éppúgy tanújává válik a nézeteltéréseknek, mint annak, ahogy mindenki együtt eszik. Igazi franciás időbeosztás, hosszú ebédekkel, alapvetően laza tempó intenzív periódusokkal váltakozva, az eredmény pedig - a nemzetközi temperamentumok keveredésével - nagyon magas színvonalú.
ÉF: Hogy találtál vissza a Trend Unionhoz a gyakornoki évet követően?
DP: 2000-ben New Yorkba mentem, és továbbra is a divatszakmában dolgoztam, elsősorban Donna Karannál stylistként. Ekkorra megérett az amerikai piac, hogy a Trend Union nyisson egy new york-i irodát, és egy év múlva, mikor újra munkát kerestem, éppen szabad volt az asszisztensi pozíció, ahová fel is vettek. Így összesen ketten voltunk a new york-i irodában: a főnököm és én. Az iroda fókuszában a kereskedelem áll, a könyvek, a magazinok és az információk értékesítése. De emellett persze, nagyon fontos a személyes kontaktus az ügyfelekkel, nagyon sok olyan kapcsolat születik, ami az ötletcseréről is szól, így folyamatos visszajelzéseket kapunk a trendekről.
ÉF: Az évek során sem csalódtál?
DP: Számomra a legérdekesebb Li Edelkoort munkájával kapcsolatban, hogy mint üzleti tevékenység nem hagyhatja figyelmen kívül a profit-növelés szempontját, ami a legtöbb cég esetében többnyire a minőség esésével szokott együttjárni. A Trend Unionnál azonban az ellenkező történik: a színvonal folyamatosan növekszik. Ez Li személyes ambíciója mentén alakul, megelőzi a profit hajszolását. Egyedülálló ahogy a cég életben tud maradni, sőt állandóan növekszik befolyása. Érdekes figyelemmel kísérni.
ÉF: Kik vesznek igénybe trend-előrejelző szolgáltatást?
DP: A nyolcvanas években a textil- és divatipar számított az elsődleges felvevőpiacnak, mára ez már jobban eloszlik. Szinte minden ágazat érdeklődik, ahol kereskedelmi forgalomba kerülő tárgyak születnek: kozmetikai és szépségipar, autóipar, papíripar, belsőépítész irodák, termékfejlesztésért felelős kreatív szakemberek stb. De egyre inkább bevonódik a szolgáltatóipar is, sőt már kommunikációs problémák kapcsán is kérték a tanácsadásunkat. Tartottunk tréningeket értékesítési menedzsereknek – az volt feladat, hogy megtanítsuk őket a kreatív szakemberek nyelvére. Ez az igény abból a felismerésből született, hogy a kereskedők és a tervezők közt alacsonyfokú az információcsere, így a kereskedő nem igazán érti az új termékeket. Mi azt szorgalmaztuk, hogy adjuk a kezébe a tervezés mögötti gondolatokat, hogy azokat bele tudja vinni a termék kommunikációjába, eladási technikájába.
ÉF: Lényegében ez a Trend Union missziója, nem?
DP: A design mögötti gondolatot, koncepció formálást - amiről Marcel Wanders is beszélt a múlt heti előadásában – nagyon is érdemes tudatosan felkutatni és megfogalmazni, hiszen az a legfontosabb, a munka másik fele csak a mérnöki tudásról szól. A design egy új igény tudatos megfogalmazása. A Trend Union előadások és könyvek amellett, hogy nagyon értékes aktuális információkat kínálnak, egy gondolkodási módot is közvetítenek.
ÉF: Hogyan fogadott a magyar szakma?
DP: Az előadásokat többnyire még kísérletinek tekintem, a részvétel például Li Edelkoort londoni árainak ötödébe került, a magyar közönség így is sokallta az összeget. Holott itt nem olyan jellegű trendinformációk hangoznak el, mint egy magazinban – nem csupán az derül ki, hogy milyen szoknyát kell idén felvenni. Ez sokkal tömörebb anyag, és az információnak bizony ára van, de ez a befektetés megtérül, hiszen a trend-előrejelző szolgáltást a legtöbben azért veszik igénybe, hogy minél több terméket tudjanak eladni, illetve minél ügyesebben. Itthon még nem egyértelmű, hogyan tud segíteni e a fajta információ, vagy hogyan bontható le egy ilyen előadás tömörsége, s hogy mi a valódi értéke.
ÉF: Nem tart ott a magyar piac, hogy trendelemzőket foglalkoztasson?
DP: Úgy látom, itt még nem vált rutinná, hogy egy projektért felelősséget kell vállalni. A befektetők, gyártók többségét még kevéssé érdekli, hogy jól sikerüljön, jó minőségű legyen a végeredmény, még mindig a túlélés – vagy kizárólagosan a profit az elsőrangú szempont. Ami csak részben írható a gazdasági káosz és a hiányos infrastruktúra számlájára. A gondolkodásmódnak is nagy szerepe van ebben, hogy nincs igazán késztetés és igény rá, hogy valóban értékteremtő beruházás jöjjön létre.
ÉF: Kivel dolgoztál együtt, mióta Magyarországra költöztél?
DP: Örömmel látom, hogy minden rossz tapasztalat ellenére van igény a munkámra. A legtöbbet Fónagy Dóra belsőépítésszel működtem együtt, lényegében ő tette lehetővé, hogy elindulhassak. Dórát nagyon érdeklik a társítások, a különböző szakmák összekapcsolása, ami a trend-előrejelző szolgáltatásoknak is elsődleges mozgatórugója. Dóra a tanácsadásomat kéri, ugyanis konkrét trend-előrejelző anyagot még az ő önálló infrastruktúrja sem engedhet még meg. Ő maga nagyon érzékeny ember, együtt tettünk meg szakmai utakat, s én is tanultam mellette a dizájnszakmáról.
ÉF: Milyen megbízásokat kaptál még?
DP: Részt vettem az előző velencei építészeti biennálé Re:orient projektjében. Bár végül csak néhány ikonográfiával kapcsolatos kérdésben járultam hozzá, önmagában figyelemreméltó, hogy Nemes Attila kurátor gondolt rá, hogy egy ilyen csapatban lehet helye egy trend-elemzőnek. A csapatmunka egyébként szintén kulcsfogalom a projekt kivitelezésben: erre támaszkodhatna az a szakmai bázis, aminek hiányára az imént utaltam. E tekintetben fontos projekt volt a Fónagy Dórával közösen indított defo, azaz design focus, amely egy kísérlet volt, minden hibájával, „default – avagy defo –val“ felvállalva, de példát akartunk mutatni azzal kapcsolatban, hogy egy projekt megvalósításáért hogyan lehet a szélesebb szakmát megmozgatni. Talán sikerült megmutatni, hogy egy építészeti projekt nem csak arról szól, hogy egy ízléses helyiséget berendezünk, hanem a kommunikációnak is nagy szerepe van. Igenis lehet interaktív folyamat, főleg ott, ahol nem egy privát térről van szó. A designtudatos környezet kialakítása nem szólhat pusztán egy személyről vagy a bútorról. Érdekes, hogy a magyar szakma egy kis falu, mégis sokan nem is ismerik egymást - bizony össze kell hozni az embereket.
ÉF: Mik a legfrissebb feladataid?
DP: Nagy megtiszteltetés volt, hogy a Herendi Porcelánmanufaktúra igényt tartott a tanácsadásomra. Ennek a közös munkának az eredménye nem egy konkrét termék vagy egy tárgyegyüttes lesz, hanem az együttgondolkodás mentén a kreatív vezetővel új irányokat jelöltünk ki. A Kludival is együttműködtem, több workshop, pályázat megszervezésénél voltam jelen, ezenkívül a Magyar Bútorszövetségnek, az On>Air group TV branding szakmai napján, a Juniorban, KREÁ-ban és az Eventuell kurzusán is tartottam előadásokat. Jelenleg egy nagyon érdekes munka zajlik, részt veszek a Budapest Fürdők fejlesztési terv programjában. Most éppen egy workshop előkészítésében dolgozom – Z. Halmágyi Judit építésszel, Fónagy Dórával, és Lipóczki Ákossal, a MOME Formatervezési Tanszékének oktatójával közösen – , amely hét egyetem hallgatóit vonja be a budapesti fürdők fellendítésével kapcsolatos ötletelésbe.
az interjút Markó Barbara készítette
