Emberek/Térhasználat

Üveg szeparé – vendéglő koronavírus idején

2020.05.11. 18:28

A holland Médiamatic közössége társadalmi problémákra keres érzékeny és okos válaszokat a művészet, a design, az építészet és a tudomány segítségével. Legújabb projektjük a Serres Séparées sajátos vendéglátóhely Amsterdamban.

Kint és bent, együtt és még is külön – talán ezt írhatnánk ajánlónak a nemrég megnyílt különleges vendéglő szolgáltatásának hirdetésében. A koronavírus miatt kialakult helyzetben nagy figyelmet kapott a Médiamatic közösségi helye elé tervezett üvegszeparék sora, ahol a hétvégén zárult a próbaüzemmód. A képek bejárták a világsajtót. Szobáinkba zárva, a monitort bámulva örömmel képzeli ki-ki oda magát a vízpartra. Az elmúlt hónapokban korábban természetesnek vett kulturális szokások és társadalmi működési logikák kerültek tiltás alá: a szabad mozgás, a köztéren való spontán találkozások lehetősége, a vendéglőbejárás, vagy bármilyen közösségi helyzet megélése a nagyvárosokban ma még nem engedett. Azonban ez lassan megváltozik: a megbetegedési esetszámok csökkenésével, az izoláció miatt kialakuló súlyos lelki problémák enyhítésére és a gazdaság újraindítása érdekében Európa lassan újra megnyílik. A közösségi tér belakása fokozatosan indul meg: szabadtéren, teraszokon, kiülőkön és a természetközeli helyeken biztonságosabbnak tűnik a találkozás. A holland elképzelés is a biztonság fogyasztás kérdésére reflektál: olyan városi vendéglőt alakít ki, ahol az izoláció és az együttlét egyszerre valósul meg. Legalább is ezt sugallják a képek. 

A  projektet Willem Velthoven és a Mediamatic jegyzi, utóbbi olyan nemzetközi kapcsolati hálóval rendelkező szervezetnek mondja magát, aminek legfontosabb célja, hogy támogassa a társadalom fejlődését innovatív gondolatokkal és eszközökkel. Ehhez a művészet, a design, az építészet és a tudomány eszköztárát használják, hagyományosan a fenntarthatóság és újrahasznosíthatóság témakörével foglalkoznak. Az amszterdami központú szervezet különféle ismeretterjesztő eseményeket szervez, kutató laboratóriumot üzemeltet és aktívan, nyíltan és közösség szemlélettel kommunikálja eredményeit online felületeken. A tagok többnyire élő anyagokkal próbálnak meg új szemléletű megoldásokat találni az élelmiszertermelés, az újrahasznosítás és hulladékgazdálkodást területén, így például baktériumokkal és gombákkal kísérleteztek. Több projektjük tulajdonképpen tabuhelyzetekkel foglalkozik, így számos kutatásuk a vizelet hasznosításának lehetőségeit keresi. Egyik kutatócsoportjuk a Myco Design LAb a fonalas gombák termesztésével foglalkozik, és azt veti fel, hogy a miceliumból olyan anyag hozató létre, amely helyettesítheti a műanyagot. Jelenleg a sörgyártásból fennmaradó élesztőgombákból hőszigetelő anyagot hoznak létre, amelyet egy 19. századi csűrben, saját közösségi terükben próbálnak ki elsőként. 

A Mediamatic tág érdeklődési körének említése azért fontos, mert értelmezési kontextusként szolgál a Serres Séparées projekthez. A képeken fémvázas üvegkalickák, tulajdonképpen kétszemélyes üvegházacskák látszanak egy csatorna szélén felsorakozva, amelyben a fine dining világát felvillantó vendéglátás folyik. A képen a csoport barátai látszanak, a fotókon még tesztüzemmódban működik a vendéglátóhely, amit a biztonságos vendéglátás egyik lehetséges alternatívájaként mutat be az ötletgazda Willem Velthoven.

Az egymástól kellő távolságban lévő, kicsi üveg szeparék különösen az esti időszakban, gyertyafénynél tűnnek vonzó alternatívának, jó lehetőségnek a COVID járvány miatt ellehetetlenült étteremlátogatásra. A fotókat nézegetve megpróbáltam elképzelni, hogy mennyire élhető meg biztonságos és intim helyként ez a kétszemélyes mikro tér. A kialakított üvegkalitka a szó eredeti értelmében szeparé, azaz elhatárolt, leválasztott hely. De vajon a fizikai értelemben létező, tapintható, de teljesen transzparens fal milyen élmény lehet a benne ülőknek? Optikai értelemben ugyanis semmiféle leválasztás nem valósul meg, az üvegházból a külvilág és a többi ember jól látható. Akusztikai és fizikai értelemben történik meg az elhatárolódás, ez a lezártság sajátos klímát és hangulatot teremt. Ez a helyzet – ha belegondolunk – éppen az ellenkezője a klasszikus mulatókban, vendéglőkben kialakított szeparéknak, hiszen azok éppen azzal a céllal jöttek létre, hogy a kíváncsi tekintetek elől vissza lehessen diszkréten vonulni. Az eredeti szeparékban a láthatatlanság teremtette meg a kívánt hatást, az intimitást, míg a serres séparées éppen ellenkezőleg,  nem az elrejtést, hanem a biztonságos közösségi lét illúziójának a megteremtését szolgálja.   

2020 májusában a járvány elleni védekezés leghatékonyabb eszköze még mindig a fizikai távolságtártás. Ez lényegi módon mond ellen nemcsak a kultúránknak, fogyasztási és szórakozási szokásainknak, hanem annak a ténynek is, hogy az ember, mint biológiai lény társas közegben érzi jól magát,  tehát a közösségek megtapasztalása, az interperszonális kapcsolatok megléte elengedhetetlen fontosságú normális léte számára. Vajon az amszterdami üvegkalitkák milyen értelemben fogadhatók el jó megoldásként? A többiekkel való vizuális kontaktus vajon elegendő-e ahhoz, hogy közösségi élményként éljük meg egy vízparti vacsorát? Hogyan reagál az ember egy olyan mikro térre, amely hangi és fizikai értelemben létezik, míg vizuális értelemben nem? Okoz-e ez  a tér az érzékelésben zavart? Van-e például bezártság érzése a benn ülőnek? A képek láttán bennem egyre szaporodnak a kérdések, és talán, ismerve a Médiamatic kísérletező szemléletmódját, ez egyáltalán nem véletlen. Nem hiszem ugyanis, hogy csak kellemes kiülőket kínál „fogyasztásra" a holland csapat, sokkal inkább gondolom, hogy munkájukkal egyben kellemetlen kérdéseket is feszegetnek. 

Kizökkent világban élünk, ami nem múlik el majd nyomtalanul: mindez a térhasználat és a design gondolkodás számára is fontos kutatási és tervezési feladatokat ad. Ha visszagondolunk, amíg a 80-as, 90-es évek fogyasztói világában Philippe Strark extravagáns tárgyai jelentették a design csúcsát, addig az elmúlt évtizedben a legjobb design a társadalmi innováció felől értelmezhető. Olyan helyek, tárgyak, felületek és folyamatok tervezése indult meg, amelyek vagy a jelenkor globális problémáira kínálnak okos megoldást, vagy kritikai hangként fontos jelenségeket fogalmaznak meg. A Mediamatic honlapját nézegetve kitűnik, hogy tagjaik nemcsak anyagokkal kísérleteznek, hanem céljuk az emberek attitűdjének a megváltoztatása is. Az elmúlt években számos eseményt szerveztek, hogy a résztvevők saját érzékszerveiken keresztül tapasztalják meg, hogy a tapintás, ízlelés vagy a szaglás milyen nagy mértékben járul hozzá érzéseink és asszociációink kialakulásához. Vajon a Serres Séparées is egy ilyen kísérlet egyik eleme? Én úgy gondolom hogy igen. Amit látunk, az nemcsak vonzó megoldás hogy újra vendéglőbe mehessünk, hanem provokatív térkísérlet, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a járvány elementárisan módosítja fogyasztási szokásainkat és a biztonságosnak gondolt térhasználatot. 

Somogyi Krisztina