Bachman szavai érzékletesen ragadják meg annak az átmeneti időszaknak az esszenciáját, amelyben a NA-NE létrejött. A galéria története egy olyan pillanatban kezdődött, amikor a magyar művészeti intézményrendszer új formákat keresett, hiszen a korábban érvényes struktúrák megbomlottak, de az újak még nem szilárdultak meg. A változás mámora, amely a kezdetekkor érzékelhető volt,  esettanulmánya lehetne a ‘90-es évek művészeti szcénájának mechanizmusára. 

Amikor egy ideig minden lehetségesnek tűnt. Ez a bizonytalan közeg teret engedett a kezdeményezéseknek – és benne egy olyan galéria is létrejöhetett, amely egyszerre kívánt kereskedelmi alapon funkcionálni, miközben működését kezdettől áthatotta a kísérletezés szelleme, a határok elmosásának szándéka.

A NA-NE első kiállítása különösen élesen világít rá e sajátos pozícióra: a bemutatott művészek közül sokan azok közé tartoztak, akik a szocializmus éveiben a hivatalos intézményi keretek között nem állíthattak ki, esetleg – mivel tevékenységük a hatalom által "tiltott" kategóriába esett – munkáik csak illegálisan működő kiállítóterekben jelenhettek meg. Napjainkban viszont többük alkotásával találkozhatunk közgyűjteményekben. Annak ellenére, hogy a galéria működése nem volt hosszú életű, a NA-NE számukra valódi fordulópontot jelentett: belépési lehetőséget a szélesebb nyilvánosságba, és ezzel együtt a művészettörténeti kánonba. 

Az 1990. június 24-én megnyílt NA-NE Galériának ideiglenesen többször megszakadt működése. 2017-ben Bachman Gábor visszaemlékezései szerint mindent eltüntettek volna a megmaradt emlékekből, hacsak egy részét nem tudja megmenteni. Felmerül a kérdés: mit üzen ma nekünk e fragmentumokból fennmaradt történet? Jelen kiállítás a NA-NE múltjának felelevenítésén keresztül egy törékeny, mégis rendkívül termékeny történeti pillanatnak állít emléket – az archívum töredékeiből rekonstruálva.

A NA-NE GALÉRIÁRÓL
A NA-NE Galéria létrejötte szorosan kapcsolódik Golovics Lajos nevéhez. 1990-ben megvásárolta a Hermes ÁFÉSZ Lónyay utca 42. szám alatti irodáját, amelyet többek között Bachman Gábor víziója alapján alakítottak át kiállítótérré. Annak ellenére, hogy ő tekinthető a galéria alapító-tulajdonosának szabad teret biztosított a galériában kiállító művészeknek. Fennállása alatt a NA-NE egyszerre működött kiállítótérként, szellemi műhelyként és könyvkiadóként. Missziójában megjelenik egy érdekes kettősség: nagy hangsúlyt fektettek az értékesítésre, ugyanakkor igyekeztek megőrizni underground, rendszerellenes identitásukat is. A galéria lényegében egy hibrid, az artist-run space, a kereskedelmi galéria és a közösségi művészeti tér határán mozgott.

A galériát és egyben az első kiállítást Konrád György nyitotta meg 1990. június 24-én. A kiállításon Bachman Gábor, doktor Czalbert János, Giorgio Söss, Király Tamás, F. Kovács Attila, Rajk László, Szalai Tibor és Vida Judit munkái voltak láthatók. 

"Amit mi csinálunk, azt nem lehet fiókban tartani". Mégis, a NA-NE Galéria művészeinek munkái sokáig a nyilvánosság peremén maradtak. Nem az érdektelenség miatt, hanem, mert zavarba ejtőek, megbotránkoztatók voltak, túl élesek, túl őszinték, túl mások. "Na, ezt már ne" – mondták rájuk. Ma ezek a művek közgyűjteményekben szerepelnek, katalógusokban jelennek meg és szerves részei a művészettörténeti kánonnak.

KURÁTORI TEKINTET, TÖREDÉKES ARCHÍVUM
A NA-NE Galéria kutatása egy végtelen archívum feltérképezéséhez hasonlított: a rendszerváltás korszakának művészeti és társadalmi rétegeit, valamint a galéria sokszínű, részben csak töredékekben fennmaradt történetét próbáltuk rekonstruálni és értelmezni. Kutatásunk fókuszában nem a galériában kiállított művészeti alkotások álltak, célunk az volt, hogy tágabb kontextusban vizsgáljuk a NA-NE történetét: a rendszerváltás társadalmi-kulturális hátterét, a ‘9O-es évek magyarországi művészeti közegét, valamint az orosz konstruktivizmus hatását a magyar avantgárdra. Jelen kiállítás tehát egy egyéves kutatási folyamat eredménye, amely különböző archív forrásokra – meghívók, fotók, újságcikkek, kritikák és személyes visszaemlékezések – támaszkodik. Noha törekedtünk a lehető legpontosabb rekonstrukcióra, a fennmaradt dokumentumok töredékessége és mennyisége csak egy részleges feltárást tesz lehetővé. A források szétszórtan, sokszor nehezen hozzáférhetőek, többsége nem része egyetlen közgyűjteménynek sem. Ezt figyelembe véve kiragadott töredékeket kapcsolunk össze, bízva abban, hogy a látogatók között lesznek olyanok, akik jelen voltak a NA-NE Galéria bármely eseményén, és személyes emlékeikkel hozzájárulnak a galéria archívumának bővítéséhez.

Kurátorok: Albert Eszter, Győri Gergő, Juhász Szabina, Major Alexandra, Ottó Flóra, Székely Lili, Szolomayer Márk, Tamás Cintia, Vass Réka, Vinnai Milda
Szöveggondozás: Major Alexandra, Tamás Cintia
Tördelés, grafikai munkák: Kokas Fanni, Schmidt Kiara, Tóth Péter
Látványtervező: Madarász-Róna Gergely, Szabó Janka Bella
Tudományos szakértő: Soós Andrea
Kurzusvezetők: Sidó Anna, Soós Andrea

A kiállítás létrehozásában köszönettel tartozunk az alábbi személyeknek:
Bálványos Levente, Branczik Márta, Dr. Demszky Gábor,  Farkas-Kovách Réka, F. Kovács Attila, Golovics Lajos, Leposa Balázs, Rajk Judit, Soós György, Soós Tamás, Topor Tünde, Vida Judit, Viski Noémi, Zwickl András

A kiállítás a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Designelmélet mesterszakán indított képzés, a Designkurátor specializáció részeként, A kiállításrendezés elmélete és gyakorlata című kurzus keretében valósult meg Sidó Anna vezetésével.