Beszélgetés Fischer Józseffel '56 kapcsán
Fischer József visszaemlékezése, amikor ´56 után kihallgatták a Gyorskocsi utcában.
Szemelvény az interjúsorozatból, melyet Kaiser Anna készített Fischer Józseffel 1993-ban
Kaiser Anna: És milyen érzés volt a Közmunkatanácsot úgy vezetni (1945-1948 között, a szerk.), hogy közben azért tudta, hogy ennek nem lesz jó vége?
Fischer József: Kérem, én mindig abból indultam ki, hogy velem nem történhetik semmi baj. Nem is történt. Itt agyonlőttek embereket rakásszámra meg mindenféle baj történt, de én mindenből kimaradtam. Ezekből kimaradtam. Kérem, egyszer beidéztek a Gyorskocsi utcába. De ez is hogy történt? Följött a házmesternővel egy valaki. A házmesternő egy bécsi nő volt, és azzal jó kapcsolatban voltam - hát én udvarias ember vagyok végeredményben -, és az előszobaajtóban csöngettek, kinyitom az ajtót, ott van a házmesterné és valaki. Beengedem. A házmesterné már csak úgy intett a szemével. Tessék helyet foglalni, mondtam. Ez a tábla volt a kanapén: „A szabadság titka a bátorság. Periklés.” Ez a kanapén volt, ha bejött az előszobából, a kanapén, ott szemben. Hát: tessék helyet foglalni. Azt mondja: hát kérem, én azért jöttem, hogy megkérdezzem, hogy ha kap egy meghívót, akkor bemegy a Gyorskocsi utcába? Mondom: hát természetesen, bemegyek. hát itt van a meghívó - azt mondja. Elment.
Másnap reggel kilenckor, vagy tízkor, már nem tudom, bemegyek a Gyorskocsi utcába. Hárman is álltak a kapuban. Oda bemenni lehetett, de kimenni nem! Akkor már a Bibó szegény, már ott volt tartva. Számára sajnos, sorsdöntő volt, amikor az oroszok bejöttek. Mert akkor este, ´56-ban, benn voltunk a Parlamentben. Ővele is beszélem. De én onnan hazamentem szépen. Kocsival, még a hogyishívjákkal, a társammal - a szocdempártból mi ketten voltunk benn a Nagy Imrénél -, ő Újpesten lakott és hazavitt engem kocsival. Hazamentem és másnap reggel, még emlékszem, a feleségem azt mondta, fel fogsz-e ébredni hatkor, - mert mondtam neki, a köhögésed megint fölébresztett. Azt mondja a feleségem: föl fogsz te ébredni mindjárt jobban is! Mert hallottam akkor már a dübörgő tankokat.
A téren laktunk, a Szent István parknál, és a Pozsonyi úton dübörögtek be a tankok. Igen, de a szegény Bibó bennmaradt a Parlamentben és onnan felhívta a követségeket. És ez volt a baj, ezért ült ott öt és fél évet. Te jó Isten! Szegény! én meg szépen otthon maradtam és kész volt. Bementem ugyan az angol követségre, mert értem jött valaki, egy soldier és azzal bementünk az angol nagykövetségre és ott a követtel beszéltem erről a kérdésről, hogy hát ez és ez történik... Persze a követ nagyon udvariasan fogadott, és elkísért egész a lépcsőig. Aztán hazamentem. És nem történt semmi bajom.
K.A.: És a Gyorskocsi utcában?
F. J.: A Gyorskocsi utcában: ott volt egy csomó papír egy fiatalember előtt, aki ott szemben ült velem. És egy kérdőív, amin volt vagy 12 pont. Különböző kérdésekre feleltem, azokat feljegyezte, aztán otthagyta az egész paksamétát ott előttem és elment. Kiment valahova. Biztos messziről figyeltek, hogy én hozzányúlok-e a papírokhoz, de én a világért sem nyúltam semmihez, szépen ültem ott. Aztán visszajött. Aztán megkérdeztem tőle, mondja, maga mit csinált ´45-ben? Azt mondja, kőműves voltam. Na, mondom, akkor szaktársak vagyunk, én építész vagyok. Ez így végződött ottan. És aztán szépen, emelt fővel kimentem a kapun. Még emlékszem, hogy a házmesterné mondta: el tetszik menni arra a meghívóra? Mondtam, hát persze, hogy elmegyek. Azt hitte, majd bujkálni fogok. De én sose bujkáltam.
K.A.: Szóval így zárult a rövid miniszteri korszak...
F. J.: Nagyon röviden. De a Nagy Imrével - én föltettem neki kérdéseket. Először is, hogy ki van ott a Parasztpárt részéről. És megnevezett egy nevet, most már nem jut eszembe, de az lehetetlen lett volna, az egy kommunista volt tulajdonképpen, csak ezen a címen volt. Ez nem volt megfelelő ember. Azt mondja, hát ki van más a Parasztpártban? Mondom az Illyés. - Nem vállalta. - Keresztury. - Nem vállalta. - Bibó. - Ki az a Bibó? - Ott szemben ült velem két vagy három kisgazda és az én partnerem is. Senki se ismerte a Bibót. Nem tudták, ki az a Bibó. Aztán elmagyaráztam, a szegedi egyetemnek a professzora, ez, az, amaz, szóval beajánlottam.
K.A.: Akkor magának köszönheti az öt és fél esztendejét?
F. J.: Igen. Borzasztó. Aztán meglátogattam egyszer, már az öt és fél év után, mikor kinn volt a szanatóriumban. Szegény, ott feküdt az ágyban, aztán fölkelt az ágyból és kiült a szélére... Mondtam, maradj, de kiült az ágy szélére. Akkor már a felesége meghalt, egy héttel előtte temették. (...)
1993. szeptember 28.
Szemelvény az interjúsorozatból, melyet Kaiser Anna építész, a Magyar Építészeti Múzeum munkatársa készített Fischer Józseffel. A teljes szöveg kiadása a közeljövőben várható. Részletei olvashatók voltak a Lapis Angularis első kötetében (1995).
FISCHER József
építész, elméleti író
(Budapest, 1901. április 12. – Budapest, 1995. február 23.)
~ a két világháború közti progresszív építészet egyik meghatározó alakja volt. Építészeti munkássága - klasszikusnak számító műegyetemi tanulmányok nélkül - az 1920-as évek közepén kezdődött. Ekkorra már közeli kapcsolatba került korának modern művészeti irányzataival, így a kubizmussal és a rá nagy hatást gyakorló kassáki képarchitektúrával. Ismeretségi körében is előszőr képzőművészek vannak, s csak 1927-ben kerül személyes kapcsolatba a hazai modern építészeti irányzatok fontosabb képviselőivel (többek között Molnár Farkassal, Ligeti Pállal, Forgó Pállal, Körner Györgygyel, Masirevich Görggyel, Pajor Zoltánnal, Preisich Gáborral, Rácz Györggyel, Révész Zoltánnal, Schiller Mártonnal). 1928 és 1938 között a CIRPAC (utóbb CIAM) magyar csoportjának volt vezetője, a csoport több kiállítását, publikálási lehetőségét szervezte. Építészeti alkotásait ekkor - az 1934-1935-ös évtől eltekintve, amikor Breuer Marcellal és Molnár Farkassal közös társulásban dolgozott - jórészt önállóan tervezte. Jelentős építészetelméleti írásai is elsősorban a CIAM magyar csoportja működésének éveiből valók. 1945 után a Fővárosi Közmunkák Tanácsának lett az elnöke, melynek 1948-as felszámolását követően jellegtelen felújítási munkákban dolgozott. 1953-tól a Budapesti Városépítési Tervező Vállalatnál a tizenkét budapesti kerület helyreállítási munkálatait irányította (ekkor, 1955-ben) készült el tervei szerint a IX., Erkel Ferenc u. 20., ill. a VIII., Baross u. 18. helyreállítása). 1956. október végén a Nagy Imre-kormányban államminiszteri tisztséget kapott, mint az SzDP egyik szellemi vezetője. 1965-ben a már több éve az USA-ban élő felesége és egyik fia után utazott, ahonnan felesége halála után 1978-ban tért haza. Itthon építészi munkát már nem folytatott, kiállításokon szerepelt, visszaemlékezéseket írt. 1992-ben a főváros díszpolgárává választották. Építészetről vallott nézeteit igen erősen meghatározták a bécsi, stuttgarti, frankfurti kislakásépítéseknél megfogalmazott új szempontok: nagy tömegek lakásigényének minél magasabb színvonalon való kielégítése. Épületein elsősorban Gropiusnak, a Bauhausnak, illetve a CIAM-mal kapcsolatban álló építészeknek (Gropius mellett Ernst May, Corbusier & Janneret) hatása érezhető. A CIAM magyar csoportjának első hazai szereplése 1932-ben volt a Tamás Galériában (ugyanebben az évben az őszi lakberendezési vásáron, majd 1935-ben a Budapest Nemzetközi Vásáron szerepeltek). Építészeti tevékenységük rendszeres fóruma volt 1932 és 1938 között a Tér és Forma c. folyóirat évi egy-egy száma.
Főbb művei
1925: Császárfürdő, Budapest
1927: Németvölgyi úti bérház terve, Budapest
1930-1931: Napraforgó u. 20., Budapest
1931-1932: Csatárka u. 4/a, Budapest
1931-1932: Rácz Aladár (volt Torbágyi) út 26., Budapest
1932: Pusztaszeri út 23/a, Budapest
1933: Köztársaság (volt Tisza Kálmán) tér, Budapest
1933-1934: Szépvölgyi út 88/b, Budapest
1934: Palánta u. 15/a-b, Budapest
1934: OTI pestújhelyi kórházának személyzeti épülete [Molnár Farkassal]
1935: Csévi köz 7/a, Budapest [Molnár Farkassal]
1936: Bajza u. 10., Budapest
1936-1937: Szemlőhegy u. 35., Budapest
1939: Thököly úti bérház, Budapest
1941: Széchenyi-hegy, Rege u. 10., Rege szálló, Budapest
1941: Széchenyi-hegy, Rege u. 15., Gyopár szálló, Budapest
1941: Pusztaszeri út 116., Budapest
1941: Váci úti bérház, Budapest
1941-1942: Baba u. 14., Budapest
Fontosabb írásai
A lakásépítés politikájához, Munka, 1928
Az albertfalvai építkezésekhez, Munka, 1929
Az internacionális új építészet és a kislakáskérdés, Munka, 1930
Új építés. Molnár Farkas munkái 1923-1933, Budapest, én.
Amikor újjáépítési kormánybiztos voltam Budapest, 1981/9.
Emlékeim a szocreál korszakról, Magyar Építőművészet, 1984/3.; ~ visszaemlékezéseiből, Budapest Főváros Levéltára Közleményei, 1984 (1985)
~ visszaemlékezései. Részletek. Lapis Angularis. Források a MÉM gyűjteményéből, Budapest, 1995.
(Papp Gábor)
forrás: artportal.hu
