„Ha már elkezdtük csinálni, csináljuk meg rendesen”
Az egri Zárkándy-bástya romjai jelenleg magukra hagyottan állnak az Egri Vár mellett. Diplomamunkájában Rátkai Anna az építmény megújítását tűzte ki célul. Bár a terv megosztotta annak ismerőit, a fiatal építész számos sikert ért el vele. Saját bevallása szerint ezek közül kiemelkedő volt számára, hogy 2014-ben díjazott lett a Média Építészeti Díjának (MÉD) terv kategóriájában. A Zárkándy-bástya rekonstrukciójának lehetséges módjairól és a MÉD hozta eredményekről Molnár Zsuzsanna beszélget Rátkai Annával.
Molnár Zsuzsanna (MZs): Diplomamunkád témája az egri Zárkándy-bástya rekonstrukciója. Hogy fordult a figyelmed az építmény felé?
Rátkai Anna (RA): Egri vagyok, Egerben születtem, így olyan témát kerestem a diplomamunkámhoz, mely a városhoz kötődik. Egyik hétvégén édesapámmal – aki szintén építész – elmentem sétálni a városba. Utunk során felmentünk az Egri Vár mellé. Nagyon szeretem azt a környéket, sok emlékem fűz oda: középiskolás koromban gyakran jártam arra a barátaimmal. Bár tiniként nagyon romantikusnak találtam a várnak azt a környékét, leendő építész szemmel már láttam, hogy valójában egy gazos kőhalomról van szó. Édesapámtól tudtam meg, hogy az a kőhalom a Zárkándy-bástya romja, amely az egri várhoz tartozik. Ezen felbuzdulva alaposan körbejártuk a helyet, mert addig csak a hátoldalát láttuk a bástyának. Felfedeztük, hogy az építmény másik oldalán megmaradt egy boltív, melyen be lehet menni az épületbe. Ekkor jött az ötlet, hogy a bástya rekonstrukciójára hozzak létre tervet a diplomamunkámként. A témavezetőm azt kérte, hogy mielőtt belevágok a tervezésbe, végezzek háttérkutatást a bástya történetét, jelenlegi állapotát és szerkezetét illetően, hogy lássam, műszakilag is megállja-e a helyét az elképzelésem. Nagy szerencsém volt, mert az Egri Vár rekonstrukciójához kötődően épp akkor mérték fel ezt a fülesbástyát, így számos friss információhoz jutottam: kiderült többek között, hogy a várat és a bástyát egy kazamatajárat köti össze, de azt is megtudtam, hogy 1907-ben vasútvonalat építettek a városban, melynek nyomvonala a bástya mellett haladt, így az építményt a vasútvonallal elvágták a vártól. Ezt követően a bástya állapota romlásnak indult.
MZs: Ahogy mondod, sok segítséget kaptál a vár munkatársaitól. Bizonyára azonban te is sokat adtál nekik azáltal, hogy továbbgondoltad a rom helyzetét, és funkciót adtál neki.
RA: Titkos vágyam volt, hogy a munkám eredményeként felhívjam a figyelmet a bástyára, bízva abban, hogy a vár felújításával párhuzamosan elindul a rekonstrukciója. Erre azonban még nem került sor. Mivel műemlékről van szó, meg kell jegyeznem, hogy örök kérdés a műemlékek rendbehozatalának módja. Én bátran indultam neki a tervezésnek, új funkcióval láttam el a bástyát. Meglátásom szerint ugyanis az állapotromlás oka az építmény funkcióvesztése, hiszen ilyen formában az nem fenntartható. Ezzel a hozzáállással azonban sokan nem értenek egyet. Többen azt az elvet vallják, hogy mindent meg kell hagyni jelen állapotában és konzerválni kell azt. Más vélemények szerint azokat a hasonló sorsra jutott épületeket, melyeknek ismerjük a terveit, eredeti formájukban kell újjáépíteni. A bástya eredeti célja az volt, hogy felfogja az ágyúgolyókat. A mai világban erre már szerencsére nincs szükség. Több kritikát is kaptam azért, mert kibeleztem a bástyát és egy funkcióval ellátott épületet terveztem bele.
MZs: Egy közösségi tér létrehozását képzelted el…
RA: Igen, a diplomamunkám egy galéria, kávézó és közösségi tér létrehozásáról szól. Úgy gondoltam, hogy a tervem segítségével visszaadnám ezt a helyet az egrieknek, de az egri lakosok mellett a turisták számára is izgalmas lehetne a helyszín. Az őket is érdeklő kazamatajáratok bejárásának remek végpontja lehetne a Zárkándy-bástya. Időközben megépült a várfalsétány, mely a belvárosból felvezet a bástyához. Ez még inkább segíti azt, hogy az építmény bekerülhessen a városi körforgásba.
MZs: Említetted, hogy több kritikát kaptál, azonban elnyertél egy díjat is, a Média Építészeti Díját 2015-ben…
RA: Nagy örömömre több pozitív visszajelzést kaptam, mint negatívat. Ezek közül kiemelkedő volt számomra a MÉD, hiszen ezen a megmérettetésen a szakma és a laikusok is bírálják a beérkezett terveket. Ezt megelőzően a diplomavédésemen is váratlanul nagy dicséretben részesültem. Azért öröm ez számomra amellett, hogy egy jól sikerült védés mindig büszkeség, mert kimondottan fontosnak éreztem bemutatni, hogy milyen nagy jelentőséggel bír számomra az, hogy a szülővárosom épített örökségén dolgozhatok. Ahogy a beszélgetés elején is említettem, sok szállal kötődök ehhez a helyszínhez.
MZs: A diplomavédésed sikere adott önbizalmat ahhoz, hogy pályázaton is indulj a terveddel?
RA: Több diplomapályázatra is beadtam a tervemet, ezeken azonban sajnos nem jártam sikerrel. Amikor feltöltöttem a tervet az Építészfórumra, felugrott egy ablak, ami felhívta a figyelmemet a pályázás lehetőségére. Akkor már kicsit reményt vesztve, de úgy döntöttem, elindulok a MÉD-en. Majd felhívtak, hogy bekerültem az első ötbe. Azt, hogy megnyertem a versenyt, szinte fel sem fogtam.
MZs: A szakmai előmeneteledben mit adott számodra a siker?
RA: Úgy gondolom, hogy mindenképp jól mutat az ember önéletrajzában, ha díjban részesült. A MÉD-nek köszönhetően sajtóvisszhangot is kapott a tervem, elsősorban az egri helyi médiumokban. De az elhelyezkedésemet is segítette: a válság miatt egy nehezebb időszak volt akkoriban, nem volt könnyű munkát találni, én azonban viszonylag hamar megtaláltam a jelenlegi munkahelyemet.
MZs: Visszatérve a Zárkándy-bástya sorsához: nincs tervbe véve, hogy akár a te munkád következtében, akár az Egri Vár rekonstrukciójához kötődően megújuljon a bástya?
RA: Volt szó erről, azonban elsősorban a konzerválás, állagmegóvás felől közelítették meg a kérdést a szakemberek, illetve a kazamatajárat megnyitása is felmerült lehetőségként.
MZs: Hogyan értékelnéd, ha az állagmegóvás megvalósulna, ma is használható funkciót azonban nem kapna az építmény?
RA: Félek tőle, hogy az állagmegóvás csak ideiglenes megoldás lenne. Bár jobb, mint ha semmi nem történne a bástyával, meglátásom szerint azonban ez csak ideig-óráig jelent megoldást, mert ha nem kap funkciót és senki nem fogja használni, akkor nem lesz fenntartható. Természetesen a lehetséges munkálatok politikai és anyagi hátterébe nem látok bele, de fiatalként azon az állásponton vagyok, hogy ha már elkezdtük csinálni, csináljuk meg rendesen.
Molnár Zsuzsanna
