Amint a Színház témája előkerült, a helyreállítás legizgalmasabb szakasza kezdődött meg. A Gödöllővel kapcsolatos kutatásra mindvégig súlyos teherként nehezedett az archív adatok fájó hiánya. A kétszázötven éves kastélynak bőséges terv-, és iratanyaga volt egykor, amiről több - ma már nagy becsben tartott - publikáció vagy feljegyzés is tanúskodik. Zádor Anna 1931-ben jelentett meg egy - azóta forrásértékűnek tekintett - cikket a Grassalkovich-levéltár kertterveiről. Ebből a publikációból ismerjük a kastély legrégebbi ábrázolását, a tornyos változat képét. Révhelyi (Réh) Elemér egy cikkében említette Mayerhoffer András szerzőségét, de csak jóval a halála után, a hagyatékából kerültek elő azok a felvételek, amelyek egyikén azonosítható a tervező szignója. Fennmaradt Kapossy János levéltári kutatásának cédulaanyaga és közlése a Mária Terézia-látogatás kerti pavilonjának a tervéről.
Ők még abban a helyzetben voltak, hogy eredetiben kutathatták a Grassalkovichok és rokon családjaik levéltárát. A terv-, és iratanyagnak azonban rendkívül mostoha sors jutott osztályrészül. A két világháború között még kutatható levéltári dokumentumok - a Budai Várkapitányság anyagaival közösen - a Budavári Palota 1945-ös égésekor pusztultak el, fennmaradt részük pedig - az örökös Khuen-Héderváry család levéltárába került anyagokkal együtt - az Országos Levéltár épületének 1956-os égésekor vált a tűz martalékává. Pótolhatatlan érték veszett el. A szűkös lehetőségek kezdetben azt sem tették lehetővé, hogy az udvartartás bécsi levéltári anyagában szórványosan fellelhető gödöllői terveket áttekinthessük, erre csak a rendszerváltozás közeledtével nyílt lehetőség. Az első bécsi látogatás idejére már elkészültek a Színház elvi rekonstrukciós tervei. A Bécsben előkerült rajzok azt igazolták, hogy helyes úton járunk.
A Színház helyreállítása merőben újszerű feladatot jelentett. A korábbi ütemek helyreállításainál a meglévő állapot feljavítása, kutatás alapján való restaurálása volt a feladat. Ezek a munkarészek nem jártak jelentősebb átépítésekkel, csupán el kellett távolítani az igénytelen 20. századi átalakításokat, ki kellett nyitni a befalazott nyílásokat, vissza kellett alakítani a barokk ablakrendszert. A Színháznál azonban egy eltűnt térstruktúrát kellett megtalálni, nem kis szerkezeti bravúrral visszaalakítani, és minden más csak ezután következhetett.
A Színház története
De nézzük az eseményeket sorjában… A Színházat az alapító fia, az első Grassalkovich herceg létesítette apósa, Esterházy Fényes Miklós nyilvánvaló hatására. Nem építtetett azonban új épületet - ahogyan ez Eszterházán történt -, hanem a kastélynak a Lovardához kapcsolódó déli, háromszintes szárnyában bontatta ki a födémeket és hozta létre a színháztermet. A kulisszás rendszerű színházból átjárás nyílt a Lovarda karzatára és lépcső vezetett a herceg barokk falfestéssel dekorált sörpincéjébe. Valóságos multimédiás szórakoztató központ jött így létre. A falakat a kor legdivatosabb ízlése szerint - a Pompeji freskók feltárásának hatására - római stílusú, térhatású, festett, klasszicizáló illuzionisztikus architektúrával díszítették. A perspektivikus festés szerkesztési középpontja a hercegi karzaton, a herceg páholyában volt. A Színházban híres társulatok és zenekarok játszottak - bár ebben a herceg apósával nem vetekedhetett, Gödöllőnek nem jutott egy Haydn.
Az utolsó Grassalkovich alatt a kastély elcsendesedett. A kastélyszínházak színes életét az éledező városi színjátszás és a nagyobb kőszínházak vették át, ezek váltak a színházi élet központjaivá és a színházakban zajló társadalmi érintkezés helyszíneivé. A kiegyezés és a királyi udvar ideköltözése már poros, fakó és divatjamúlt teátrumot talált itt. Az udvar igényei pálcát törtek a Színház fölött: a színházi szárnyat födémek behúzásával visszaalakították háromszintes épületté, folyosót választottak le belőle, terét 17 szobára osztották. Itt kapott lakosztályt a hajkoronájáról híres Erzsébet királyné fodrásznője, madame Feifalikné, aki a királynét minden útjára elkísérte.
Előbukkan az elrejtett Színház
A korabeli leírások alapján csak sejteni lehetett, hogy merre volt a Színház. Sem a térstruktúrában, sem a dekorációban nem utalt semmi a pontos helyére. A kérdéses kastélyszárny nagyobb része egyébként is szovjet kézen volt még akkoriban. Ekkor egy véletlen sietett a segítségünkre: az épületrész zárófödéme leszakadt. Mivel a szovjet kiskatonák ezt használták arra, hogy nem engedélyezett kimenőre szökjenek a kastély padlásán át, a parancsnokság úgy döntött, hogy ezt a biztonságilag kockázatos – amúgy is omladozó – szárnyat visszaadja a magyaroknak.
Az állagbiztosítási munkák megkezdése előtt, a műemlékvédelmi protokollnak megfelelően meg kellett győződnünk arról, hogy a meszelt falak nem rejtenek-e elfedett értékeket. Így találta meg Rády Ferenc restaurátor a Színház első festett oszlopfőjét. Gondoljunk bele, egy közepes méretű, második emeleti szobában egy méteres átmérőjű oszlopfő festett, aranyozott képe került elő a sokrétegű festés alól. Ez vitán felül nem tartozhatott a szoba díszítéséhez. A célzott feltárások hamarosan kirajzolták a színházterem és a színpad eredeti terét.
Tekintettel arra, hogy a helyreállításhoz pénz nem állt rendelkezésre, a feltárásokat is minimalizálni kellett. Addig mehettünk el, hogy a nyomok alapján papíron elkészülhessen az egykori falfestésnek és magának a Színháznak a rekonstrukciója. Munkatársam, Kralovánszky Réka készítette a falkép elvi rajzát, Staud Géza színháztörténész segítségével pedig a megmaradt nyomok alapján - ugyancsak rajzban - rekonstruáltuk a színpad kulisszás rendszerét, a színpad alatti és feletti mozgató szerkezetek vázlatával együtt. Elkészültek a szerkezeti vizsgálatok, amelyek kiderítették, hogy a falfestést hordozó falsíkok vendégfalak, amelyeket azért húztak fel, hogy az eredetileg háromszintes tér - szintenként felfelé vékonyodó - falait egy síkba hozzák. Ezek a falak a szerkezeti falaktól elváltak, az utólagos födémekre támaszkodtak - a födémek kibontása után lecsúsztak, leomlottak volna. A megmaradó szerkezeti falak karcsúsága pedig nem nyújtott kellő biztonságot az állékonyságra. 9,5 m magas, 250 éves, bekötés nélküli, meggyengült kötőanyagú falakról volt szó, amelyeknek egyetlen, felső kitámasztását a korhadó fafödém adta. A tér egységének megteremtéséről, a közbülső födémek elbontásáról így szó sem lehetett.
A helyreállítás előkészítése
Szerencsére pénz híján bőven volt idő a felkészülésre. Először a fafödém helyén felülbordás vasbeton födém készült vékony lemezzel, hogy könnyen áttörhető legyen, ha a légtechnika majd megkívánja. Ezután a freskós köpenyfalak felvarrását kellett megoldanunk úgy, hogy együttdolgozva javítsák a falak karcsúságát is. A freskóhibák pontjait gondosan kihasználva megfelelő sűrűségű furat-rendszer készült. A furatokba helyezett rozsdamentes acélpálcák cement anyagú injektálás után kellő kapcsolatot hoztak létre a falrétegek között.
Közben folytak a feltárások. A szovjetek transzformátorházának ajtajában, borzalmasan átalakítva megtaláltuk a Színház kerti bejáratát. A szerencse a kezünkre játszott. A vakolat alatt elég jó lenyomatban előkerült a Színház kő portikuszának a rajzolata. A nyomok elemzése alapján a plasztikához is jól használható analógiát találtunk. A Gizella-szárnynak (vagy másképpen Mária Valéria-szárnynak) a kamarakertre nyíló kapuzata a rekonstrukcióban egyértelmű mintaként volt használható. Feltárásra került a Színház volt zsinórpadlásán a színházi korszakot megelőző barokk falfestés. Ez gróf Migazzi Kristófnak, Grassalkovich Antal barátjának volt egykor a szobája. Migazzi egyszerre töltötte be a váci püspök és a bécsi érsek tisztét, így rangjának megfelelő színvonalon dekorált vendéglakosztály állt állandóan rendelkezésére Gödöllőn. Úgy tűnt, hogy a feltárt érték feltétlenül bemutatást érdemel, s emiatt a zsinórpadlás alternatív megoldásáról kellett gondolkodnunk.
Koncepció
2000-ben, az első feltárások után mintegy tíz évvel kezdődhetett el a funkcionális és helyreállítási tervezés. A tervezés és műemlékvédelem szempontjából egyértelmű volt a cél és feladat: a barokk színházat - amely európai szinten is csak egynéhány analógiával rendelkező unikum - hitelesen és működőképesen helyre kell állítani. Persze egy 20-21. századi működőképességhez már nem elegendő a 18. századi ekhós szekér, amely egyszerre lehetett díszlet-, és kellékraktár, sőt még színészöltöző is. Egy mai színház legalább a nézőtérrel és színpaddal azonos terjedelmű technikai hátteret igényel. A dilemmát az elhelyezés és a megvalósítás jellege jelentette. Ha toldalékot építünk a történelmi együtteshez, annak egysége mindenképpen csorbul. További kérdés, hogy a toldalék milyen legyen: illeszkedő, jellegtelen, historizáló vagy karakteresen modern? Ilyen kérdésben ma nincs konszenzus a szakmán belül sem, a nagyközönség véleménye pedig a szakmától még távolabb lehet. Végül a technikai ellenérveket leküzdve átvágtuk a gordiuszi csomót. A bővítmény a kerti gyepfelület alá, föld alá került.
A rekonstrukció folyamata
Nem kis műszaki bravúrt igényelt a színházi szárnynak a lefelé történő bővítése. A színpad alá két új szint került, ehhez kapcsolódott a Lovarda külső fala mentén húzódó földalatti kiszolgáló szárny. Jet-grouting technológiával, utólagos aláalapozással, alapszint süllyesztéssel készültek a földalatti szintek. A földmunka során előkerült a földbe süllyesztett barokk lovarda egykori lejárójának kerti tájképpel ékesített fala, amelyen a freskó megmenthető állapotban volt. Bóna István választotta le a freskót, amely azután restaurálva 2010-ben a színésztársalgóba került.
A színház terének a korábbi átépítésekből való kibontása a szerkezeti megerősítések után is nagy izgalmak között zajlott. Az oroszok által beépített hatalmas vasbeton gerendákat daruval felfüggesztve, gyémánttal lehetett kivágni - hogy a vibrációs ártalmak ne károsítsák a freskókat -, és csak a tető kibontásával lehetett kiemelni. Végül előttünk állt a színházterem immár eredeti méretében, szerkezetileg stabilizálva, de olyan lehangolóan lepusztult állapotban, amiről csak a legnagyobb fantáziával lehetett elképzelni, hogy még újra élvezhető enteriőrré válhat. A restaurátori zsűri sok vita után a teljes helyreállítás mellett foglalt állást, a Migazzi-szobában csak részleges, az egyes foltokra kiterjedő restaurálást engedélyeztek. A színházteremben a kiegészítések és restaurálások elválasztását az újonnan festett falsíknak az eredetinél egy centiméterrel mélyebben fekvő vakolata jelzi anélkül, hogy az összhatást megbontaná.
Az egyik legösszetettebb feladat a színház karzatának tudományos kutatáson alapuló, hiteles rekonstrukciója volt. A karzat szintjeinek helye, az íves kiképzésű mellvédek vonala, a könyöklőgerenda profilja előkerült a falkutatások során. A karzatoszlopok helyére vonatkozóan a Bécsben megtalált felmérések adtak eligazítást. Az oszlopok architektúrája és színezése a falfestésen megvolt, ugyanis a szélső oszlopok nem valóságos szerkezetek voltak, csak az illuzionisztikus, festett architektúra részét képezték. A karzat mellvédjének betétjeire azonban már nem volt adatunk. Az adott kor ipari feltételeinek ismeretéből az következett, hogy csak vázas-betéttáblás megoldásúak lehettek. A formai részleteket a kastélyban lévő Mária Terézia-szoba azonos méretű és jellegű lábazati falborításáról kölcsönöztük.
A barokk színpad díszletelrendezését és a színpadgépezet rendszerét a gerendafészkek és a rendelkezésre álló hely egyértelműnek mutatták. Ebben a vonatkozásban Staud Géza színháztörténész eligazítására hagyatkoztunk. Elkészültek a fa díszletmozgató berendezések az eredetihez hasonló kötélzettel és kulissza keretekkel oly módon, hogy kézi erővel is mozgathatók, de általában elektromos gépezettel, elektronikusan programozva és vezérelve működnek. A részletek a csehországi Cesky Krumlov kastélyszínházának analógiáját követik.
Egyértelműen új építészeti alkotás a színházterem mennyezete. A mennyezet helyét és a holker magasságát a falkutatás tisztázta, arra vonatkozóan azonban, hogy ez a mennyezet festett vagy stukkózott volt, semmilyen adat nem volt megállapítható. A mennyezeti szellőzőnyílások stukkós keretezésénél szintén a kastélyból vett analógiákra támaszkodtunk.
Egészen különleges feladat volt a pontosan a színpad felett elhelyezkedő Migazzi-szoba helyreállítása és bemutatása. Bár a felső, ún. zsinórpadlási gépezetet - ami a barokk időkben itt volt - feljebb, a padláson helyeztük el, a díszlethúzók átvezetése, a szufiták és háttérfüggönyök felhúzása ezen a téren át történik. Ezért a padlóban hasítékokat képeztünk ki, így a szoba csak körben, a falak mentén járható be. A falfestések feltárása fényt derített arra is, hogy az épületrész homlokzata a 18. század végén átalakításra került. Az ablakokat jó egy méterrel lejjebb süllyesztették. Ez az átalakítás nem volt visszafordítható, mert a szemben lévő szárnnyal az összhang megbomlott volna. Azt kellett megoldanunk, hogy a belsőben az ablak a szoba falfestéséhez igazodva feljebb csússzon, a külsőben pedig a meglévő állapot maradjon meg. A mellékelt rajzokon és fényképeken látható megoldást alakítottuk ki: a belső ablakot tükörrel üvegezett vakablakkal magasítottuk meg, a külső ablak vak részeit pedig zsaluval takartuk. Most a külső és belső ablak - mint egy kártyacsomag két lapja - el van csúsztatva egymáshoz képest, így a homlokzati egység is megmaradt és az érsek szobája is visszaállítható volt. A színházterem és a földalatti öltöző, kiszogáló létesítmény légkondicionált. A gépház a nézőtér felett helyezkedik el. 2003-ban Händel Julius Cézár c. operájával nyílt meg a Barokk Színház.
dr. Máté Zsolt
vezető tervező: Dr. Máté Zsolt, VÁTI Rt.
tervezés éve: 2000-2002
kivitelezés éve: 2002-2003
bruttó szintterület: 1184 m2
generáltervező: Középülettervező Részvénytársaság (KÖZTI Rt.)
létesítményfelelős: Dobozi Miklós - KÖZTI Rt.
építész munkatársak: Kralovánszky Réka, Nyékhelyi Mária, Voith Mária - VÁTI Rt.
belsőépítészet: Plachtovics Vilmos - KÖZTI Rt.
tartószerkezetek: Dobráter Béla - KÖZTI Rt.
mélyépítés: Áment András - Petik és Társa Kft.
épületgépészet: Gyulai Zsolt - KÖZTI Rt.
légtechnika: Unger Tamás - KÖZTI Rt.
közmű: Poroszlay József - KÖZTI Rt.
épületvillamosság: Károlyiné Kovács Nóra - VÁTI Rt.
gyengeáram, biztonságtechnika: Schreiber Gábor - Meldetechnik
tűzvédelem: Schreiber Gábor - Meldetechnik
akusztika: Kotschy András - Kotschy Bt.
audiovizuális rendszerek: R & M
színpadtechnika: Schmidt János
restaurálás: Bóna István, Rády Ferenc
kerttervezés: Havassy Gabriella - KÖZTI Rt.
megrendelő/építtető: Gödöllői Királyi Kastély Kht.
generálkivitelező: Architekton
főépítésvezető: Hegyi Ildikó, építésvezető: Csoma Sándor
bruttó beruházási költség: cca. 1,1 Mrd Ft
Kapcsolódó oldalak:
A Gödöllői Királyi Kastély helyreállítása I.
A Gödöllői Királyi Kastély helyreállítása II.
Barokk színház a gödöllői kastélyban - MTI
A Gödöllői Királyi Kastély helyreállítása IV. — Az Európai Unió a Lovardában 2008-2010