A salföldi kolostor hangjait mutatják be a MOME hallgatói
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem hallgatói speciális effektekkel alkották újra a salföldi kolostor hangjait és bemutatják azt is, hogyan nézhetett ki a kolostor a késő középkorban. Céljuk, hogy a kezdeményezés kulturális, oktatási, turisztikai csatornákon keresztül hozzá tudjon járulni a Balaton-felvidéki „hang-öntudat" megszületéséhez, mivel úgy gondolják, hogy a hangvilág fontos szerepet játszhat a helyi identitás erősítésében.
A hang-ökológia az 1970-es évek óta foglalkozik a hangzó környezetek szépségeinek megőrzésével, kulturális és természeti értékeik kutatásával, bemutatásával. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, a kőszegi iASK (Institute for Advanced Studies Kőszeg – Felsőbbfokú Tanulmányok Intézete) együttműködésével indított projekt tárgyát a Dunántúl akusztikai ökológiája adja, valamint az iASK zenei műhelyében elindított “Hangzó város" kreatív vidéki zenei fejlesztési program elemei. Az eredményeket és a részleteket a Dunántúl, mint hangtáj elnevezésű, kifejezetten a projekt részeként létrehozott honlapon követhetik nyomon az érdeklődők.
A helyszínként megjelenő, salföldi pálos kolostor mai állapotában egy gondozott rom, félórányi sétára a falutól, Badacsonyörs és Salföld között, az erdő sűrűjében. A meglepően jó állapotban maradt rom és környéke népszerű kirándulóhely.
A salföldi kolostor temploma Szent Mária Magdolna tiszteletére lett felszentelve. Ez az egyik legépebben maradt rom a középkorból, a templom falai egészen a tető magasságáig állnak, és megcsodálhatjuk a gótikus, íves ablakokat, boltíveket is. A keletre tájolt templom északi részéhez csatlakozik a kolostor, melynek kerengője közepén állt a ma is látható kőkút. Az 1960-as években végzett ásatások a kolostort is teljes egészében feltárták. A pálosok egy korábban itt állt román-kori templomot bővítettek ki és építettek újjá a saját igényeik szerint. Egy 1307-es keltezésű oklevél "köveskúti kolostorként" ír az épületről, ezért ezen a néven, illetve "Kőkúti" néven is szokták emlegetni.
A látvány élményén túl, a kolostor két hangzásvilágot jeleníthet meg a képzeletünkben: az egykori egyházi gyakorlathoz tartozó szakrális zenét, és a természet hangjait. A pálos rendet (Szent Pál első remete szerzeteseinek rendjét) magyar szerzetesek alapították a XIV. század elején. Ez az egyetlen hazai alapítású szerzetesrend. A szertartások alapja, mint a középkorban általánosságban, az énekelt repertoár volt. Ezek a gregorián énekek képezik a kolostor zenei örökségét, s ezek közül szólalnak meg kiválogatott tételek.
A kolostor környéki erdők a Balaton-felvidéki Nemzeti Park védett területei közé tartoznak. Viszont a helyszínre látogatóknak kis esélye van arra, hogy teljes gazdagságában halljanak valamennyi honos állatfajt és megismerjék a természet ritmusát, hiszen egészen mások a reggeli, napközbeni, éjszakai hangok, a tavasz, a nyár, az ősz, tél megszólalásai. A projekthez tartozó honlap is ezt a sokféleséget hivatott tükrözni.
A szónikus ökológia kezdettől fogva elválaszthatatlan a hangokhoz való művészi viszonytól. A tudományág alapvetői, Murray Schafer, Hildegard Westerkamp, Barry Truax – zeneszerzők, akárcsak a következő generációk számos tagja. A program honlapján is helyt adnak olyan daraboknak, amelyek az új zene nyelvezetén reflektálnak a helyre, a hozzá kapcsolódó képzettársítások révén.
„A felvételek stúdióban készültek, de digitálisan – figyelembe véve az eredeti belső tér méretét – megpróbáltuk újrateremteni a salföldi templom akusztikáját " – mondta a projektről Mizsei Zoltán ötletgazda.
„S bár az épített templom Salföldön ma már csak részeiben emlékeztet az egykori gazdagon kidolgozott formára, a vele egykorú zene hangjainak míves arányai, dallamívei kitöltik a tér hiányait, s közelgetnek a teljesség égi harmóniájához" – fogalmazott.
Forrás: Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, A Dunántúl, mint hangtáj
