Száz éve diplomázott Pécsi Eszter, Magyarország első női mérnöke

1920. március 8-án, nem mellesleg épp a 22. születésnapján vette át építőmérnöki diplomáját Pécsi Eszter, a szegény, hétgyerekes családból származó kecskeméti lány, akiből Magyarország egyik vezető statikusa lett. Az eredeti dokumentum ma a Műegyetem K épület I.95 termét díszíti, amely egyszersmind az első magyar mérnöknő nevét viseli. 

1898-ban Pollák Eszter néven született Kecskeméten, hétgyermekes családban (születésének 120. évfordulóját Juhász Réka cikkével köszöntöttük az Építészfórumon). A család nehéz anyagi körülményei ellenére minden gyereket próbáltak taníttatni; Eszter fivérével együtt mérnöknek tanult, 1915-től Berlin-Charlottenburgban, a Technische Hochschulén. Amikor 1919-ben a budapesti Műegyetemen is lehetővé vált nők számára a beiratkozás, hazatért és itthon fejezte be tanulmányait. 1920. március 8-án vette át mérnöki oklevelét, Czakó Adolf rektor és Szily Kálmán dékán aláírásával. 

„Érdekes jelenség, hogy mostanában, amikor a technikai tudományok magyar szótárába az »egyenlőség« helyett a »származást« csempészték be, nosztrifikálták a budapesti műegyetemen Pécsi Eszternek, a charlottenburgi műegyetemen szerzett mérnöki oklevelét. Pécsi Eszter az első magyar mérnöknő! A »nemek« dolgában tehát van már egyenlőség szép Magyarországon!" – írta a Vegyi Ipar folyóirat 1920. áprilisában.¹ 

Pécsi úttörő mivolta elsősorban annak a döntésnek köszönhető, hogy a berlini abszolválás után tanulmányait itthon fejezte be, így vált az első, Magyarországon diplomát szerző mérnöknővé. Egyes források szerint a temesvári Kohlbach Ella már 1917-ben mérnökdiplomát szerzett Berlinben.² Vele is az történt azonban, ami a korban úttörő, mérnöki vagy építészeti tanulmányokat folytató nők többségével: a diplomázás után jellemzően más pályán folytatták, mint a színésznőként és íróként befutó Lendvay Márta, vagy férjhezmenetelük szakította félbe munkásságukat, mint a korai épületeit a Tér és Formában is publikáló, majd férjével Svájcba költöző Bettelheim Franciska.

Pécsi azáltal vált valódi pionírrá és a kor legfontosabb női mérnökévé, hogy jól látható alakja maradt a hazai modern mozgalomnak. Ebben kétségtelenül nagy szerepe jutott férjének, Fischer Józsefnek is, akivel 1922-ben házasodtak össze, majd aktív tagjai lettek a CIAM (Congres Internationaux d´Architecture Moderne) magyar csoportjának.

1920-1930 között Pécsi Eszter Gut Árpád és Gergely Jenő 1908-ban alapított mérnökirodájában dolgozott, utóbb vezető tervezőként.³ A jó nevű műhelyben ekkoriban készültek többek közt a pesterzsébeti vásárcsarnok (építész: Vermes József), a Fésűfonó gyárbővítésének szerkezettervei, valamint Hajós Alfréd tervei alapján a később róla elnevezett Nemzeti Sportuszoda szerkezettervei. 1928-ban alapítója lett és évekig aktív tagja maradt az első magyarországi női klubnak, a Dolgozó Nők Clubjának (DNC) dr. Kunváry Bella orvos, dr. Ungár Margit ügyvéd, Lehotay Mária antropológus-orvos vagy Lovas Magda textiltechnikus társaságában.⁴ „Nemcsak a gyerek az álmom..." – idézi ebben az évben egy, a „férfipályán" dolgozó nőkkel foglalkozó cikkében az egyetlen női ügyvéd, detektív és képviselő mellett az egyetlen magyar statikusnőt a Friss Újság. – „hidakat, vasutakat, országutakat szeretnék teremteni!"⁵

A nagyszabású álmokhoz azonban nagy bátorság is kellett: a Nemzeti Sportuszoda megtervezését követően, 1930-ban Pécsi kilépett a Gut és Gergelyből, és önálló irodát alapított, amelyet egészen 1948-ig fenn tudott tartani. A harmincas évek önálló, nemzetközi kapcsolatban is gazdag korszakának köszönhetőek Pécsi legfontosabb mérnöki alkotásai. Sokoldalúságát jellemzi, hogy födémektől alapozásokon át vasbeton-szerkezetekig és fémszerkezetes épületekig szinte mindennel foglalkozott. 

Természetesen ő dolgozott statikusként férje legfontosabb építészeti alkotásainál, mint a Szabó-házaspár zuglói családi villája (1933), a Walter Rózsi operaénekesnő számára tervezett Bajza utcai villa (1936), illetve a szomszédos ötemeletes bérház (1937-1938), az 1935-ben az angol Architectural Review-ban a hónap házaként bemutatott Hoffmann-villa, a Baba utcai Járitz-villa, vagy a Thököly út 112/b alatti, internacionális modern bérház (1938). Emellett dolgozott együtt Ligeti Pállal, a Nay és Strausz építészirodával, Bauer Emillel, Falus Lajossal, Hübner Tiborral és idősebb Janáky Istvánnal, Almási Balogh Loránddal, Faragó Sándorral, Körmendy Nándorral, Kósa Zoltánnal, Castelli Konttal, Major Mátéval. Keze nyomát viselik Buda modern villái és az erzsébetvárosi Barát utca házsora, neki köszönhetően áll meg a lábán a kor lét legmodernebb egészségügyi beruházása, a Fiumei úti baleseti kórház és a Kútvölgyi úti kórház; ő volt a Köztársaság téri OTI-bérházcsoport statikusa (egyetlenként a kilenc férfi tervező mellett), és ő készítette az 1932-es Dálnoki-Kováts-villa (XII. Lejtő út 2/a), Molnár Farkas úttörő modern épületének statikai terveit is. Szerencsére fontos munkáinak többségéről beszámolt a Tér és Forma, jellemzően nem felejtve ki a statikus nevét – sőt, egy alkalommal írói készségeit is megcsillogtatta a lapban.⁶