Valahogy így kell majd elképzelnünk a függőleges irányú szomszédolást. A mexikói városlakó felugrik egy vízszinttel feljebb a barátjához egy italra. David Lee és Anthony Stahl kaliforniai építész-hallgatók (a Metous Stúdió alapítói) által készített tervek ilyen élhető utópiával kecsegtetnek. Javaslatuk elnyerte a chicago-i 2010-es Mock Firms International Skyscraper Challenge pályázat első díját. 

A tervezők először is alaposan végiggondolták a felhőkarcolók hatását a városra. A hagyományos lakó- vagy irodatorony hivalkodó idegen testként emelkedik ki a város szövetéből. Nem  kapcsolódik be az utca életébe, egysíkú, hierarchikus és statikus állapotban él. A barrio-torony  viszont tiszteletben tartja a város sokféleségét, és az utca természetes állapotát emeli magasabb szintre.

Utópia Mexikóvárosban

A világ egyik legnagyobb városa, Mexikóváros különböző kultúrák mozaikszerű gyűjtőhelye. Állandó fejlődés, terjeszkedés, keveredés és információcsere jellemzi.  A barrio nem csak a közlekedés, hanem a közösségi élet helyszíne, itt mindenki-mindenkit ismer, személyes kontaktusba kerül. A barrio ugyanakkor számos problémával küszködik: túl nagy népsűrűség, szennyezett levegő, a tiszta víz hiánya. Az ezeken javítani hivatott városrendezési koncepciók viszont valószínűleg eltüntetnék az utca nyüzsgő, családias jellegét is. Hogy Mexikóváros arca ne fakuljon el a modernizálásban, a tervezők egy vertikális városkeretet javasolnak. Utcák, sikátorok, plázák és parkok a magasban - új közösségi terek egy dinamikusan változó épületkom­pozícióban.  

A terv alapja egy építési állványzatra emlékeztető rácsszerkezet,  egy “torony-prototipus”, amely folyamatosan és egyedien épül be. Belsejében az utcák rámpaszerűen emelkednek, a széleken helyenként nagyobb közterek jelennek meg. Általában hat egymás fölött elhelyezkedő keret épülne be. Fontos, hogy biztosítva legyen az átláthatóság, a közlekedés szabadsága és a napfény beáramlása a torony belsejébe. A tervezési szakaszban egy “növekedési kód“ segíti az előrelátható fejlődést: ez egy olyan növekedési algoritmus, amely figyelembe veszi a különböző környezeti tényezőket -  például a népsűrűséget vagy az időjárást - és iránymutatásokkal szolgál várostervezők és építészek számára a zöldterületek, a beépített telkek, valamint a különböző funkciók megfelelő arányára. A “soha el nem készülő” toronyban ezért nem lesz bábeli zűrzavar. Az egész inkább egy növekedő élőlényre emlékeztet.

A tornyok belsejében felvonó halad, “vertikális metró" amely összeköti a fontosabb köztereket a földfelszín alatt elhelyezkedő hagyományos metróállomásokkal. A lakosság gyorsan eljuthat a barrio-tornyokig, majd azokon belül is ésszerűen közlekedhet. Lakások új formái jelennek itt meg. A tervezők szándéka szerint ezek nem falanszterek, nem lakókonténerek, hanem  - beépülve a “dinamikus szuper-strukturába” - egy izgalmas közösség színterei lesznek. A város különböző pontjain megjelenő tornyok amolyan városi tüdőként szűrik meg a helyi vizet és levegőt, ezzel is támogatva környéküket.

www.metous-studio.blogspot.com

Nemes András