Budapest Korzó néven új akciócsapat kezdte koptatni a Budapest flasztert.

A Beyond Budapest izgalmas szocio-kulturális kaland, interaktív városi séta, ahol közösséget formálnak a megjelentekből, van játék, szociális szeminárium és mindenkinek legalább egy története Józsefvárosról. Mert a felfedező túra célpontja nem a Parlament vagy a Halászbástya, hanem a nyócker. Biczó Gabriella élménybeszámolója.

Volt egyszer, hol nem volt – és most itt képzeljék a szöveghez az olvasók Szabó Gyula „meseszép” hangját a magyar népmesék rajzfilmjeiből – volt egyszer egy tér Kecskeméten. Nagyon méltatlan állapotban. Ám jött a csillagszemű juhász, az okos leány, az égig érő paszuly, a hétmérföldes csizma, az aranytojást tojó tyúk és akkor hetet ütöttek egy csapásra. És még nincs itt a vége. A négy diák és a nyitott hivatal népmeséje az építészet és aktivizmusban. Bardóczi Sándor cikke.

Életterünk és szokásaink megváltoztatása óriási hatással van az életminőségünkre. A tételt kiválóan igazolja egy rendíthetetlen polgármester és egy rosszhírű város metamorfózisának igaz története. A Critical Mass és a Kerékpáros Klub aktivistái Bogotá példáját ajánlják a budapesti városvezetők figyelmébe

„Nehéz olyan közteret tervezni, ami nem vonzza az embereket. Figyelemre méltó, hogy mégis milyen gyakran sikerül.” Ez a szociológus sommás véleménye az objektum-alapú, dizájn-centrikus tervezésekről. Mégis hogyan lehet szürke köztereinből színes közösségi teret varázsolni? Bardóczi Sándor recenziója a Project for Public Spaces köztérfejlesztéssel foglalkozó kiadványának magyar kiadásáról az építészet és aktivizmus fókusztémában.

Elsőre őrültségnek hangzik, mégis egyre nagyobb méretekben hódít az Egyesült Államokban a városi mezőgazdálkodás ideája. Hogy egy mai modern metropolisz létezni tudjon, ahhoz a világ minden tájáról mezőgazdasági terményeket kell vásárolnia. Lehet ezen a pályán legalább egy kicsikét módosítani? Termelhető a városban egészséges vetemény?

Az építészet és aktivizmus fókusztémához kapcsolódva mutatkozik be az Újirány csoport. Tagjai a társadalmi működés egészségességének mércéjeként értékelik azt, hogy a városi ember tevékenységei mennyire ágyazódnak be a városi szabadterekbe. Ebből eredeztetik a városi közeg otthonos voltát. Nyugalomérzet, befogadó légkör, és valami plusz, ami a várost otthonná teszi. Az utcaművészet társadalomformáló ereje mutat most „új irányt” Tihanyi Dominika írásában.

Zoboki Gábor, a kiemelt megvételben részesült a 11. pályamű szerzőjének kezdeményezéseként november 29-én a KÉK-ben mind a 18 pályázó bemutathatta a Városháza Fórumra elkészített terveit. A meghívással nem élt a győztes Egeraat iroda, valamint Helmut Jahn, a Vadász és Társai iroda és a Napur Kft., de egy kollegiális hangulatú, nyitott vitanapnak lehettek tanúi akik eljöttek. A tervbemutatókat vitafórum követte hat felkért hozzászólóval. A hat hozzászólásból e heti sorozatunkban öt olvasható írásban is az építészet és aktivizmus fókusztémában.
Bardóczi Sándor írása

Oscar Newman védhető terek ideája a magyar viszonyrendszerbe is integrálható. Kristin Faurest a második részben azt boncolgatja, hogy hol alkalmazhatjuk a módszert sikerrel idehaza. Mindeközben számos tervezési, fenntartói, szociális kérdés merül fel a közös tereinkkel kapcsolatban. Értékelés és elemzés védhető és védhetetlen tereinkről az építészet és aktivizmusban.
Kristin Faurest cikkének második része

 

Az öntudatra ébredést a pszichológusok a környezettől való elhatárolódás pillanatához kötik. Amikor az ember rádöbben, hogy Ő és az Őt körülvevő dolgok különbözőek. Ezt követi a Tudat megerősödésének gyakorlata, a nem Őtőle származó, nem Ővele azonos dolgok egyenkénti tagadása, a folyamatos és biztos leválás a környezettől. Az ember aztán később a különbözőség bizonyítása helyett az azonosság keresésével próbál újra gyökeret ereszteni. Az élet során ez a leválás és azonosság-keresés párhuzamosan jelen van. Hol az egyik erősebb, hol a másik.