Nézőpontok/Kritika

Fényben fürdik

2007.07.27. 06:10

Az épület e helyen: mintha csak az időnek kellett volna elkövetkezni, hogy kihajtson a földből, mert másképp nem is történhetett volna. Könnyedséget mutat minden hókuszpókusz nélkül, ám ez mégsem jelent puszta egyszerűséget.
A siófoki Villa Azúr apartmanház tervezője Vincze László.

Vincze László építész munkája a siófoki Vitorlás utcában nem feltűnő, egyszerű fehér alapú, színes árnyékoló molinókkal telibe rakott, de mégsem harsány lakóház. Nagy fákkal sűrűn benőtt, nem túl forgalmas helyen áll, a sportkikötő felé vezető úton balra. Eltéveszteni szerénysége ellenére lehetetlen, bár csak minimum két távnyitós kapun keresztül közelíthető meg - amúgy véletlenül betérni hozzá nem tudunk. Egy nagyobb szállodaegyüttes, négycsillagos wellness-központ van közvetlenül mellette, ami építészetében a szokásos nagy átlag. A két létesítmény neve közös, ám formáikat tekintve föld és ég. Áttetszőségével, visszafogott és egyben jól komponált színeivel, eltalált arányaival a lakóépület pont azt az építészeti színvonalat képviseli, amit mindenütt szeretnénk látni, hogy azután lehetőleg ne is kelljen rá szót vesztegetni. Ennyi feltétlenül kell, és akkor rendben lenne a hazai építészet, nyugodtak lehetünk a jövő felől.

 

 

Persze ha közelebb férkőztünk hozzá, ha pillantást vethetünk rá a szomszédos hotel tetőteraszáról, majd pedig belépünk a lépcsőházba, a folyosókra, a liftbe, netán még egy-egy lakásba is, akkor már érzékelhető, hogy itt sokkal többről van szó. Finom munka, gondosan tálalva, sok apró ötlettel kitalált ház, amely ráadásul igazi balatoni produkció. Szerves folytatása a hatvanas évek néhány remek építészeti darabjának, például Polónyi Károly és Földesi Lajos házainak. Az épület közel ötven évvel korábbi elődei motelek, strandépületek - melyek akkor teljesen egybevágtak a világszínvonallal, és hasonlóképpen megvoltak az előzményeik, a két világháború közötti időszak, meg a 45 utáni pár év villái, üdülői. A történet periodikusságot mutat, amit nem is olyan nehéz fölfedezni. Nincs is ezen mit takargatni, követni a jót, kitermelni a hagyományt - a jó architektúra mindig ebből állt. Baj akkor van, ha túlteng a majmolás, a szolgai utánzás.

 

 

Vincze László, ahogy az egyéniségéből és temperamentumából következik, nem másol, hanem mai hangszerelésű újat teremt. Az épület e helyen: mintha csak az időnek kellett volna elkövetkezni, hogy kihajtson a földből, mert másképp nem is történhetett volna. Könnyedséget mutat minden hókuszpókusz nélkül, ám ez mégsem jelent puszta egyszerűséget. Sőt a három egységből álló hosszúkás tömbről hamar kiderül, hogy nem egyetlen egyenes tengelyre van fűzve, hanem kis szögben ide-oda bicsaklik a két lépcsőházi közbevetésnél. S az alaprajzból még az is látható, hogy a bejárat-közeli első szakasz két külső oldala sem párhuzamos. A három folyosó falai persze igen, de egymáshoz képest maguk a középfolyosók szintén elfordulnak, ami kellemes, tervezett szabálytalanságot mutat. Komolyan veendő, életszerű játékosság, melyhez hozzátartozik, hogy a két-két lépcsőház, illetve lift egyszer így - balra-jobbra -, egyszer úgy - jobbra-balra esik. A fehér és narancs színnel festett folyosói falakban az ajtók színezése narancspiros, hasonlóan az elektromos szekrények rácsozott ajtajaihoz. A lépcsőházakkal szemben a lifttornyok is üvegezett falúak, ettől a két összekötő közlekedési mag nappali megvilágítása kiváló, és elegendő fényt közvetítenek a folyosókra.

 



A lakások mérete változatos, vannak közöttük egyszobásak, sajnos elég sok, meg másfél és kétszobásak, ennél nagyobb már kevés - igaz, a lakásméretek összevonással változtathatók (eredeti lakásszám 66). Az amerikai konyha itt is általános, amin jó lenne már változtatni, talán előbb-utóbb a befektetők erről meggyőzhetők lesznek - a lakásvásárlók remélhetőleg egyre határozottabban kérnek szót ebben a kérdésben. A földszinten és a négy emeleten minden lakáshoz tartozik terasz, a visszahúzott tetőszinten különösen nagy alapterülettel. A felső szinti lakások nagy ablakfelületeihez a széles kiülésű lapostető-konzolok nyújtanak árnyékolást, míg az említett molinók a földszint és három emelet teraszainak fontos elemei. Az egyszínű - piros, sárga vagy zöld - átlátszó műanyag szövet-táblák az acélkerettel együtt eltolhatók, ami változatossá teszi a ház képét, s egyúttal a lakók számára is lehetőséget ad, hogy igény szerint állítsák be. A táblák fékeinek hibája javítható, ahogy a használatbavétel során pár egyéb építési hiba is korrigálható, ám van, ami tartósabban rontja majd az összképet. Nem mindenütt sikerült például karcolás vagy egyéb hiba nélkül elhelyezni a tetőlemez kerek lyukait fedő műanyag lemezeket. Pedig a változatos méretű födémáttörések - az eltolható árnyékolókkal szövetkezve - fontos szerepet játszanak abban, hogy a ház annyira könnyed és sokarcú tud lenni. Segítenek még ebben a két végfal árnyékoló elemei, szemöldökök a fekvő keskeny ablakok fölött, erősen megvastagítva, és bátran túlfuttatva. A Balaton kezdi visszanyerni sajátos vonzerejét - csakhogy félő, nem ilyen kvalitású építmények viszik majd ebben a főszerepet.

Vargha Mihály írása az ÉS-ben jelent meg nyomtatásban (július 20.)


Villa Azúr apartmanház, Siófok, Vitorlás utca
Építész vezető tervező: Vincze László
Munkatárs: Mozsár Péter és Parádi Kornélia
Projekt felelős: Frey Tamás - Fehér Móni - AL HOLDING
Statika: Erdélyi Tamás - Árva Péter
Épületgépészet: Kiss József - PhQ
Villamos tervező: Dorgai Károly -KATE
Épületszerkezeti szakterv: Pataky és Horváth Kft.
Kivitel: Tóth Ernő -CMA Kft.
Ingatlanfejlesztő: AL Holding

Tervrajzok az épületről itt.