Eger, Bárány Uszoda felújítása – Marosi Bálint, Hundt Péter

Bemutatjuk az egri Bárány Uszoda felújítására kiírt tervpályázatra Marosi Bálint és Hundt Péter által benyújtott művet. Meglátásuk szerint a jelenlegi uszoda értékei elsősorban nem építészeti vagy formai, hanem hangulati, használati, történeti értékek, így arra törekedtek, hogy az új épületben, korszerűsége, funkcionalitása mellett, az egykori és majdani használók ismerősként fedezhessék fel az egykori kötődéseket.

Építészeti leírás
Az egri Bárány Uszoda speciális városi, városszerkezeti helyzetben van: olyan építészeti, szellemi, érzelmi kapcsolatok rendszerében, amely alapvetően kell, hogy meghatározza a majdani építést/felújítást. Izgalmas, kibontandó kettősség minden szinten: úgy kell korszerűnek lennie, hogy a korábbi épülethez való szellemi-történeti kötődést is biztosítsa, úgy kell kielégítenie a jellemzően nagyvárosi funkciót, hogy közben a kisvárosias léptékhez, beépítéshez is megtalálja a hangot. Ez a kapcsolatrendszer sokszor ellentmondásos igényeket jelenít tehát meg, ezek elemzése és súlyozása azonban jól használható, fontos kapcsolódási pontokat jelenthet a helyhez – annak fizikai és szellemi vonatkozásában is.

 

Habitus
A jelenlegi uszoda értékei elsősorban nem építészeti, formai értékek, hanem hangulatiak, használatiak, történetiek – ennek a hangulatnak valamiféle továbbvitele, fenntartása, a folytonosság biztosítása jogos és tiszteletre méltó igény a város lakóitól. A kapcsolódás a fenti kettősségek miatt ugyanakkor nem jelenthet formai megidézést, épületrészek megtartását (a mára jellemzően erősen leromlott állapotok miatt sem), jelentheti viszont olyan

használati és téri élmények kialakítását, továbbgondolását, amihez az egykori és majdani használók természetesen tudnak kapcsolódni, amiben ismerősként fedezhetik, éleszthetik fel a valamikori kötődéseket, az új épület korszerűsége, funkcionalitása mellett. Az uszoda különleges műszaki (és szellemi) értéke a medence alján közvetlenül feltörő forrásvíz, ami magának a természetnek, a természetességnek az élményszerű megtapasztalhatóságát jeleníti meg.

 

 

A tágan értelmezett helyhez, a meglévő uszodához való szellemi, történeti kötődést, a folytonosság megtartását az alábbi kulcsszavak mentén látjuk megvalósíthatónak:

• közvetlenség, átláthatóság, vizuális kapcsolatok,
• kisebb területegységekre lebomló, megszerethető, befogadható méretű és habitusú külső és belső terek
• ezen külső és belső terek gazdag kapcsolatrendszere, egymásba való átfolyása
• természetesség – de a természet jelenlétének szellemi síkon való erősítése is (víz, napfény, anyagok…)
• fizikai kapcsolat és továbbélés a felhasznált anyagok tekintetében is: az elbontott épület tégláinak felhasználása (homlokzatburkolat)
• a funkcióból, a szükséges méretekből adódó nagy-ság helyett nagyvonalú szerkesztés;

szerkesztés-telepítés
Az uszoda-versenyuszoda már-már ipari épületet sugalló, nagyvárosias funkciója tiszta szerkesztést, nagy gesztusokat kíván, ezeknek a nagy gesztusoknak a megjelenésre, tömegre való kivetülése ugyanakkor ellehetetlenítené az épület helyzetét a városszövetben. Telepítési javaslatunkban így az uszoda alapszerkesztését a meglévő (kibővített) medence és annak koordinátarendszere adja, a csatlakozó (kisebb) kiszolgáló funkciók ugyanebben a rendszerben, de a középponttól távolodva, a medence és a telekhatár közti átmeneti területekre kerülnek. A földszinti kontúr az eredeti telekhatárt rajzolja körbe, ezáltal nyílik mód itt a telek minél intenzívebb kihasználására, ugyanakkor a kis magasság és a többször megtörő telekkontúr a nagy méret ellenére a kisváros léptékéhez való kapcsolódást teszi lehetővé.

• közvetlenség, átláthatóság, vizuális kapcsolatok,
• kisebb területegységekre lebomló, megszerethető, befogadható méretű és habitusú külső és belső terek
• ezen külső és belső terek gazdag kapcsolatrendszere, egymásba való átfolyása
• természetesség – de a természet jelenlétének szellemi síkon való erősítése is (víz, napfény, anyagok…)
• fizikai kapcsolat és továbbélés a felhasznált anyagok tekintetében is: az elbontott épület tégláinak felhasználása (homlokzatburkolat)
• a funkcióból, a szükséges méretekből adódó nagy-ság helyett nagyvonalú szerkesztés;

szerkesztés-telepítés
Az uszoda-versenyuszoda már-már ipari épületet sugalló, nagyvárosias funkciója tiszta szerkesztést, nagy gesztusokat kíván, ezeknek a nagy gesztusoknak a megjelenésre, tömegre való kivetülése ugyanakkor ellehetetlenítené az épület helyzetét a városszövetben. Telepítési javaslatunkban így az uszoda alapszerkesztését a meglévő (kibővített) medence és annak koordinátarendszere adja, a csatlakozó (kisebb) kiszolgáló funkciók ugyanebben a rendszerben, de a középponttól távolodva, a medence és a telekhatár közti átmeneti területekre kerülnek. A földszinti kontúr az eredeti telekhatárt rajzolja körbe, ezáltal nyílik mód itt a telek minél intenzívebb kihasználására, ugyanakkor a kis magasság és a többször megtörő telekkontúr a nagy méret ellenére a kisváros léptékéhez való kapcsolódást teszi lehetővé.

Az emeleti „dobozok” a telket kitöltő földszintre mint alapra a medencetér koordinátarendszerét követő szoliter tömegekként, felépítményekként kerülnek, az így megmozgatott épülettömeg vizuálisan bontottabb, a kisvárosias jelleghez jobban illeszkedő, szándékunk szerint mégis egy olyan egységes és nagyvonalú megjelenést biztosít, ami méltó lehet a hely különleges jellegéhez, múltjához, helyzetéhez.

 

 

tömegformálás, megnyitások
Az épületünk határhelyzetben van: a Bitskey Aladár Uszoda felől a zártsorú, kisvárosias beépítés a jellemző, a majdan beépítendő tömbszomszéd felől zárt, tűzfalas csatlakozás várható, a Petőfi Sándor tér és a Klapka György utca felőli oldalon a tömegünk már egy parkos területre néz (az Érsek kert tágabb környezete). Célunk egy olyan tömeg kialakítása volt, amely ebben a sokszínű környezetben minden irányba határozott válaszokat ad: határozott, szoborszerű formálás a déli és nyugati oldalon, a zártsorú jellegre való utalás a nyugati (délnyugati) szakaszon (és természetesen tűzfalas kapcsolat a majdani hotelépülettel északon).

Az uszoda helyzete, a városszövetben való elhelyezkedése a feltárást is kijelöli: a főbejáratot az Érsek kert irányából, nem csak a park, de a többi szabadtéri uszoda felől is meg kívánjuk adni. Ez a feltárás segít a tömeget inkább szoborszerűen megformálni a délnyugati oldalon, lehetőséget biztosít a funkció nagyságához méltó teresedés kialakítására, a hátsó, zártabb homlokzat ugyanakkor természetes módon kapcsolódhat a Frank Tivadar utca kisvárosias szövetéhez. A sportolók bejárata a közönségbejáratól elválasztva, a Petőfi Sándor utcán, a telek északnyugati részén van, közvetlen összeköttetéssel az öltözőkkel.

A város, a városrész folyamatos fejlődésben, átalakulásban van – de ezen változásoktól függetlenül is ellentmondásosnak éreznénk a (mostani) közvetlen környezethez való formai, anyaghasználati csatlakozást (magastető, cserépfedés, stb.). Ez a funkció léptékével, de a megcélzott nagyvonalú építészeti gesztus világával is bántó ellentmondásban lenne. Ezért törekedtünk a forma helyett a léptékre, a bontott tömegek játékára, a megnyitásokra bízni a kapcsolódás feladatát.

 

 

fent és lent
A tömegképzés korábban részletezett rendje a funkcionális rendet is jelzi: a földszint „bázisában” helyezkednek el a medencetérhez közvetlenül kapcsolódó kiszolgáló funkciók: hátul az öltözők blokkja, a déli oldalon közvetlen homlokzati kapcsolattal a közönségforgalmi terek: az előcsarnok, a kiállítótér, a közönség vizesblokkjai és a konferenciaterem.

Az épület fontos eleme a földszintet lezáró nagy méretű, de sok helyen kikönnyített vasbeton födém: miközben elválasztja a fő épületrészeket (funkcionális egységeket) egymástól, ez biztosítja a köztük levő kapcsolatot is. Az emeleti kisebb, önálló tömegekben kaptak helyet azok a helyiségek, amelyek kevésbé kapcsolódnak szervesen az alapfunkcióhoz (a medencéhez): a torna- és edzőtermek, a közönségforgalmi oldalon az irodák, ennek továbbszaladó fedése a lelátó fedését is biztosítja, s tovább könnyíti a tömeg megjelenését (elsősorban a belső nézetekből).

Célunk volt, hogy az egyes helyiségek ne additívan, de a lehetőségek szerint egymásba folyóan kapcsolódjanak egymáshoz. Ez a funkcionális transzparencia gazdag használati lehetőségeket jelent (az előcsarnok szakaszolhatósága, ott kiállítások, találkozók rendezése stb.), illetve erősíti az alapgondolataink között szereplő átláthatóságot, ami az izgalmas térkapcsolatokon, átlátásokon túl a könnyű tájékozódást, tiszta szerkesztést, otthonosság- és biztonságérzetet is ereményez. De ez teszi lehetővé a külső és belső intenzívebb párbeszédét is, ami egy szabadtéri létesítménynél elsőrendű szempont.

Ennek a párbeszédnek a fenti, horizontális kapcsolatokon túl további rétegei lehetnek a függőleges nyitások, a födém átlyukasztásai. Itt válik érzékelhetővé a fent és lent közti (fizikai, szellemi) kapcsolat, ezeken a helyeken lelkesítheti át az alsó, „tömör” szint sötétebb világát a Nap, a természetes fény, kapcsolódik össze a bent és kint, a fent és lent. Ez a fajta rétegzettség, kapcsolati rendszer a maga absztrakt, de mégis személyes és megtapasztalható módján szellemi kapcsolatokat is indukálhat – úgy a konkrét hely különleges természeti világával (forrás), a sport és az ömagunkkal való küzdelem szellemi régióival, mint a szomszédos fedett uszoda (más formai nyelven megszólaló) spiritualitásával:

"... A ház egy darab ég az égből, és egy darab föld a földből..."
(Makovecz Imre)

 

 

a belső terek
A belső térrendszer kiemelt eleme a reprezentatív előcsarnok. Reprezentativitása ismét csak nem formai megoldásokból, anyaghasználatból, de tiszta szerkesztéséből és téri kapcsolatrendszeréből következik: a belsőbe már belépéskor bekacsint és vonz a kint távlata (uszoda, vízfelület), a lent (földszint) zártabb világába a fent végtelenje (ártium és felülvilágító) hatol be. Az egyes használati lehetőségeket (kiálítás, fogadások, találkozók, rendezvények) a tér szűkőlései-tágulásai sugallják, de nem erőltetik kényszerként.

A szabadtéri lelátó(ka)t két, bentről induló lépcső szolgálja ki, ezek induló karjai leülési lehetőségeket, spontán, kötetlen használatot ösztönöznek. Az akadálymentes közlekedést egy lift szolgálja ki, az emelet nem-publikus funkcióit is ezeken a függőleges közlekedőkön érhetjük el – az esetleges illetéktelen behatolást belépőkártya gátolja. Az időben jellemzően jól elváló működések miatt külön közönség- és szolgálati lépcsőt nem terveztünk, a problémamentes használat a fenti módon biztosítható.

 

 

a külső terek
Az épület szabadtéri használatára nem csak a földszinti, medence körüli terek adnak módot, de a két, fent ismertetett világot elválasztó vasbeton födém egyes területei is. Ezek a „teraszok” a kiépített lelátók mellett spontán, alkalmi nézőterekként is használhatóak, de – mint burkolt területeken – bemelegítéseket, szabadtéri sportalkalmakat is lehet itt tartani. Ezek könnyed üvegkorlátai a használatot is szabályozzák, egyértelműen elválasztva a publikus és „szolgálati” zónákat. Ez utóbbihoz tartozik az öltöző-tornaterem blokk emeleti összeköttetése a Bitskey Aladár Uszoda emeletével: szabadtéri uszoda lévén itt elegendő a nyitott, szabadtéri kapcsolat, ahonnan akár maga a medencetér, akár a tornatermek közvetlenül elérhetőek.

A tervezett uszoda teraszai, „spontán” belakható terei az idényjellegű megnövekedett terhelésre (nagyobb versenyekre) is reagálni tudnak, de ezek egyfajta funkcionális pufferzónák is: miközben az állandó lelátók önmagukban is képesek a megkívánt embertömeg befogadására, a különböző „talált helyekkel” ez a felvevőképesség tovább bővíthető, így viszont mobil nézőtér létesítésére nem volt szükség, ami a gazdaságos megépíthetőséget és fenntarthatóságot nagyban segíti.

Az épített lelátó a medence hosszában két, egy kisebb és egy nagyobb részre bomlik, ami egyúttal az vízilabdapálya helyét is kijelöli. A csatlakozó irodaszárny emeleti tömegének a teteje a medence felé továbbszalad, ahol (némileg tovább gazdagítva a használatot) nap- és esővédelmet biztosít, a tetőelem miatt tovább könnyítve az épület megjelenését. A lelátókat a déli oldalra telepítettük a napvédelem miatt és a káprázás elkerülése érdekében – ez a pozíció biztosítja ugyanakkor a legtermészetesebb megközelítést is a közönségforgalmi terekből.

anyaghasználat
Tervezett épületünk anyaghasználatában ugyanaz a kettősség jelenik meg, mint a tömegformálásban: a nagy térbeli igényeket, az „ipari” hátteret, a tiszta szerkesztést nagyvonalú monolit vasbeton szerkezet szolgálja ki, a kommunikáció felületét jelentő, az emberrel közvetlenül érintkező, közelről látható, érezhető-tapintható felületeket puhább, melegebb anyagok borítják. Így kerül faburkolat a két belső lépcsőre, a nézőtér ülőfelületére és a teraszokra.

Egy tágabb léptékű kommunikáció a várossal való párbeszéd is, aminek szintén van anyaghasználati vonzata: a határozott kontúrú, az épület határait is jelentő nagy vasbetonfödém az eredeti épületek bontásából származó téglaburkolatot kap – a régi, az eredeti így közvetlenül él tovább az új felületen, a textúraszerű kezelés pedig a nagyvonalú szerkesztéshez jelenthet kapcsolatot.

A medencetér a víz, a nagy terek, az átlátások világa – szándékunk volt az innen feltáruló tömegrészek mindél könnyedebb, minél transzparensebb homlokzati kialakítása. A transzparenciának is vannak fokozatai: az öltözők előtti folyosó üvegfelületét belülről az öltözők falai (és a sportolók mozgása) színezik-lelkesítik át, ezt a folyosót feltáró ajtók tömör fehérsége ellenpontozza. Ugyancsak transzparens, de nem víztiszta az emeleti fitness- és tornatermek homlokzata – azokat csak néhány „valódi” üvegablak jelenléte bontja meg. A szemközti oldalon a lelátók a konzolosan túlszaladó tetővel már tényleges transzparenciát, teljes átláthatóságot jelentenek – a lelátó és a fedés alaprajzi kitérése-elmozdulása tovább erősíti ezt a hatást. 

 

Kapcsolódó oldal:
Eger, Bárány Uszoda felújítása építészeti tervpályázat - bemutatjuk a díjazottakat