Ujjé, a Ligetben – a szegedi Vigadó felújítási terve
Az újszegedi Városliget a mai napig a helyiek közkedvelt zöldterülete, ahol a 19. század második felétől a vállalkozók cukrászdákat, lövöldéket, hintákat létesítettek, s akár tízezren is kilátogattak egy vasárnap. Itt található a Vigadó épülete is, melynek pillérvázas vasbeton szerkezet a kor vívmánya volt – ám magánkézbe adása után megkezdődött a folyamatos állagromlás. A hangulatos épület megmentésére Guld Beatrix készített javaslatot diplomamunkájában.
A diplomatémám megválasztásánál fontos szempont volt, hogy szülővárosomba, Szegedre tervezzek. Nagyon sokáig kerestem a hozzám illő feladatot, míg végül megtaláltam az 1930-as évekből megmaradt, már omladozó Vigadót.
A helyszín
A választott helyszín Szeged belvárosához közel, a Városligetben fekszik. A várost kettészelő Tisza újszegedi partján, a Belvárosi híd hídfőjénél terül el a hatalmas liget, mely a mai napig a helyiek közkedvelt zöldterülete. Újszeged a XIX. században még gondozatlan, vízjárta terület volt. Az akkori hajóhídnál lévő partot a katonaság rendezte 1858-ban. Két év múlva már annyian látogatták, hogy a vállalkozók cukrászdákat, lövöldéket, hintákat létesítettek és a fősétányon fasort telepítettek. Egy évtizeddel később a város legkedveltebb kirándulóhelye lett, vasárnaponként tízezren is felkeresték. Sajnos, az árvíz többször is elöntötte, de a város mindig rendbehozatta.
1883-ban, Halmay Andor tervei alapján épült a Vigadó és az újabb cukrászda. A Vigadó melletti cukrászdát 1927-ben a Klauzál téri cukrászda tulajdonosai, a hírneves Virágh-testvérek vették bérbe, majd engedélyt kértek egy korszerű Vigadó építésére. A Berniztky József által tervezett vasbeton építmény 1934-ben hetek alatt elkészült. Sajnos ma már nincs jó állapotban sem a Vigadó, sem a liget.
A meglévő épület
A ligetben nagyon kevés épület van, a Vigadó szabadon áll a fák között, körülötte csak tisztások és platánfák vannak. A telek a liget közepén futó burkolt sétány mellett fekszik, így a járókelőknek és kerékpárosoknak a fák között jó rálátása nyílik az épületre. A pillérvázas vasbeton szerkezet a kor vívmánya volt, így nagy érdeklődést keltett és népszerű lett modern stílusával. Virágkorát 1960-80 között élte, viszont magántulajdonba kerülése után (1992) nem sokkal bezárták a szórakozóhelyet. Állapota folyamatosan romlott, az épületet a beköltözött hajléktalanok 2000-ben felgyújtották. Azóta a közel 18 éve lakatlan épület még megmaradt része is többször leégett.
Az épület kétszintes, vasbeton pillérvázas szerkezetű. A helyiségek kisméretű tömörtégla kitöltő falakkal vannak leválasztva, a födém pedig alulbordás vasbeton lemez, mely emiatt nagyon vékony. A Vigadó csak nyáron üzemelt, így az épületben a konyha, raktár, mosdók kaptak helyet, az összes asztal a platánfák alatt, a kertben volt. Az emeleti részen egy nagy erkély és egy fedett nyitott pult található, ami a mai napig jó állapotban van. A földszinti zárt rész már szinte teljesen leomlott.
Koncepció
A koncepció kialakítása során az első és legfontosabb döntésem az volt, hogy a meglévő épületet megtartom, és csak a szükséges mértékben bontok el belőle. A második fontos döntésem az volt, hogy a megmaradt részt folytatni szeretném úgy, hogy az új épülettel egy közös egészet alkosson, de érezhető legyen, hogy mi az új és mi a régi. Mivel a régi részt nagyon szépnek és értékesnek találtam, szerettem volna, ha az marad a hangsúlyos rész.
A beépítésnél különböző vonalakban megtörő vagy több hasonló nagyságú tömegre osztva próbáltam elhelyezni a funkciókat, de hamar kiderült, hogy ezzel is a régi részről vinném el a hangsúlyt. Ezért lett végül egy egyszerű téglatest, egy „doboz”, melynek a méreteit teljesen meghatározta a régi épület és a környezet. Szélességben és magasságban tartottam magam a régi épület kontúrjához, ugyanakkor hosszban két dolog korlátozott, egyrészt a telken álló legnagyobb fa, melyet nem szerettem volna, ha ki kell vágni, másrészt, ha túl hosszú volna az épület, egyszerűen felborulna az egyensúly. A homlokzat kialakításában szintén figyeltem, hogy egyszerű, nagy felületek jöjjenek létre, minél kevésbé elaprózva és elvonva ezzel a figyelmet a régi, mozgalmasabb, de kisebb tömegről.
Emellett az egyszerű, nagy tömeg mellett egy kisebb nyári pavilon kapott helyet a telken, melyet több szempontból fontosnak találtam. Mivel a telek nagy és nyáron a kertben sok asztal van, így ezek kiszolgálására szükségesnek éreztem még egy pultot. Ez a szándék régen is megvolt, mivel ezen a részen egy kültéri pult volt elhelyezve. További mosdók is szükségesek a nyári tömeg kiszolgálására. Mindemellett a telek nincs körbekerítve, de így a két tömeggel és a burkolattal érezhetővé válik, hogy mi tartozik a Vigadóhoz.
Funkció
A 1900-as évek végégig a Vigadó népszerű hely volt a szegedi fiatalok körében. Kisebb koncerteket rendeztek itt, szabadtéri tánctere esténként megtelt látogatókkal. Napközben, beülhettek egy kávéra, sörre a liget szép platánfái alá. Hátránya volt az akkori Vigadónak, hogy csak jó idő esetén volt nyitva, mivel csak a kiszolgáló egységek helyezkedtek el az épületben. A revitalizáció folyamán ezen változtatni szeretnék, és zárt helyiségeket is kapcsolnék a régi épülethez, így kibővítve a használati és nyitvatartási lehetőségeket.
A régi részben egy nyugodtabb, napközben is működő kávézót helyeznék el, melyben megtartanám a régi vázrendszert, az alulbordás födémet és a pillérvázas rendszert folytatnám. Ennek eredményeként egy zegzugos, intim hangulatú kis kávézó alakulna ki. Mivel a felső szint belmagassága nagyon kicsi, a két szint közötti födémet áttörném és így galériaként működne az emelet. A régi terasz felé mindkét szinten teljes felületen toló üvegajtókat helyeznék el, ezzel is a régi rész és a kert felé irányítva a figyelmet, és nyáron egy fedett-nyitott teret hozva létre.
Az új rész földszintje csak egyszintes. A régi tömeg magasságát megtartom, és mivel nem szerettem volna direkt egy nyomott teret létrehozni, inkább egy tágasabb teret alakítottam ki. Itt egy flexibilis, többféleképpen használható fogyasztó- és táncteret szeretnék létrehozni, ami napközben gyermekprogramoknak, felolvasóesteknek, különböző rendezvényeknek is teret adhatna. Két szerelhető magasságú, elbontható pódiumot helyeznék el, ezzel mindig a megfelelő módon kialakíthatóvá téve a teret. Ezt a flexibilitást erősítendő, a homlokzaton is teljesen variálható a zártság-nyitottság állapota. Minden üvegfelület előtt, eltolható zsalutáblákat helyeznék el, így elérhető, hogy akár nappal is teljesen zárt legyen a „doboz”, ugyanakkor egy 10 méteres szakaszon az üvegfelület teljesen nyitható, ezáltal egybenyithatjuk a teret a kerttel.
A pincében a szükséges kiszolgáló blokkok, iroda, gépészet, raktár kapna helyet, valamint a mai kor igényeinek megfelelő DJ-pulttal felszerelt diszkó. Mindemellett fontosnak tartottam a kert és az épület kapcsolatát, valamint a kertben lévő burkolat megtervezését. Az utakat és kültéri fogyasztóteret egyszerű geometrikus rendben tartottam, a túl nagy burkolt felületek elkerülése érdekében pedig padokkal és tűztövis bokrokkal szakítottam meg.
Guld Beatrix
tervező: Guld Beatrix
Konzulensek
építészet: Makrai Sándor
épületszerkezettan: Kuntner Ferenc
statika: Pintér Tamás
építéskivitelezés: Pém Attila
épületvillamosság: Dr. Filetóth Levente
épületgépészet: Egri István
