Főutcák, üzletutcák – megújulás és fejlesztés

Nemrég mutatták be a L'Harmattan Kiadó Kívül Belül sorozatának részeként, Kocsis János Balázs által szerkesztett a „Főutcák, üzletutcák – megújulás és fejlesztés” címmel megjelent könyvet. Szabó Árpád DLA könyvismertetője. 

A vásárlás és a közterek

Elhangzott 2016. március 2-án a L'Harmattan Kiadó Kívül Belül sorozatának részeként megjelenő „Főutcák, üzletutcák –megújulás és fejlesztés” című könyv (szerkesztő: Kocsis János Balázs) nyilvános bemutatóján a Magyar Urbanisztikai Társaság székházában.

A városok létrejöttének egyik legnyilvánvalóbb magyarázata az, hogy elsődleges szerepük az árucsere és a kereskedelem tereinek biztosítása. A piacok illetve az ezzel sokszor térben is összekapcsolódó főutcák és üzletutcák nem csak a város gazdasági identitásának tükrei és hordozói, hanem egyszerre a települések legintenzívebben használt közterei is. A főutcákat használó városi közönség legalább annyira a szociális kapcsolatok, mint a vásárlás miatt fordul meg ezeken a köztereken. A piacozás vagy éppen a főutca elegáns boltjai előtt való korzózás sokszor pont ugyanannyira szól a szükséges árucikkek beszerzésének kényszeréről, mint a városi közéletben való részvételről.

A 20. század végének egyre inkább konzumerista, globalizálódó és ennek eredményeképpen uniformizálódó folyamatai azonban ezt a szinergikus, helyspecifikus viszonyt erodálni kezdték. Amikor 2001-ben a Harvard Design School megjelentette Guide to Shopping című lexikonnyi méretű könyvét, a szerzők arról beszéltek, hogy a kereskedelem az urbanizáció motorja; a bevásárlás a modern város meghatározó eleme, sőt bizonyos esetekben a létének egyetlen meghatározója. A vásárlást az utolsó megmaradt közösségi tettként aposztrofálják, mely teljesen felváltotta a városi élet minden korábbi megnyilvánulását. Szerintük a kereskedelmi tevékenységek a szociálisan és épületfizikailag is kontrollált zárt terekbe vonultak vissza, miközben a megmaradó üresség ragadozó módjára kolonizálta a város korábbi közösségi tereit. A főutcák elkezdtek kihalni, mint ahogy azt például a budapesti Kis- és Nagykörúton is megtapasztalhattuk az 1990-es évek végén, és ahogy erre Ongjerth Richárd is utal a könyvben lévő tanulmányával.

Szerencsére azonban ezzel ellentétes folyamatok is elkezdődtek a városközpontokat felértékelő rehabilitációs folyamatok részeként. Amikor Janette Sadik Khan, aki 2007 és 2013 között a New York City Department of Transportation vezetője volt, az egyik legnézettebb - 850 000 megtekintést számoló - várostervezésről szóló TED videóban New York város köztereinek a megújításáról beszél; azok sikerességét a könyvben is említett Times Square esetében és a Brooklyn-ban található Dumbo házcsoport közterének megújítás során is a megújuló terek közvetlen környezetében megnövekvő kiskereskedelem forgalomnövekedésével jellemzi.

Akkor milyen is ma a kereskedelem és a közterek viszonya? Jelenleg, amikor minőségi időtöltésére alkalmas, mindenki számára hozzáférhető közösségi terek szükségességéről beszélünk, a kereskedem vajon a városi közéletnek egy elengedhetetlen velejárója, egy esetleges plusz rétege, a sikerességének indikátora, vagy esettől függően mindez; meg persze még sok minden más is egyben.

Jelen könyvben különleges közterekről, sajátos utcákról van szó. Olyanokról, amelyek kimondottan a kereskedelemnek vannak szentelve, és ily módon az adott városok gazdaságának mozgatórugói, miközben megtestesítik a város szellemi és gazdasági identitásának lényegét.

A könyv Budapest, Bécs, Łódź, Berlin, Madrid, New York, Birmingham, Lipcse, Cork, Edinburgh és a kaliforniai Pasadena példáján keresztül mutatja meg a főutcák, üzletutcák megújításának lehetőségeit. Az egyes írásokban szó esik integrált tervezési folyamatról és multidiszciplinaritásról; társadalmasításról és térhasználati kísérletekről; a menedzsment fontosságáról a modern bevásárlóközpont menedzsment elveinek átültetésével, és az ehhez szükséges szervezeti háttér megteremtéséről; az utcák vonzerejének javításáról mind az építészet, a tájépítészet, a környezetalakítás eszközeivel, mind a terek valós funkciókkal való megtöltésével; az időbeliségről és az ideiglenes térhasználatok szerepéről; a civil szervezetek bevonásának fontosságáról és még sok minden másról. Nem célom, hogy minden szempontot illetve tanulságot itt részletesen felsoroljak, mert a könyv zárófejezete ezt nagyon pontosan megteszi. A szerkesztők tanulmányai mind a kötet elején, mind a végén a tőlük megszokott precizitással és szakmaisággal vezetik fel a témát, és szűrik le annak tanulságait.

A könyvet gondozók hármasa – mert Kocsis János Balázson túl most Dúll Andreát és Ongjerth Richárdot is szerkesztőnek titulálom – vagyis egy szociológus, egy környezetpszichológus és egy építész (persze csak ha nem számolok a számtalan további képesítéseikkel) – is jelzi, hogy a könyv egy multidiszciplináris és nyitott, sokszínű szemléletet hordoz. Mellettük építész, urbanista, szociológus, közgazdász, környezetpszichológus, geográfus, környezetmérnök, kommunikáció szakértő vett részt a munkában, vagyis név szerint Dékány Anett, Germán Tibor, Kassay Gergő, Katona Petra Eszter, Kozák Balázs, Negyedes Liliána, Ország Petra, Pintér Lívia, Szendrei Zsolt, Vakli Adrienn. Ezen sokszínűségből adódóan a szövegek szakmai megközelítése valamelyest más szempontokat helyez előtérbe. A példák jellegéhez hasonlóan a szövegek is különbözőek, ami nem zavaró, sőt sokszínűvé és könnyebben befogadhatóvá teszi a megközelítések tárházát.

Szerintem városépítészetről – nyilván a tervező-oktatói szakmai elkötelezettségeim miatt gondolom ezt – akkor jó könyvet olvasni, ha a szövegek egy adott probléma ismertetésén túl eszközöket adnak saját problémáink, viszonyrendszerünk, urbanisztikai identitásunk újraértelmezéséhez. Ehhez nem feltétlenül csak a csillogó, pozitív, minden szempontból sikeres esettanulmányokat kell megismernünk, hiszen azok sokszor kevesebb tanulsággal szolgálnak. Ezért is volt számomra különösen hasznos pl. a lipcsei Georg Schwarz Straße-ról, a lodzi Ulica Piotrkowska-ról, az edinburghi Royal Mile-ról és Princes Street-ről vagy akár a corki Opera Lane-ről olvasni, melyek mind léptékükben, mind az adott társadalmi-gazdasági környezet adottságai és hasonlóságai miatt hasznos tanulsággal szolgálhatnak akár a budapesti kerületközpontok, akár a vidéki városaink főutca projektjei kapcsán. És az is kirajzolódik a könyvből, hogy a megoldások sem mindig egyértelműek. Sőt az sem feltétlenül igaz, hogy mindig, minden egyes utca megújítása egyértelmű sikertörténet, de a globalizáció negatív hatásai miatt csak akkor van esély a megújításukra, ha foglalkozunk velük.

Végül hadd ragadjak ki a könyvből egy Jane Jacobs idézetet:
„Ha egy városra gondolunk, mi jut eszünkbe? Az utcái. Ha egy város utcái érdekesnek tűnnek, akkor a város is érdekesnek látszik; ha az utcák unalmasak, a város is érdektelennek tűnik.”

Én a „Főutcák, üzletutcák” kötetet pont így, a részleteiben találtam tanulságosnak, így szívesen ajánlom minden szakmabeli és nem szakmabeli olvasó figyelmébe!

Szabó Árpád DLA
BME, Építészmérnöki Kar
Urbanisztika Tanszék
2016. 03. 02.