Békés Pál: Csikágó - Gangregény / est az N&n-ben
március 19-én, szerdán 18 órakor
N&n galéria - petri györgy terem
Új sorozatok indulnak az N&n gallériában. Három hetente két tematika váltja majd egymást.
Tisztelt olvasóink, ez a meghívó egy irodalmi eseményre invitál. Új sorozatok indulnak az N&n gallériában. Három hetente két tematika váltja majd egymást. Az egyik közvetlenül kapcsolódik petri györgyhöz: olyan kortársak, akiket verseiben megszólított, témák, személyek, amelyekről/akikről írt, /56, lengyelország, verselemzések, bibó istván, nagy imre stb./, kedvenc zenéi /ránki, schubert, verdi, bach, weill, bartók stb./, kedvenc ételei /rekonstruálja sáska géza/.
A másik sorozat annyiban kapcsolódik petrihez, hogy irodalom, de jobban kötődik a galériához - azaz építészet -, építészet a kortárs magyar irodalomban.
2008. március 19-én, szerdán 18 óra
N&n galéria petri györgy terem
1065 budapest, hajós utca 39.
békés pál: csikágó
gangregény
az est háziasszonya váradi júlia
Békés Pál
Csikágó (részlet)
Özvegy dr. Puszinné Bordás Eta, a patika vezető gyógyszerésze egy reggel megemlítette munkatársainak, hogy néhai férje többször is szóba hozta: Az az ember ott szemben – mert csakis így emlegette: „az az ember ott szemben” – madárijesztőként szolgálhatott annak idején, a Csikágó felépítése előtt, amikor ezen a helyen még káposztaföldek és konyhakertek nyújtóztak ameddig a szem ellát. Vagyis a voltaképpeni Teremtés előtt. Még az sincs kizárva, hogy ő volt a viszonyítási pont, az origó, hozzá igazították a majdani István út és Nefelejcs utca kereszteződését, köréje építették a városrészt. A negyedet, a kerületet, a környéket. Ki minek tekinti a Csikágó névvel illetett néhány utcányi kellemetlenséget.
Volt ebben az emberben valami időtlen. Mintha a járdából nőtt volna ki, és szürke aszfaltból, bitumenből, másra nem használható maradékból formálta volna a Teremtő. Már ha egyáltalán teremtették. A megfigyelőnek akár az a benyomása is támadhatott, hogy ottléte öröktől való, következésképpen marad, ahol van, az idők végezetéig.
A gyógyszerészasszony tekintélynek számított a környék kisebb-nagyobb nevezetességeinek ügyében, noha nem a saját, hanem elhunyt férje jogán. Puszin Ábel doktor, a szomszédos nagy múltú közkórház kórboncnoka, később proszektúrájának vezető főorvosa ugyanis nyugdíjaztatásától haláláig helytörténeti kutatásokkal foglalkozott. Szemet szúrt neki, hogy lakhelyéről a főváros történetét taglaló temérdek mű egyikében sem olvasható egy árva bekezdésnyi sem, csupán egy félmondatnyi sunyi denunciálás ismétlődik folyton: „az Erzsébetváros legsötétebb része”. A Csikágó – a hetedik kerületnek a Thököly és a Dózsa György út, illetve a Damjanich és a Rottenbiller utca által határolt színtelen négyszöge – egyetlen épülettel, emléktáblával vagy szoborral sem szerepel a fővárosi nevezetességek listáján, noha ez utóbbi könnyen magyarázható: egyetlen szobra sincs. De még arra sem veszteget szót senki, hogy miért nevezik éppen úgy, ahogyan: Csikágónak. Mintha se múltja, se története nem volna – következésképpen nem is létezne.
Dr. Puszin a szívére vette a dolgot. Itt töltötte egész életét – ha a történelem által rárótt kényszerű távolléttől eltekintünk –, és csak nyugdíjasként szembesült azzal, hogy lakóhelye szinte nem is létezik. Márpedig ha lakhelye – vagyis születésének, nevelkedésének, munkás életének, mindennapjainak kerete – nincs, akkor voltaképpen ő maga sincs, fűzte gondolatait Puszin doktor, aki gyermekkora óta kedvelte a szofizmákat. Egyszeriben világosan látta feladatát. Fel kell tárnia, mintegy meg kell alkotnia szűkebb pátriájának történetét, ezáltal a nemlét homályából a létezés napvilágára kell emelnie a szürke házsorokat. Nekilátott tehát. Könyvespolcait megtöltötték a dossziék, a hosszúkás dobozokban tárolt hússzín kartoncédulák, melyeket még volt munkahelyéről mentett ki, s így a lapok bal felső sarkában ez állt: „Boncolási jegyzőkönyv”. Figyelmét a munkába vett terület legkisebb részlete sem kerülhette el, és nem csupán a középületek históriáját adatolta, a jelesebb lakóházakat listázta, a fontosabb társadalmi mozgásokat rögzítette, a valaha itt lakott híres-hírhedt személyiségek ragyogó, illetve sötéten zavaros múltját tárta föl, nem. Éles szemét a színfoltok, a couleur locale meghatározó elemei sem kerülték el. Márpedig „az az ember ott szemben” ilyen volt.
a kiállításon láthatóak balla zsófia • báthori csaba • erős kata • farkas péter • forgách andrás • forgács péter • forgács zsuzsa • garaczi lászló • halas istván • hans henning paetzke • iványi gábor • jeles andrás • jeney zoltán • kamondy zoltán • karádi éva • kántor péter • kisbali lászló • kiss ilona • konrád györgy • kovács andrás • köszeg ferenc • márton lászló • mink andrás • nagy bálint • németh gábor • parti nagy lajos • perneczki géza • petri lukács ádám • radnóti sándor • rajk lászló • rakovszky zsuzsa • réz pál • sáska géza • szilágyi lenke • szilágyi sándor • szőcs géza • tamás gáspár miklós • tóth krisztina • vajda mihály • várady szabolcs emléktöredékei, írásai
következő kiállítás
2008 04 02
molnár farkas és gyarmathy katalin terem
lakások / lakosok
élettörténetek a pécsi uránvárosból és a berlini karl-marx-allee-ből
