Technológia

A BIM egy evolúciós lépcsőfok

2021.10.25. 14:34

Dinamikus fejlődési szakaszban tart a TSPC, Magyarország egyik vezető mérnökirodája. A Kádár Mihály építész által Győrben alapított cégcsoport mára több magyar városban és külföldön is irodákkal rendelkezik. Az elmúlt évtizedéről és a BIM-es területen szerzett tapasztalatiról Jancsó Lászlót, a cégcsoporthoz tartozó TSPC Engineering Kft. ügyvezetőjét és Huszár Attila épületinformációs tervezési csoportvezetőt, projektvezető építészt Bán Dávid kérdezte.

Építészfórum: Beszélnétek a cég megalapításáról? Milyen fő célkitűzéssel indultatok?

Huszár Attila: Cégünk magyarországi viszonylatban aránylag fiatal, közel 10 éves. Teljeskörű építészeti szolgáltatásaink legfőbb eleme a generáltervezés. Lendületes fejlődési szakaszban vagyunk és úgy tűnik, hogy ez még nem állt meg: több mint 160 fős cégcsoportunkban a 65 építészen kívül dolgoznak velünk statikusok, villamosmérnökök, úttervezők, de vannak házon belül saját gépésztervezőink is. Komplex szemlélettel dolgozunk és szinte a projekt teljes egészét lefedik a házon belül megtalálható szakágaink. A cég elhivatott a BIM-es technológiák iránt, a kezdetek óta ezt látjuk a jövő kulcsának, a fő fejlődési iránynak. Magyarországon a legnagyobb, 11 fős BIM csapatunk van, amelyik igény szerint szolgálja ki a különböző projektjeinket.

Jancsó László: Annyival egészíteném ki, hogy a tartószerkezeti tervezési szakágunk 2019 év végén külön vált és a cégcsoporton belül különálló cégként kezdett működni. Ez a létszámnövekedés és a cég egyre szélesebb portfóliója miatt vált szükségessé. A tartószerkezet szakág külön cégbe szervezésével indult meg a diverzifikáció folyamata. Mi is BIM-ben dolgozunk, elkötelezettek vagyunk a háromdimenziós modellek és tervek készítése mellett. Ebbe az irányba szeretnénk tovább haladni, a visszalépés nem opció.

ÉF: Hogy jutottatok a generáltervezésig? Milyen lépcsőfokokon mentetek keresztül?

HA: Amikor még 3-4 fős kis cég voltunk, eleinte műszaki ellenőrzéseket végeztünk, ez a szakterület egyébként azóta is megmaradt az egyik tevékenységünknek. Utána aránylag hamar bővültünk építészekkel és szakági tervezőkkel. Ma már inkább egy cégcsoportról beszélhetünk, mivel a méretéből adódóan egy adott ponton elindult a diverzifikáció, de a fő fókusz a generáltervezés, a komplex folyamat minél teljesebb lefedése. Ma már több fiókhellyel rendelkezünk: Budapesten két irodánk van, ezen kívül Győrben, Révkomáromban és Zágrábban is működik részlegünk, a közeljövőben nyit irodánk Berlinben és Brüsszelben is.  

ÉF: Milyen munkáknak volt köszönhető ez a gyors fejlődés?

HA: Megrendeléseink nagyjából 50%-a állami, a másik 50%-a piaci beruházás. Ez számunkra egy kiszámítható, egészséges arány, amit idővel szeretnénk valamelyest a piaci, valamint nemzetközi irányba billenteni.

ÉF: Kiemelnétek egy-két látványosabb, vagy ismertebb projekteteket?

HA: Cégünk győri alapítású, az első nagyobb munkák is mind oda kötődnek, például a Dunakapu tér, vagy az ifjúsági olimpiára készült sportlétesítmények. Ezek meghatározóak voltak és utána az egész országban építettünk sportlétesítményeket, a szegedi vagy a zalaegerszegi uszodát, ezen kívül szállodákat, mint a Hotel Dorothea a belvárosban vagy olyan oktatási létesítményeket, mint a pécsi egyetem új tömbje. Legutolsó nagy munkáink közül kiemelhető például a Széllkapu park projekt, ami a szívünknek kedves volt, de mi terveztük a Testnevelési Egyetem bővítését is, ami Európa jelenlegi legnagyobb kivitelezés alatt álló kampuszfejlesztése.

ÉF: Amikor indultatok, már egyértelmű volt számotokra, hogy BIM technológiával fogtok dolgozni?

HA: Cégcsoportunk alapítójának, Kádár Mihály építésznek már a kezdeteknél az volt a legfőbb célkitűzése, hogy gyorsan és hatékonyan tudjunk dolgozni. Alapvetően minden iroda erre törekszik, de meg kellett találni azokat a kollégákat, akik időt és fáradságot nem kímélve keresték a lehetőséget, ami ezeket az elvárásokat ki tudja szolgálni. Fiatalok, lendületesek voltunk és talán egy kicsit előbb kezdtünk el ezzel a területtel foglalkozni, mint más cégek, illetve mindig nagyon fontos volt a folyamatos képzés és tanulás, kimondott cél, hogy csapatunknak az itthoni legfelkészültebbnek kell lennie. 

ÉF: Hogy találkoztatok az Allplan programmal?

JL: Egyetemi tanulmányaim során találkoztam előszőr az Allplannal. Akkoriban a figyelmem nagy részét az egyetemi tanulmányaim kötötték le, így nem nyílt lehetőségem arra, hogy mélyebben beleássam magam a program működésébe. Az első munkahelyemen azonban hamar felmerült az igény, hogy miként lehet a munkafolyamatok lefolyását gyorsítani, automatizálni. Ekkor kezdődött el egyfajta útkeresés, melynek céljául tűztem ki, hogy azt a manuális, repetitív munkát, amit rábízhatunk a gépekre, ne a kreatív, gondolkodó ember végezze. Hosszú út vezetett a megoldásig, mely során megismertünk számos szoftvert, azok működését, a benne rejlő lehetőségeket és korlátokat is. Szélesítenünk kellett a perspektívát, így hamar egyértelművé vált, hogy ha mérnöki megoldást keresünk, azt a németeknél érdemes kezdeni.

Az út végén így találtunk rá ismét az Allplanra, ami akkor már nem volt ismeretlen számunkra. Azóta is évente végigszondázom a nagy gyártók tartószerkezeti tervező BIM-platformjait és úgy látom, hogy a mai napig egyedülálló az Allplan háromdimenziós vasalási modulja. Ennek a szoftvernek is megvannak a gyenge pontjai, de ha megismeri ezeket az ember, akkor kis rutinnal elkerülhetők. A szerkezeteink nagy része monolit vasbetonszerkezet, így mai napig az Allplan a kézenfekvő választás.

ÉF: Szerintetek miként működik a kapcsolat az Allplan és az építészek által használt szoftverek között?

JL: Munkám során olyat már láttam, hogy egy precízen, tartószerkezeti gondolkodással épített BIM modellt Allplanból be lehetett olvasni számító szoftverbe. Azzal kapcsolatban, hogy ez egy építészek által épített, kezelt BIM modell esetén sikerülhet-e, szkeptikus vagyok. Az épület analitikus modelljének felépítése során történnek egyszerűsítések, elhanyagolások. Ezek megfelelő alkalmazása a statikus feladata, felelőssége. A BIM-modellt mindezen elveknek megfelelően a statikus tudja felépíteni.

HA: Ezzel egyet tudok érteni. A jövőben úgy tudom elképzelni a BIM-es feldolgozást, hogy egy nagy közös modellt fogunk építeni, ahol az építészeti dizájn megtartása mellet a tartószerkezeti elemeket nem az építészek fogják megépíteni.

JL: Cégcsoporton belül törekszünk a munkafolyamatainkat úgy továbbfejleszteni, hogy a tervezés első lépéseként az építész megfogalmazza az igényeket, funkciókat, azokat kubusokkal ábrázolva. Az így megalkotott testmodellt alapul véve, a statikus tervező megalkotja a formálódó épület vázát. Terveink szerint ez év végén lehetőségünk lesz az elvet gyakorlatba ültetni egy „pilot" projekt keretében.

ÉF: Akkor nálatok házon belül megoldódnak azok a szoftverkommunikációs kérdések és problémák, amik adott esetben egy külső cég bevonásánál gondot jelenthetnek?

HA: Igen és ezen kívül ott van középen a BIM-es csapatunk is, mely alapvetően a generál tervezést segíti. Mert sem az építészeknél, sem a tartószerkezeti tervezőknél nem ismer mindenki minden apró, speciális beállítást a programban. Erre van egy elég jól bejáratott workflow és szerencsére sokszor látjuk, hogy a statikus tervező belenéz az építészet kezdeti fázisaiba, előre tájékozódik, mielőtt a saját tervezési feladatát elkezdené. Úgy látjuk, hogy a kommunikáción nagyon sok múlhat, ezért rendkívül fontos, hogy az építész és a statikus között megfelelő legyen az információmegosztás és a végén valóban az a ház jöjjön létre, amit kezdetektől fogva elképzeltünk. Így a statikusaink már a folyamat elején tudnak segíteni abban, hogy az építész álma tényleg megvalósítható lehessen. Ezzel nagyon sok útkeresést és tervezési időt tudunk megtakarítani.

ÉF: Ezeket az álmokat a legvégső stádiumig, a kivitelezés végéig végig tudjátok kísérni?

HA: Természetesen, nekünk nem áll le a munka a kiviteli tervek leadásánál, mi végig ott vagyunk a kivitelezésnél is.

ÉF: Hogy látjátok, az egyetemi képzés mennyire tud lépést tartani ezen a téren a technológiai fejlődésekkel?

HA: Úgy érzem, az egyetemek egy kicsit megtorpantak, nem vették elég hamar napirendre a BIM-es témákat. Azok a hallgatók, akiket ez érdekelt, megtalálták a segítséget, volt kitől kérdezniük, de külön oktatás nem foglalkozott a területtel. Amikor még én is diák voltam, a kollégiumban egymás között nagyon sok információhoz, tanácshoz juthattunk, autodidakta módon képeztük magunkat. Ma már szerencsére tanítanak az egyetemen open és closed BIM-et egyaránt, sőt szakmérnöki képzésben is elérhető.

JL: Egyetemi éveim alatt a 3D tervezés, vele együtt a BIM, tartószerkezeti területen még gyerekcipőben járt. Bár sok érv szólt mellette, nem tudtuk biztosan, hogy a közeljövőben általánosan elterjedt lesz, az egyetemi tananyagban említés szintjén sem jelent meg. A 3D tartószerkezeti tervezéssel, BIM-mel röviddel munkába állásom után kerültem kapcsolatba. Ekkor tettem le a voksomat az Allplan mellett. Kezdetben sok technikai támogatást, segítséget kaptam a magyarországi forgalmazótól, ez a partneri kapcsolat a mai napig fennáll.

ÉF: Mennyire nehéz szakembereket találni a BIM-es csoportba?

JL: Tartószerkezeti oldalon, házon belül, magunk képezzük a kollégákat.

HA: Nálunk többlépcsős, komoly felvételi procedúra van, ami leginkább a szemléletet és a szoftveres tudást nézi. Ezt a részét mérjük, de egy ilyen területen ugyanúgy fontos a rugalmasság, a tanulási vágy és az elköteleződés a BIM-es jellegű fejlődés mellett. Ezt a lécet csak néhányan tudják megugrani, viszont nagyon sok potenciál van a mostani hallgatókban, ami kifejezetten bizakodásra ad okot.

ÉF: Említettétek, hogy a 3D-s BIM-es irányban van a jövő. Ezt várják megrendelői oldalról is?

JL: A megrendelői, kivitelezői oldalon igény olyan tervdokumentációkra van, amelyek alapján a kivitelezés egy költséghatékony, optimális folyamat lehet – ennek kiszolgálásában erős eszköz a BIM. Segítségével precíz elemlistákat, tervezői költségvetéseket tudunk készíteni. Az ütközésvizsgálatok segítségével a korábbiaknál részletesebb terveket tudunk publikálni, mindezt úgy, hogy a tervhibák, ellentmondások gyakorlatilag megszűnnek.

HA: Sokkal jobban láttatja a formákat, problémákat és a megrendelők is nagyon élvezik, amikor egy meetingen a képernyőn kiemelkednek a 3D-s tervek. Egyre természetesebb, hogy így tálaljuk a terveket és ezáltal egyre nagyobb is az igény erre. Látványos és nagy segítség abban, hogy minél közelebb legyen ugyanahhoz az elképzelt házhoz a tervező és a megrendelő is.

ÉF: A nemzetközi piacra való lépéshez fontos-e, hogy milyen szoftvereket használtok?

JL: Pályafutásom meghatározó szakasza volt, amikor osztrák és német piacra dolgoztam. Ezen országokban az Allplan meghatározó. A partnereim kivétel nélkül Allplant használtak és jellemzően olyan építészirodákkal álltak kapcsolatban, akik szintén Allplanban dolgoztak. Ezért a szoftverválasztás során újabb érv szólt az Allplan mellett.

HA: Vannak cégek és megrendelők, akik abszolút meghatározzák, milyen szoftveres környezetet várnak el. Amúgy pedig specifikusan érdemes megnézni, hogy melyik kollégának, milyen munkához melyik szoftvert érdemes használni.

ÉF: Hogy látjátok a ti helyzeteteket a mai megrendelői, piaci közegben?

HA: Figyeljük a társcégeket is és nagyon gyorsan fejlődnek, tele vannak remek ötletekkel, kiváló konkurens cégek vannak körülöttünk. Nézzük, hogy honnan indultak, merre tartanak és persze azt is látjuk, hogy mi milyen irányba fejlődünk. Vannak, akik erre, mások arra szakosodnak, de az biztos, hogy nagyon pontosan meg kell tervezni ezeket az ugrásokat, mert aki időben nem lép meg bizonyos dolgokat, az lemarad.

JL: A megrendelők közössége az utóbbi időben kettészakadni látszik. Kialakulóban van egy magas igényű, komoly megrendelői réteg, amelynek tagjai felismerték a BIM nyújtotta üzleti előnyöket, igénylik és megfizetik egy magasabb szintű tervezési folyamat árát. Továbbra is létezik egy megrendelői szegmens, aki a valamivel kedvezőbb tervezői díjakért cserébe lemond a BIM nyújtotta előnyökről.

HA: Fontosnak gondolom még azt, hogy az építésüggyel foglalkozó állami hivataloknak és a kamarának is legyen a BIM szélesebb körű bevezetésében határozottabb szerepe, szakmai akkreditációval biztosítsanak jogosultságot a megfelelően felkészült cégeknek. Érdemes lenne az egész BIM-kérdéskört egy közös, szakmai mederbe terelni, erre a TSPC tesz is erőfeszítéseket. Viszont, ha tágabban értelmezem a kérdést, akkor úgy gondolom, hogy a BIM önmagában csak egy köztes lépcsőfok lenne. Ez nem maga a cél, hanem egy eszköz a fejlődésben, egy evolúciós lépcsőfok.  

Bán Dávid