Saját otthon – felelősségteljes jövőképpel
V. Marton Rozália és Villányi Norbert nyaralójuk után most családi házukat mutatják be. A két épület rokon egymással. Összeköti őket az anyaghasználat, a saját építés racionalitása, de ami ennél is lényegibb, az a felelősségteljes tervezői attitűd, ami minden építészeti, térhasználati és működésbeli megoldásukat jellemzi.
Építészként saját otthont tervezni kivételes lehetőség. Pontosan tudtuk, hogyan élünk, mik az igényeink és ehhez találtunk egy olyan telket, ahol azonnal otthon éreztük magunkat. A tervek „négykezes játék"-ként nagyon gyorsan, egy hét alatt megszülettek.
Az épület tömege a hagyományos ház archetípust idézi, utcavonalra merőleges gerincű nyeregtetővel. A meglévő, óriási fák lombkoronája alatt megbúvó, léptékében a környezetéhez alkalmazkodó tömegű, az utca felé zárt, de az intim terasz és kert felé kinyíló épületet terveztünk. A környezethez való alkalmazkodás, mint cél, összecsengett a gyerekek és felnőttek szeparált elhelyezésének funkcionális igényével.
Hat ember számára terveztünk új otthont. A funkciókat két, kétszintes épülettömegben helyeztük el – az egyikben a gyerekek szobái és fürdője, a másikban a földszinten a közös konyha-étkező-nappali lakótér, az emeleten pedig a szülői háló és kiszolgáló funkciók kaptak helyet – melyeket a bejárat földszintes tömege köt össze. Az e felett található enyhe hajlású tető az emeletekről megközelíthető alkalmi teraszként működik.
Az épület szerkezeteihez előregyártott fa paneleket és a burkolataihoz is jellemzően természetes, esetleg újrahasznosított anyagokat használtunk fel. A gyerekek háza beégetéses technikával készült fekete, a másik tömeg vasoxid felhasználásával házilag főzött svéd vörös festékkel, kezelt faburkolatot kapott. A fekete ház beégetéses technológiája Japánból származik, Yakisugi néven ismert. Kialakítása igen időigényes munka, a család segítsége nélkül nem valósulhatott volna meg: a deszkákat majd négy héten át pörzsöltük, mostuk, olajoztuk, míg a kívánt felület létrejött.
Fontos tervezési szempont volt az építés minél egyszerűbb kivitelezhetősége, a minimális géphasználat. Előnyben részesítettük a szárazépítési, szerelhető technológiákat, a műhelyben vagy akár a helyszínen előregyártható elemeket, törekedtünk a minél kisebb környezeti beavatkozásra az építés során.
A jól megválasztott hőszigetelés alkalmazásával, illetve a megfelelő pára- és légzárás biztosításával el tudtuk érni, hogy az épület hővesztesége minimális legyen. így a leghidegebb napokon is alacsony a fűtési energia igénye az épületnek. A megfelelő hőmérséklet biztosításához elektromos fűtést, mennyezetbe épített fűtőfóliát és elektromos radiátorokat használunk, amihez az elektromos energiát a jövőben telepítendő napelemek segítségével tudjuk biztosítani. A kiegészítő fűtést a nappaliban elhelyezett kis teljesítményű vaskályha biztosítja.
A nyári hőterhelést a telepítés során a telken található lombhullató fás növényállományt és a tájolást figyelembe véve tudtuk csökkenteni úgy, hogy a téli szoláris nyereséget is kihasználjuk. Az esetleges túlmelegedést az épületbe tervezett szellőztető ablakok segítségével lehet mérsékelni. Előkészítettük ugyan egy-egy klímaberendezés bekötésének a lehetőségét, de az eddigi tapasztalatok, a már itt eltöltött két nyár alapján, nincs rá szükség.
A kellemes nyári hőmérséklethez nagy mértékben hozzájárul a falak és a tető rétegrendje. A hagyományos értelemben vett héjalás, az egyszerű trapézlemez fedés és a látványban megjelenő – a homlokzatokéval megegyező fekete és vörös – faburkolat között folyamatos légáramlatot biztosító légrés található.
Az épületben felhasznált anyagokkal, beépített műszaki megoldásokkal és tervezési elvekkel nem csak a kivitelezéskor, de az üzemeltetés során is alacsony környezeti terhelést értünk el, így végső soron az épület teljes életciklusára vetített ökológiai lábnyom is minimális.
V. Marton Rozália DLA és Villányi Norbert építészek
Az épület 2019-ben Budakeszi Építészeti Értékeiért díjban részesült.
Szerk: Somogyi Krisztina
