A Legenda városnéző hajó kikötője
Az épület egy aszimmetrikus kéttestű úszó kikötő a Dunán, ahonnan a város legszebb látványa tárul a hajóra várakozó utasok elé. Az egyik oldalon a vacsorahajó, a másik oldalon a városnéző hajók tudnak hozzá kikötni.
A történet úgy kezdődött, hogy 1990-ben alakult egy családi vállalkozás, ami városnéző hajótúrákat szervezett turistáknak. A Budapesti Duna szakasz kiválóan alkalmas terep a városnézésre, hívta fel rá a figyelmet Hudacsek Miklós, az egyik tulajdonos. A széles folyómeder nagy távlatokat nyit, ami hatalmas előnyünk Londonnal és Párizzsal szemben, nem beszélve arról, hogy a fő turista látványosságok nagy része is a part mentén helyezkedik el. Kezdetben bérelt hajókkal dolgoztak, 2004-ben pedig elkészült az első saját hajójuk, a „Legenda", amit további három hajó követett. A járvány előtt a forgalmuk meghaladta a 300.000 látogatót, de a járvány után újra éledező turistaforgalommal számolva is kb. 200.000 városnézőt és vacsorázót várnak az év végéig.
A ponton az Erzsébet híd és a Lánchíd között a 7. dokkon áll. Ezen a partszakaszon a városnéző hajó kikötőit évente kell engedélyeztetni, emiatt a cégek nem nagyon mernek komolyabb beruházásokba fogni. Így volt ez a Legenda esetében is, de a tulajdonosok végül megelégelték a kissé vásári hangulatú, nem túl praktikus kikötőt. Elhatározták, hogy egy kulturált indulópontot szeretnének építeni. A koncepciótervet Peschka Alfréd, Csernik Tamás és Galambos Péter készítette.
A kikötő formai kialakításánál egy izgalmas, inverz helyzet állt elő. A két háború közötti klasszikus modern építészet és ezen belül a Bauhaus formanyelvét nagyban befolyásolta a hajózás dinamikus formavilága. Megjelentek a vízszintes pálcás csőkorlátok, lekerekített formák, körablak, stb., miközben a kikötő építészet megmaradt házszerűnek akkor is, ha vízen úszott. Az építész csapat ezen folyamat visszafordítása mellett döntött és visszanyúltak a hajók dinamikus megjelenéséhez. Itt lépett a képbe a hajótervező Matluka Ágoston, aki a koncepcióterv alapján elkészítette az úszó testek kiviteli terveit. Közben csatlakozott be a Kroki Stúdió, és Ágostonnal együtt dolgozták ki részletesen a belső tereket és a tetőteraszt.
A megszokott építészeti tervekhez képest külön kihívás volt, hogy az objektum nem szilárd alapokon nyugszik mélyen az anyaföldbe gyökerezve, hanem a Dunán úszik, ami akár 8 méter emelkedést, vagy süllyedést is jelenthet vízállástól függően. Ez a folyamatos mozgás strapabíró és valóban időtálló anyaghasználatot és mint jármű kiemelt balesetvédelmi megoldásokat igényelt. A külérben ennek megfelelően horizontális csővázas korlátokat és az alájuk kifeszített X-tend hálót helyeztek el. A beltérben a svédpadlóban és a támaszkodókorlátokban is megjelenő tömör fa egyből egy természetes, otthonos összhatást teremtett. A nagy üvegfelületekkel és az álmennyezetekhez használt terpesztett lemezekkel pedig kinyílt a tér, a látogatók a külső környezet részeseivé válnak. Külön érdekesség, hogy az egyensúly-számításokat a tetőteraszon elhelyezett épített növényvályúkba kerülő föld mennyiségével lehetett finomhangolni.
Az úszótest tervezése 3D-ben az utolsó kikötőbakig teljes részletességgel történt, amihez a Kroki csapatnak ugyanezzel a részletességgel kellett csatlakoznia. A jegypénztár belső terét a személyzet igényeihez szabva többszörös konzultáció során közös munkával tervezték meg (a szűk terek miatt minden eszköznek szinte centiméter pontossággal kellett megtalálni a helyét. A hajótest gyomrában lévő személyzeti terek is teljes kidolgozást igényeltek, melynek oka egyrészt a különleges térforma maximális kihasználása volt, másrészt pedig a tulajdonos kényelmes és otthonos háttér tereket akart biztosítani a személyzetnek. Helyet kapott egy kényelmes konyha, öltöző és egy mosoda is.
A tervezőcsapat a (kikötővel kapcsolatos) már kialakult funkcionális kiegészítéseket is újragondolta. Ilyen kihívás volt például a kommunikációs rendszer elhelyezése, a bekötő híd korlátai és lezárása, valamint a hajóépítésben általánosságban használt átmászást gátló tüskés kerítés kiváltása és újraértelmezése. A várótér szintén kiegészült egy kis büfépulttal, fix hajóbelsőre jellemző asztallal, és a várakozóknak fenéktámasszal. Végezetül extraként elkészült a lapostetőn egy terasz, növényekkel, gördíthető mobilpulttal és Budapest egyik legszebb kilátásával.
Göde András
Pál Judit
Radnóczi Kinga
Szerk.: Pleskovics Viola
