Épülettervek/Lakóépület

Gülbaba utcai fedett pályás távolba nézés

2021.09.29. 17:59

Hogyan lehet megoldani, ha egy lakóépületben a telek adottságaiból kifolyólag túlságosan sötétek a belső terek? A ZHJ Architects és a SAGRA Architects építészei egy 2011-ben tervezett Gülbaba utcai épület kapcsán fejlesztettek ki egy olyan technológiát, amely választ adhat a kérdésre, és eredeti funkcióján túlmutatva az otthoni munkavégzést is megújíthatja.

Gül baba, a Rózsák-Atyja nem csupán a nemesített virágairól híres – melyek közül egy rózsát a mondák szerint mindig a turbánján viselt – hanem arról is, hogy bektasi dervisként ugyan a megszálló erők élén harcolt a Budai vár elfoglalása során, de vezetése alatt békebíró szerepet vállalt. Az együttműködést propagálta a különböző nemzetiségek között vallási hovatartozástól függetlenül – finomhangolt, békés természetét a költészetében is megfigyelhetjük. Sokak szentéletűként tartják számon, aki bizonyosságot nyert Isten léte felől és akinek belelátása volt a misztériumokba. A róla elnevezett utca török attribútumokat (kiugró zárt erkélyek) és beépítési formákat hordoz; lakóutca volt, amelynek a városi szövete még régebbi korokhoz nyúlik vissza. Az egész utca kulturális értékvédelem alatt áll – mindamellett, hogy egyedi török építészeti elemeket őriz, a hatodik legjelentősebb és egyben a legészakibb muszlim zarándokhely a Gül Baba Türbe. A történelmi háttérről és a projekt előzményeiről bővebben itt olvashatnak.

A Gülbaba utca 20-22-es szám alatt elhelyezkedő társasház keleti megközelítést biztosít a türbe felé. Alapvetően északi tájolású, ezért a déli napot alig lehet becsempészni a lakóövezetbe, ezért mai viszonylatban kijelölt élhetőségi irányelveknek nem felelt volna meg. Azonban egy 2000-es évekbeli vár-pályázat terve – a vári periszkópnál felismert ‘unplugged’ közvetlen képi letükrözés és fénycsapda (Szatmári Gábor gondolata) – alapján merült fel, mint lehetséges kiindulópont, hogy egy kedvezőtlen helyzetből hogyan lehet mégis egy győztes állapotot kihozni.

Innen jött a gondolat, hogy a vári periszkóp ‘plugged’ adaptációja és innovációja segítségével  a kéményeken keresztül digitális kamerák segítségével minden egyes nappaliba lehet egy belső ablakot nyitni, amely kandalló is lehet egyben – az ‘unplugged’ periszkóp mechanikájára digitális rásegítéssel behozza a keleti és nyugati napfényt az élettérbe, és a teljes, historikus városkörpanorámát képes kivetíteni – akár egy lebegő ablak, amelyben manuálisan váltogathatja az ember, hogy éppen mit mutasson. Mindig az adott pillanat igénye szerint, szabad döntés alapján akár az ‘ősz tél tavasz nyár’ által írt valós idejű történést vetíti a térbe, vagy átváltható egy választott digitális platformra.

Ma már egyértelmű, hogy az otthonról végzett munka, a digitális kommunikáció korszakában a fireplace screen egy kiváló eszköz – mindamellett, hogy a napfelkeltét, napnyugtát továbbítja az adott lakásba és bevetíti a longitudinális fényeket akár 360 fokos panorámával, a lakó szándékától függően digitális vezérléssel átkapcsolható. A térben lebegő ablak átalakítható akár munkavégzési felületté, kivetítővé, elérhető rajta keresztül a multimédia minden digitálisan elérhető szolgáltatása.

A ‘plugged’ periszkóp alkalmazásával rengeteg élhetetlennek hitt teret lehet élhetővé, élvezhetővé alakítani; nem csak helyi, hanem összvárosi szinten, sőt, globálisan is alkalmazható, hiszen a technológia könnyen adaptálható és viszonylag egyszerű. Ez lehetőséget ad a tér oly módú revitalizációjára, amely emeli a humán komfortot és a hely értékét is egyben – ez a tervünk fő mozgatórugója.

Huber-Nagy Aina

Szerk.: Hulesch Máté