10+1 – Tövissi Márton

"Apró sikereket meg lehet élni minden tevékenységben, főleg ha játékosan próbálom megközelíteni a dolgokat. A játék nem a felelőtlenséget, hanem a felszabadult és önfeledt tevékenységet jelenti nekem." Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Tövissi Mártonnal, az a-platz vezető tervezőjével készítettünk interjút. 

Tövissi Márton a Temesvári Műszaki Egyetem Építész Karán diplomázott, a képzés alatt egy szemesztert a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Építészeti Intézetén töltött. Diplomamunkája a Temesvári Építészeti Annuálé Diplomamunka kategória fődíját érdemelte ki 2014-ben. Szakmai tapasztalatára a temesvári FOR és Archaeus Office, a bázeli Berrel Berrel Kräutler AG Architekten és a T2.a Építész Iroda csapatában, valamint édesapja csíkszeredai irodájában, a planT studióban tett szert. 2015-ben Forró Emőkével Csíkszeredán, 2021-ben Mihai Bușe és Jérôme Couatarmanac’h társaságában Párizsban alapított meg irodáját, az a-platz stúdiót, emellett rendszeresen kollaborál a T2.a Építészirodával. Legfontosabb megvalósult munkái a planT studióval a kézdivásárhelyi Kantai Minorita rendház műemléki felújítása, a csíkszentdomokosi Márton Áron Zarándokközpont, illetve több csíki templom műemléki beavatkozása, az a-platz tervezőjeként pedig a piricskei síház, valamint a 2020-ban elkészült irodájuk Csíkszeredán. Több nemzetközi pályázaton ért el helyezést csapatával: 2015-ben I. díjat a Europan 13 Graz, 2017-ben III. díjat a Europan 14 Narvik, 2017-ben megosztott díjat a Blueprint Genova pályázatán. 

 

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Téralkotás, leleményesség, empátia.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? 

Hogyha helyre gondolok, az nem feltétlenül épített környezet, hanem vannak kedvenc kirándulóhelyeim, ahova gyakran és szívesen járok. Az egyik ilyen egy erdő, amelyet egy munkánk követése kapcsán rendszeresen útba ejtettem, és mindig megálltam egy rövid sétára vagy egy-két fényképet készíteni. Hogy mitől különleges, azt hiszem az is benne van, hogy ez még igazi vadon. Egyedül bóklászva az érzékeink kiélesednek, jobban odafigyelünk  mindenre magunk körül és ez egy intenzív élmény.

De megemlítem a borzsovai fürdőt is. Ez egy szabadon látogatható kis, fából épült medence és hozzá tartozó napozóterasz Csíkdelne és Csíkborzsova közelében. Lassan az enyészetté válik, de egyszerűsége és természetessége miatt nagyon kedvelem. Nyáron bármikor szívesen eltöltök egy délutánt ott. 

Hogyan vélekedsz a régi és az új viszonyáról?

Ez a legtöbb fejtörést okozó kérdés, mellyel kapcsolatban több gondolat is előjön.

A régi-új kérdése megkerülhetetlen, mivel munkáink jelentős része nem zöldmezős beruházás, hanem mindig valamilyen – értékesebb, vagy kevésbé értékes – épített környezetnek a továbbgondolása, továbbszövése. Sajnos nincs általános érvényű válasz vagy recept a munkamódszerre, minden helyzet egyedi. Azt viszont fontos tudatosítani magunkban, hogy minden beavatkozás csak egy epizód, melyet továbbiak fognak követni. 

De új épületekkel kapcsolatban is előjön a régi-új kérdéskör, hiszen az alkotóelemeknek – különösen egy mai, standardizált és erősen különválasztott elemekből felépülő házban –  különböző öregedési, elavulási ideje van. 

Dietmar Eberle 200 100 50 20 10 című előadásában azt a magától értetődő tényt helyezi új megvilágításba, hogy egy mai épület tartószerkezete például többszörösen hosszabb élettartamú mint az egyéb alkotóelemei – a homlokzata, burkolatai, vagy éppen a funkciója. Ezt már a tervezésnél tudatosan kell kezelni ahhoz, hogy hosszú távon fenntartható és igazán flexibilis épületeket hozzunk létre, hiszen a ma „új" épületek akár 10-15 év múlva már a „régi" kategóriába kerülnek. Ugyan más megközelítésből, de Soane a Bank of England tervében az épületet már eleve romként ábrázolta, ami a maga korában hasonló tudatosságra utal.

 

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? 

Most épp a saját irodánkra, amelyet Csíkszeredában, egy múlt század eleji épületben alakítottunk ki. Itt egyszerre tapasztaltam meg a megrendelői, tervezői és bizonyos szintig a kivitelezésszervezői szerepkört is, ami tanulságos volt. Sikerült szerény anyagi keretből, csak a lényegesre és nélkülözhetetlenre koncentrálva egy olyan légkört létrehozni, amelyben jó lenni és dolgozni.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

Apró sikereket meg lehet élni minden tevékenységben, főleg ha játékosan próbálom megközelíteni a dolgokat. A játék nem a felelőtlenséget, hanem a felszabadult és önfeledt tevékenységet jelenti nekem. Szóval akkor érzem magam sikeresnek, ha játszhatok.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? 

Banálisan hangzik, de foglalkoztat a fa mint építőanyag kreatív alkalmazása a projektjeinkben – szerencsére volt már alkalmam foglalkozni vele, és bizonyos jelek szerint ez a jövő egyik fő építőanyaga. Ehhez persze tudatos erdőgazdálkodás is kell, nem az, ami most a Kárpátokban zajlik, hogy csak a közeli környezetemet említsem. Érdekel a kortárs és a hagyományos technológiák ötvözése. Ilyen szempontból hibrid szerkezetet alkalmaztunk már például a piricskei síháznál – ahol hagyományos ácsszerkezetet kombináltunk nagy fesztávú fa rácsostartóval és osb lemezzel merevített fal elemekkel. Úgy általában érdekel a szakma műszaki oldala, illetve a műszaki megoldások kreatív alkalmazása.

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

Vannak épülőfélben lévő munkáink, melyeket nagy izgalommal követek. Most épp magánházakról van szó, de előkészületben van egy izgalmas középület is és van pár saját projektünk is, ami arra vár, hogy legyen időnk foglalkozni vele. Az egyik épp az irodánk továbbfejlesztése, ahol mindig akad tennivaló. Ezekre szeretnék fókuszálni és persze a munkaidőt szeretném normalizálni, hogy az élet egyéb, hasonlóan izgalmas területeire is több idő maradjon.

Egy könyv, film, zene, amit mindenkinek ajánlanál? 

Orhan Pamuk – A nevem: Piros. De tetszett az Isztambul is, az a melankólia-szerű jelentésű hüzün, amivel a várost jellemzi, élőben is érezhető volt. Igaz, egy esős májusi időszakban látogattuk meg. Szeretem a Kurt Vonnegut könyveket is, például a Galápagost ajánlanám. De eszembe jut még egy „megszállott" építész könyv is: Dom Hans van der Laan – A House for the Mind. A holland bencés szerzetes építész egyik munkáján keresztül mutatja be a filozófiáját és a zseniális, saját maga által kidolgozott arányrendszert, amit mindenre alkalmazott.

Külföldi építészek, építészirodák közül kivel dolgoznál szívesen? 

Munkám jelentős része most is abból áll, hogy más országokban élő építészekkel dolgozom együtt. Csíkszeredában élek, de a T2.a Építészirodával való kollaborálás révén az aktuális munkák egy része Magyarországon van. Emellett a Franciaországban élő kollégáim és az ott közösen alapított iroda is állandó külföldi projekteket jelent. De a kérdésre válaszolva: mindenképp egy kisebb műhely lenne és nem egy nagy gépezet. Például egyaránt tisztelem Gion A. Caminada mesterségbeli tudását, bölcs józanságát és Eric Lapierre radikális, inkább elméleti oldalú építészeti megközelítését. Az együtt dolgozás talán erős kifejezés, de szívesen tanulnék mindkettőjüktől.

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Török Áronnal.

Szerk.: Sütöri Laura