A nyár kiterjesztése – Négyévszakos kongresszusi központ Balatonfüreden
A Tima Zoltán tervezte, visszafogottan elegáns, ugyanakkor több irányból rejtőzködő multifunkcionális rendezvényközponttal Balatonfüred is felkerült a hazai konferenciaturizmus térképére, amelyen még jócskán akadnak kiadó helyek.
Tihany felől Budapest felé autózva, Balatonfüred központjában, a 71-es főút nagy kanyarulatánál kellemes, lankás domboldal tűnik fel az út mentén. A zöld, egyelőre még csak kisebb cserjékkel befuttatott rézsű közepén egy mélygarázs bejárata nyílik, de akik a közelmúltban jártak erre még egy felszíni parkoló mellett mehettek el. A másik irányból megközelítve a terepet azonban teljes valójában tárulkozik fel a domb rejtekében jól megbúvó, de a Balaton felé már impozánsan kibontakozó hatalmas üvegfelületek dominálta szellős, mégis markáns épület, a Balatonfüred Kongresszusi Központ.
A reformkorban kiépülő klasszikus fürdőtelep délnyugati határát képző mostani Huray utca – nevét Huray Istvánról, a telep 1876-ban kinevezett és három évtizedig méltón regnáló fürdőorvosáról kapta – valóban egyfajta választóvonal a kellemes villás beépítésű fürdőváros és a hajdani szőlők, kiskertek között. Míg az utca belső oldalának hagyományos, majd egyre modernebb villák, nagyobb családi- és kisebb társasházak adnak ritmust, addig a 71-es út felé néző terület sokáig helyét kereste a városszerkezetben. A terület sarkán, a főút mentén ugyan már igen korán benzinkút épült – az azóta többször átépített épületből kinyúló, kerek előtető őrzi az eredeti funkció utolsó emlékét –, de Huray utca külső oldala megmaradt egyfajta senkiföldjének, noha egy idő után a város azt jócskán túlnőtte, sorra épültek a központon kívüli nyaralók, a partmenti szállodák. A területen egy rendezettnek kevésbé mondható piac alakult ki, ahol az 1980-as években a fürdőcikkeket áruló bódék mellett vidáman lehetett seftelni az úgynevezett lengyelpiac termékeiből is. A rendszerváltás után a piac kezdett egyre kellemetlenebb színfolttá válni a hagyományos fürdőkultúrát, nyugodt szanatóriumi gyógyulást és vitorláséletet hirdető városban.
A piac megszüntetését és a terület megfelelő hasznosítását a rendszerváltás után lényegében minden önkormányzat zászlajára tűzte, de konkrét lépésekre csak lassan került sor. A piacot még az 1990-es évek derekán bezárták, a bódékat lebontották, majd a terület mégis bő másfél évtizedig parlagon hevert. Először az alsó részén épült gyógyközpont, majd a 2017-es vizes világbajnokság idejére parkolót alakítottak ki részben aszfalttal burkolva, kisebb részben murvával leszórva. Ez a világverseny befejeztével is jó szolgálatot tett főleg a nyári üdülőszezonban a város parkolási problémáinak enyhítésében.
A város vezetése 2018-ban fogalmazta meg vízióját, hogy miként kellene a területet hasznosítani, ekkor születtek meg az első vázlatok arra, hogy itt egy kongresszusi központ létesüljön, amellyel a város turisztikai szezonját is ki lehetne nyújtani. Mivel a szálláshelykínálat az elmúlt időszakban látványosan nőtt és egyre több vendéglátóhely is igyekezett működési idejét a korábbi korlátozott nyári turistaszezonon túlra is meghosszabbítani, a város is olyan megoldást keresett, amellyel az ősztől tavaszig tartó kihasználatlan időszakot is élettel tudná megtelíteni. Erre rajzolódott ki a kongresszusi, pontosabban egy multifunkcionális kulturális központ létesítésének terve. Az új intézmény többszintű használatát mélygarázs egészíti ki, amely a városi fizetős parkolórendszerbe integrálva a nyaralóturizmust is jól szolgálhatja.
Tima Zoltán vezetésével a KÖZTI csapata elkészítette az első vázlatterveket, majd a megvalósítás csak egy hosszabbra nyúlt kényszerű pihenő után kezdődhetett el. Ezalatt azonban az építőipari árváltozással és kapacitáshiánnyal, világjárvánnyal, majd válságokkal a külső körülmények is sokat változtak, ezért a központ tervei is jelentősen átalakultak. Mérete csökkent, ugyanakkor, bekerülve a Veszprém-Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa programba egy kiállítótérrel kibővült. Végül a magyar állami pénzügyi háttér kiegészült Európai Uniós és az EKF-re szánt forrásokkal, így jöhetett létre a komplex központ.
A 1200 férőhelyes, 4500 négyzetméteres multifunkcionális rendezvényközpont legfőbb tereit a földszintre rendezték. Magjában a színházteremként vagy hangversenyek megrendezésére is alkalmas plenáris ülésterem áll, ahhoz szorosan és logikusan kapcsolódnak a további kiszolgáló funkciók. A látogatók nagy része a Huray utca felőli főbejáraton éri el az épületet, de a méretes, két szint magasságban megnyitott szellős előcsarnokban az üvegfalú homlokzaton keresztül tárulkozik fel a Balaton felé nyitott piazza. Ez utóbbi a tér túloldalára tervezendő kétemeletes szállodával egészül majd ki és válik teljessé, ezáltal a konferenciaközpont is közvetlen szálláshelyeket kapna.
A mobil kiállítások, fogadások és egyéb rendezvények befogadására is alkalmas előcsarnokból nyíló két, szimmetrikusan kialakított oldalfolyosóról érjük el a nagytermet, amit mindkét irányból ruhatár és smaragdzöld burkolatával szecessziós hatású, elegáns mellékhelyiség blokk ölel körbe. A keleti szárnyon mindez egy büfével is kiegészül, ami egyúttal a mindeközben sétánnyá átépített Huray utca felé is nyitott, teraszos, napközben kávézóként is szolgál.
A plenáris ülésterem az eredeti elképzelések ellenére, költséghatékonysági megfontolásból végül állandóra beépített lépcsőzetes széksorokat kapott, amelyekből csak az első hármat lehet süllyeszteni a zenekari árok kedvéért. A nagyterem szerkezeti kialakításában azonban gondoltak arra, hogy később mozgatható lépcsősorokra cseréljék a mostani állandó kialakítást, így akár bálok – gondolhatunk a füredi Anna-bálra – megrendezésére is alkalmas lehet a tér. Ebben az esetben egy újabb, a terem végében, a földszint síkjában elhelyezendő bejáratot is lehet majd nyitni, amihez a falburkolat mögött a szerkezeti kialakítás már most is rendelkezésre áll. A jó akusztikájú, perforált faburkolatok töredezett erővonalai a balatoni jég rianásait szimbolizálják – noha a klímaváltozás miatt maga a természeti jelenség már egyre inkább csak az emlékekben él tovább. Maga a színpad, ha nem is rendelkezik ugyan a színházakban megszokott zsinórpadlással, jelentős mélységgel, mégis jól alkalmas különböző rendezvények, ülések, színházi előadások, koncertek befogadására. Mögötte megfelelő manipulációs tér közvetlen kapcsolattal a külső, akár egy kamionból való kirakodásra is alkalmas parkolóval, gazdasági bejárattal. A színpadtér mellett egyéni is csoportos öltözők segítik a különböző előadásokat.
Visszatérve a Balaton irányába néző előtérre, ebből nyílik a 380 négyzetméteres kiállítóterület, amihez további két, de egybenyitva is használható 60, illetve 110 fő befogadására alkalmas terem csatlakozik. Ez a rész a központ további tereitől adott esetben teljesen leválasztható, igény szerint külön életet is élhet. Szintén az előtérből indul az emelet felé a látványos, sötét külső burkolatú, a nagyterem hátsó falán felkúszó főlépcső. Ennek pihenőjén szintén bejárattal a nagyterembe, az emeletre jutva pedig kellemes, széles folyosóra érkezünk. Innen nyílik a további négy szekcióterem, amelyek a jól elrejthető mobilfalainak köszönhetően szintén flexibilisen használhatóak, akár teljesen egybe is nyithatóak. Az utca felé nagy üvegablakok engedik be a természetes fényt és nyújtanak kilátást, a további falak pedig perforált gipszkarton akusztikus burkolatot kaptak. Az emeleti részben helyezték el az épület üzemeltetésének irodáit, a nagyterem galériaerkélyéhez kapcsolódó, külön életet élő VIP részleget – közvetlen lifttel és lejárattal a mélygarázsba –, valamint a gépészetet, amely a külső domborzati viszonyokat kihasználva jól bújik el a zöld rézsűben.
A kívülről visszafogott eleganciát sugárzó finom mészkő homlokzatok és a méretes üvegfelületek által meghatározott épület ötödik homlokzatán jelentős kiterjedésű zöldtetőt alakítottak ki, ami jól rejti a gépészetet, egyben a nyugati irányból magát az épületet is. A központ a Balaton felőli oldalon tárulkozik fel a maga teljességében, majd a Huray utca irányában, a domborzat adta szintkülönbséget kihasználva, a kávézónál valamelyest süllyesztve ad egyfajta intimitást a terasznak. Ezáltal sikerült az épület magasságát is olyan módon kordában tartani, hogy jelentős mérete ellenére nem települ rá a környező családi házak, villák világára.
Bán Dávid
