Pákozdi Imrének a KOMMENTÁR 2011/5 számában megjelent cikkére reflektál Callmeyer Ferenc DLA Prima-díjas építész, aki írásában az építészeti bátorság budai Várnegyedhez kötődő, múltbeli példáinak felelevenítése mellett a helyszínhez kapcsolódó néhány, meg nem valósult saját tervét is elénk tárja.

Minden (politikai) korszaknak megvan a maga kedvenc presztízs-beruházása – gondoljunk csak a Nemzeti Színház vagy a négyes metró építésére. Az utóbbi hónapokban a Budai Vár fejlesztését tárgyaló elképzelések szaporodtak meg, egészen eltérő megoldásokat javasolva. A felvetések különböző szempontjait, hozzájuk kapcsolódó gondolatait Pákozdi Imre a Kommentár 2011/5 füzetében osztotta meg az olvasókkal, az írást, aktualitása okán, itt is közzétesszük.

"Az opponensek másról beszéltek, mint amiről Janáky. Figyelmen kívül hagyták, hogy ez a merőben személyes, levélformájú szöveg nem tudományos értekezés, hanem egy idős mester segélykiáltása”. Janáky István Levelek Árkádiából című előadása először Debrecenben hangzott el, majd a FUGA Akadémia sorozatában Budapesten is hallható-látható volt, ahol Tardos Tibor is hozzászólt a témához. Alábbiakban az élőszóban, illetve a Masznyik Csabával folytatott személyes levelezésben kifejtett véleménye olvasható szerkesztett formában.

Tom Kundig a hétköznapi életben farmert hord és nincs benne semmi, ami egy olyan sztárra emlékeztetne, aki 56 éves korára 70 (!) szakmai díjat nyert el, köztük az USA legrangosabb építészeti elismeréseit is. Sikere nem véletlen, olyan rejtett társadalmi értékrend jelenlétét igazolja, amely átgondolásra késztethet minket is saját közös ügyeinket illetően. Pásztor Erika Katalina írása.

„Azt mondják, sőt én még az elemi iskolában is azt tanultam, hogy a történelem az élet tanítómestere. Ma azonban már inkább azt a tanulságot szűrném le, hogy amit az ember magáról tud, az szinte minden tekintetben bizonytalan. A történelmi tudása, a jövőképe is. Végeredményben tehát úgy tűnik, hogy szinte mindaz, amit magunkról tudunk, mozgásban van, vagyis nem stabil.” Az idén nyolcvan éves Borvendég Béla írása.

Kis Péter badacsonyi borászatát már több alkalommal bemutattuk, különféle megközelítésekből. Most Bardóczi Sándor vállalkozott a táj és a ház rétegeinek értelmezésére, a Piranesi folyóirat 2011. őszi számában megjelent írásában.

„De túlozni Janáky Istvánnak is joga van, mint ahogy bárkinek módja van az ő írásait is mérlegre tenni, darabokra szedni, ízekre tépni – vagy megpróbálni megérteni, hogy végül is mit akar.” Janáky István Levelek Árkádiából című előadása először Debrecenben hangzott el, majd a FUGA Akadémia sorozatában Budapesten is hallható-látható volt. Az alábbi szöveg a 2011. november 24-i FUGA esten Masznyik Csaba építész - felkért opponens - elhangzott hozzászólásának szerkesztett változata.

Mi a mai magyar helyzet az építészetben? „Hazai szakmánk önképzésen alapuló fejlődése megállt, kevés az előadás, az elhagyott színpadokon bontogatjuk a díszleteket... Meg kell keresni, fel kell venni a fonalakat, türelmesen ismereteket építgetni egymásra.” - írja Mónus János. A szélesebb látókör kialakítására újabb alkalom nyílik a „Dunánk Partjai Budapesten” című, egymásra épülő műhelybeszélgetés-sorozat második és harmadik rendezvényén is.

Egy jól sikerült ház örömet jelenthet hívőnek, ateistának, más hitet gyakorlónak, szakmabelinek vagy egyszerű járókelőnek egyaránt. Erről szól Pákozdi Imre írása, melyben a Mányi István tervezte Holokauszt Emlékközpontot méltatja. Részletes, az építészeti alkotást dicsérő elemzése akár a most (október 20-21-én) aktuális jeles napokkal, a zsidó sátoros ünneppel és a Tóra örömünnepével is párhuzamba állítható.

„Műszaki életünk képviselői munka nélkül, végelgyengülésben, kábultan és döbbenten állnak a részünkre már előre megásott nagy gödör szélén...” Kévés György helyzetképe a magyar műszaki értelmiség több évtizede tartó mellőzöttségéről és jelenlegi, ijesztően kilátástalannak tűnő helyzetéről.

Dr. Komjáthy Attila, a Klotild-ikerpaloták északi - egykori B - épületének helyreállítását vezető tervező érdekes adalékokat közöl a házak történetéről. A 111 évvel ezelőtti, korabeli stáblisták bemutatásával arra keresi a választ, hogy az építési folyamat mely elemei, résztvevői tekinthetők „magyarnak”, mitől válik, válhat e két ház fővárosunk identitásának részévé.

Van-e kiút a főváros elaggott lakásállományának értéknövelő, gazdaságos felújítására? A probléma évtizedek óta létezik és egyre súlyosbodik, ám vannak biztató jelek. Például a Szondi utcában, ahol Incze Márta és Kurai Gyula építészek elképzelései alapján két szomszédos ház született újjá,  ráépítéssel bővítve. Tardos Tibor írása.

Ritka és különleges olvasmány egy városépítész számára Sipos András  „A jövő Budapestje 1930-1960” könyve. Különösen az volt számomra, aki mind a tervezői oldalon, mind a városalakító döntések előkészítésében és megvalósításában is dolgoztam. Nem találkoztam még ilyen olvasmánnyal, amely mind a tervezői, mind a döntési oldalt egyidőben tárgyalná - Beleznay Éva recenziója.

Ma délután mutatják be ünnepélyesen is Meggyesi Tamás: Számadás című kötetét, amely válogatott írásainak gyűjteménye. A Terc kiadónál megjelent könyvről Bardóczi Sándor írt recenziót.

„Tényleg mindenki megőrült? Itt mindent lehet, miközben semmit nem lehet, ahhoz, hogy mindent lehessen?” Sáros László DLA szubjektív helyzetképe az építész szakma válságáról, a Nemzeti Építésügyi Fórumról, valamint „félrevezető” és „félvezető” tervezőkről.