Belevágtunk az éves dizájnleckébe, amihez ismét Ti szolgáltok rengeteg apropóval. Aki pályakezdő, aki alkotó ember, aki sikeres, aki próbál az lenni, mind lehetőséget kap nálunk, hogy kifejtse hétköznapi életünket meghatározó, vagy a minket szelíden támogató formák, szemléletek - ismét mondjuk ki: DESIGN - témájában megélt, tapasztalt, s alkotott munkáját, gondolatait. Marci már leírta azt, mihez várjuk a hozzászólásokat, javaslatokat, írásaitokat és pályamunkákat. (aki lemaradt, olvassa el itt)

Furcsa belegondolni, milyen hatással van ránk egy forma, miért ragaszkodunk kedvenc hintaszékünkhöz, ha használhatnánk egy újdonsült gondolatot meglovagolt alumínium széket is? Miért érdemes változtani, belevágni a meglepőbe és kísérletezni a másság megértésével? Érdekes közelebb vinni  elveket megdöntő, bizarr képeket, ötleteket mások megrögzött, praktikusságra törekvő képéhez, vagy Te inkább a praktikus-biztos pártján állsz?

Ezer gondolat cikázik bennünk, ha kicsit is belevetjük magunkat az ún. design világba, ami valójában annyira általánosan jelen van mindenben, hogy csak fel kell kiálltani: Heuréka! S máris jöhet a praktikum, a haladni vágyás, maga az alkotás csodája.

Mostanában ismét olvastam egy kis Márait, kénytelen vagyok tőle idézni, mert nagyon idevág:

"...a csoda legtöbbször egészen csendes. Átmegy egyik szobából a másikba, s látsz valamit: egy ember arckifejezését; egy tárgy elhelyezését; s egyszerre feltárul előtted e tárgy igazi értelme és viszonya a világhoz. Lásd, szimatold a csodát, ott, ahol éppen van. Mindig a közelben van. Legtöbbször oly közel, annyira a kezed ügyében, hogy egy életen át eszedbe sem jut kinyújtani utána a kezed." (Füves könyv) 

 

Tudjátok, hozzászólások és e-mail: editors/kukac/epiteszforum.hu