Közélet, hírek

Megkezdték a váci vasútállomás százéves melléképületeinek lerombolását

2013.09.23. 11:36

A Védegylet közleménye a váci vasútállomás százéves üzemi melléképületeinek lebontásáról.

A Nemzeti Infrastruktúrafejlesztő Zrt. (NIF) a Budapest-Vác vasútvonal megújításának részeként már korábban tervbe vette a váci vasútállomáson álló, a mai napig fennmaradt száz évnél is idősebb vasúttörténeti jelentőségű épületeinek lebontását. A beavatkozásra állítólag azért van szükség, mert a tervezett parkolóhelyek „nem férnének el”, továbbá a főépülethez tervezett új üveg-védőtető néhány méterrel a meglévő épületekbe „lóg”. Az épületek megmentése lehetséges volna, ez ráadásul érdemben nem befolyásolná a tervezett új létesítmények elhelyezését.

A Pest Megyei Kormányhivatal Hatósági Főosztálya 2012. december 18-án kelt levelében leírta, hogy a bontásra ítélt épületek közül öt épületet „feltétlen megőrzésre érdemesnek” tart. Állásfoglalásuk szerint az épületek a tervezett P+R- rendszerbe bizonyosan beilleszthetők.

2012. november 6-án az országos főépítész hivatala adott ki egy állásfoglalást az éppen folyó, ill. tervezett vasúti nagyberuházásokkal kapcsolatban, melyben hangsúlyozzák, hogy az ország területén megtalálható régi vasúti épületek megőrzését indokoltnak tartják. A nyilatkozatot az országos főépítészen kívül aláírta az összes jelentős hazai építész szakmai szervezet elnöke, így a Magyar Építőművészek Szövetsége, a Magyar Művészeti Akadémia, a Magyar Építész Kamara, az Országos Főépítészi Kollégium és a Magyar Urbanisztikai Társaság elnökei is.

Az épületek védelme érdekében megkeresés érkezett Dr. Szaló Péterhez, a Belügyminisztérium helyettes államtitkárához. Államtitkár úr kitérő választ adott, jelezve: „a bontásra kerülő épületek maximum helyi védelmet érdemelnek, megtartásuk a helyi közösség szándékán és tehetségén múlik.” Úgy tűnik, a városvezetés a korábbi erre irányuló kezdeményezések kiteljesítésében „nem volt eléggé tehetséges”, magasabb szintű beavatkozást pedig nem érdemel az ország első vasút- és egykori HÉV-vonalához kapcsolódó, részben favázas épületek megtartása.

A Védegylet Egyesület 2013 júniusának elején ügyészségi vizsgálatot kezdeményezett annak érdekében, hogy vizsgálják meg az épületek tervezett lerombolásának jogszerűségét. A beadványban a Védegylet sérelmezte, hogy az eljárás során nem vették figyelembe a fenti szakmai állásfoglalásokat, valamint további, több mint tíz jogszabályi rendelkezést, köztük az Alaptörvény egyes megállapításait. A beadványra válasz nem érkezett, az épületek bontása ennek hiányában kezdődött meg.

A Védegylet Egyesület szomorúan adja közre a tényt, hogy a váci vasúti pálya- és pályaudvar-rekonstrukció a nemzeti épített örökség elpusztításával, a vasúttörténeti jelentőségű épületek lerombolásával valósul meg – a főbb szakmai szervezetek állásfoglalásának ellenében.

Védegylet Egyesület
Budapest, 2013-09-20


Az első hazai gőzüzemű vasútvonal 1846-ban Vác és Pest között épült ki, az első villamosított vasútvonal pedig 1911-ben Vác és Gödöllő között. E két vasútvonalhoz kapcsolódnak azok a váci vasútállomáson álló üzemi épületek, melyek bontását a vasútállomás korszerűsítése keretében a napokban megkezdték.

Vác állomás 1909-os épületeinek egy része még ma is áll; többek között a HÉV váróhelyiségei, a mozdonyszín egy része és más, eredeti szerkezetű épület. Az épületek többsége a közelmúltban raktárként vegetált, állapotuk természetesen erősen avult, de korukhoz és az évszázados elhanyagoltsághoz képest elfogadható. A fejlesztési projektet a váci közvélemény kizárásával, civil szervezetek bevonása nélkül bonyolítják le, a terveket nem hozták nyilvánosságra. Az eljárás miatt Vác korábbi megbízott főépítésze lemondott hivataláról. A NIF álláspontja szerint „az ipartörténeti jellegű emlékek védelme érdekében változtatásokra nincs idő”, az épületek megtartása nem is szükséges.  

A magyar vasúttörténet bölcsőjéhez tartozó, még meglévő üzemi épületek lerombolása nemcsak Vác város vesztesége, hanem a magyar vasúttörténet jelképes megszégyenítése. A költségvetési forrásokat a nemzeti kulturális örökség értelmetlen elpusztítására fordítják, ahelyett, hogy megóvnák és megújítanák azt.