„Kisvárosi köztér” címen új fókusztémát indítunk, azt vizsgálva, milyen tanulságai vannak az európai uniós pénzekből finanszírozott vidéki városszépítési akcióknak. A cikksorozatot Bardóczi Sándor jegyzi.

2000-ben, amikor uniós forrásoknak még híre-hamva se volt, Gyula városa már azon törte fejét, hogy miképpen lehetne megtépázott fürdővárosi rangját valamiképpen visszaszerezni, belvárosának presztízsét méltó helyre emelni. A békési kisváros ugyanazoktól a bajoktól szenvedett, mint nagyobb hazai társai: a közösségek széthullása, a közterek közlekedési térré alakulása, a motorizáció által felfalt városmag és a minden közös használatú terünkbe bekúszó szürkéspiszkos depresszió. Nem volt kötelező, mégis ötletpályázatot írt ki a város a Kossuth tér átalakítására, ráadásul a nyílt pályázati formát választották. A nyílt ötletpályázatot egy ismeretlen, nagyon fiatal tájépítész csapat, a PAnda Stúdió nyerte meg megosztva: semmi közük nem volt a városhoz, egyszerűen csak jók voltak, és elképzelésük közel állt a városvezetéséhez. Az időközben PAnda Pont Mérnökiroda Kft-vé alakult csapat ügyvezetője, Andaházy László minden Gyulával kapcsolatos történethez fontosnak tartja hozzáfűzni: nem ismer olyan települést az eddigi praxisában, ahol a (források szűkössége miatt) ütemekre bontott elképzelt fejlesztéseknek a II. üteme valaha is megvalósult volna, kivéve Gyulát.

 

 

Az ezredfordulóra időzített ötletpályázatot 2003-ban követte engedélyezési, majd kiviteli terv, amelynek elkészítésével a PAnda Pontot bízták meg. Andaházy a tervek kapcsán azt hangsúlyozta, hogy ő tervezőként elsősorban egy nagyon részletesen, és minden elemében átgondolt koncepciótervben hisz, ahol az engedélyezési és kiviteli szakaszok során már csak a terv műszaki részlettartalmai elmélyítésének juthat kiemelt szerep. A gyulai Kossuth tér kapcsán például igen büszke arra, hogy ötletpályázati alaprajzi vonalaik 95%-ban fedik a kiviteli tervekét.

A tervek elkészítését a város saját erőből finanszírozta, sőt a megbízást megtoldotta az időközben felszínre kerülő gyulai belváros közterületi rendezésével. Ekkor már tudatában voltak annak, hogy a két, egyébként szoros szomszédsági viszonyban lévő területet egyszerre két pályázaton fogják megfuttatni párhuzamosan. A Kossuth tér a ROP 2.2.1-2004-09-0003/34 (városi közösségi területek rehabilitációja), a Gyulai történelmi belváros rehabilitációja a ROP 1.1.2-2004-10-0002/34 (történelmi városmagok rehabilitációja) pályázaton indult el. A Kossuth teret és környezetét magába foglaló beruházás 1,082 milliárd összköltségű volt (ebből mintegy 95% az európai uniós forrás és a magyar forrás összesen) és mindössze 5%-os önrészt igényelt az önkormányzattól. Ráadásul a városnak az 5%-os önrész 60%-át is sikerült letornásznia: sikeresen pályáztak a Belügyminisztérium ún. önerő kiegészítő pályázatán a Kossuth téri projektjükkel. A kapcsolódó belvárosi rehabilitáció 1 milliárd forint körüli tervezett fejlesztésből végül 605 milliós pályázat készült a pályázati korlátok miatt, és 560 milliót nyert el a város.

 

 

A jó terv és a sikeresnek mondható pályázati lebonyolítás azonban még nem garancia a sikerre – mint azt számtalan példán keresztül lehetne (és a fókusztéma boncolgatása során fogjuk is) taglalni. A siker receptjéhez még legalább négy elemet szükséges megemlíteni Gyula kapcsán. Az egyik döntő lépés az volt, hogy a város a beruházás lebonyolítására felállított egy az önkormányzat berkein belül dolgozó munkacsoportot, melyet a polgármester vezetett Béres István főépítész, Gellén Vencel városfejlesztési menedzser segítségével. A másik fontos lépésnek utólag az tűnik, hogy Megyeri Sándor személyében egy olyan – gyulai illetőségű – projektmendzser (műszaki ellenőr) felügyelte a kivitelezési munkákat, aki reggel 7-től este 7-ig a munkaterületen élt, szinte együtt lélegzett a kivitelezéssel. A recept harmadik tételét a helyi gyökerekkel is rendelkező (éppen ezért utolérhető, közösségileg is számon kérhető) kivitelezői konzorcium kiválasztása (zömmel Békés megyei illetőségű, sok helyi vonatkozásban is releváns magas- és mélyépítő céget tömörítő Gyula Kapuja I-II. Konzorcium) jelentette. A kifőzött „ételhez” a sót pedig a negyedik pillér, a közösségi bevonás adta hozzá.

Kisvárosok, módszerek, eredmények

A helyi projektmenedzsment és műszaki ellenőrzés hatékonyságát jól érzékelteti az általános ellenpélda. Több közel azonos projekttartalmú, költségvetési keretű városközpont rehabilitációban ugyanis nincs sem a helyi politikai vezetésnek határozott víziója a területről, sem pedig a helyi szakmai menedzsment nem áll a helyzet magaslatán. Több kis- és középvárosunkban általános tapasztalat, hogy egy-egy részmunkaidős műszaki ellenőrt bíznak meg a feladattal, aki két-három naponta, hetente tud csak ránézni a kivitelezésre, ami pusztán a tűzoltásszerű orvosláshoz elegendő. Ezen a helyzeten adott esetben a rendszeres tervezői művezetés sem sokat segít.

 

 

Gyulán nemcsak a műszaki ellenőrzés szigora munkált, hanem egy jó adag lokálpatriotizmus is beépült a kövekbe a kivitelezők helyi érintettsége által. Ha azonban egy szakmai értelemben nem éppen magas színvonalú (bár a közbeszerzésen bizonyosan a legolcsóbb ajánlatot adó) kivitelezés zajlik le; egy a kivitelezés után nem utolérhető, személyesen nem megfogható kivitelező cég (e tekintetben) arctalan embereinek részvételével, akkor a város végül veszt a nagyon is vonzó lehetőség kihasználásával. Azaz nem tudja a kedvező anyagi forrást aprópénzre váltani. Akár évtizedekre ellehetetlenülhet így egy-egy a városközpont rendezése, mert a negatív tapasztalat később átokként ül majd a helyi vezetéseken, gúzsba köti és tabuvá teszi az egészségesebb városközpont irányába tett későbbi lépések lehetőségét. Pénzügyileg, számszakilag, a magyar és az EU ellenőrzések szempontjából, azaz az „excel táblázatok szintjén”, a legtöbb ilyen projekt ugyan azonos mértékben teljesít, azaz „sikeres”. Mégis, a vizuális-esztétikai és a műszaki különbségek fájdalmasan különbözőek, és ezt egyetlen adatbázis sem rögzíti, csak némi meleg (vagy épp ellenkezőleg jeges) borsódzás a szívtájékon.

A helyiek folyamatosan figyelemmel kísérhették a tervek előkészítését. 2005 és 2007 között, azaz a tervezés végétől a kivitelezés végéig élénk lakossági „eszmecsere” folyt a tervezett fejlesztésről. A tervezők mindezt igen politikusan csak úgy összegezték, hogy „lakossági és ellenzéki ellenállás volt, de az mindig szokott lenni”. Érdekes módon azonban nem is ez volt a leghangosabb, hanem az egyes belvárosi üzletek tulajdonosainak, bérlőinek a tiltakozása, akik féltek a forgalomcsillapítás okozta forgalomcsökkenéstől. A belváros forgalomcsillapított, gyalogos prioritású átalakítása után két évvel igazolódni látszik az elgondolás: az eddig csak a strandon és környékén, mint „gyógygettóban” mozgó fürdővendégek elözönlötték a felhasználóbaráttá tett belvárost. Csak a fejlesztés utáni évben 8 új vendéglátóhely nyitott meg a rehabilitált területen, az önkormányzati adatok alapján pedig 96,5%-os a lakossági elégedettség a megvalósulás utáni közvélemény-kutatás szerint. (A tervek bemutatásakor ez az elégedettség 94%-os volt.)

 

 

Béres István főépítész szerint jellemző a történet: „míg a beruházás előtt aláírásgyűjtés indult meg a gépjármű forgalom drasztikus korlátozása ellen az üzleteket üzemeltetők körében, a beüzemelés után már egy üzlettulajdonos sem panaszkodott, a többletbevétel megosztásáról azonban nem akartak tárgyalni az önkormányzattal.”

Eseménymarketing

Az előzetes lakossági tájékoztatás során több héten keresztül, a helyszíneken felállított sátrakban lehetett megtekinteni a tervekről készült animációkat, hozzá lehetett szólni a tervekhez, meg lehetett ismerni az új forgalmi rendet és a terek új funkcióit. A sátrakban bemutatták a tervezett burkolati anyagokat, utcabútorokat, felállítottak egyet-egyet a tervezett lámpatestekből is. Mindehhez esemény marketinget is társított a helyi vezetés: térfesztivált hoztak létre, turisztikai látványosságot, kulturális rendezvényeket szerveztek a helyszínekre, amelyet a helyi tourinform iroda bonyolított le. Nem gyulai találmány, de jól használt eszköz volt ebben a köztér-marketingben, hogy reneszánsz ruhatárat osztottak ki helyben lakó önkénteseknek a februári holtszezonban, akik ezekben a ruhákban járkálva végezték mindennapi ügyeiket: boltba, piacra, könyvtárba, iskolába, hivatalba, postára mentek, nem kevés derűs pillanatot szolgáltatva ezzel a helyieknek.

 

 

Ma ez már hagyomány, reneszánsz fesztiválként híresült el a gyulai programok között. De volt itt azóta utcabál, pantomim, térzene, kóruspróba a világóránál, magyar taiko dobzenekar az egykori „Lenin-gödör” helyén, szökőkútba állított zongorák egy jótékonysági rendezvény keretében, sőt nyilvános kézfogóra is sor került. A sok kis helyi kezdeményezésből, amihez egyre lelkesebben csatlakoztak a helyi közösség aktív tagjai, pedig összeállt egy szerethetőbb (élhetőbb) gyulai belváros, aminek az atmoszférája képes megérinteni a csak pár napra, néhány hétre ide érkező turistát is.

Fürdőváros koncept – anamorfózissal spékelve
A város egy olyan tervet várt el (és kapott meg) a tervezőktől, ami „híven tükrözi Gyula fürdőváros mivoltát, vízfelületek, díszmedencék, szökőkutak alkalmazásával, és az eddigieknél nagyobb zöldfelületi arányt teremt”. A víznek, a csobogásnak, a játékosságnak, a fényeknek látványos variabilitását felvonultató eredmény született¹. Nem teljes, hiszen a megpályázott és elnyert források közötti hézag lehetetlenné tette, hogy a Harruckem tértől a Kőrös-csatorna felé elindított köztér-tengely befejeződjön, és a csatornapart is városiasabb sétány hangulatot kapjon². A kis csatornát azonban a vízbe helyezett (a víz pangását is megakadályozó) szórófejek láthatóvá, mi több attraktív látványossággá teszik, miközben természetközeliség érzetét csak finoman árnyalják.

 

 

Két kiemelendő köztéri alkotás is tagolja még a vízjátékokon túl a rehabilitált közterületeket. Az egyik az ún. világóra, amely Bozó András helyi építész alkotása. A másik köztéri alkotást Andaházy László jegyzi. Az Anamorfózisról van szó, amely már az ötletpályázati szinten is megjelent, viszont ekkora léptékben itt valósult meg ez a kora reneszánsz kori tükör-perspektíva játék először. Az optikai kísérletek során egy kisléptékű modellen a tervezők még egy Victor Vasarely alkotás anamorfózissal feldolgozott változatát jelenítették meg, ám a modellezés során kiderült, hogy az anamorf vetületként a sokkal részletgazdagabb, grafikailag nagyon kidolgozott figuratív alkotásoknak van létjogosultságuk, mert az absztrakt alkotásokat a gyanútlan felhasználók már a torzított padlóvetületben is össze tudják rakni képileg, azaz a tükrözés értelme elvész.

 

 

Így egy másik, a város által nagyra becsült, helyi szálakkal is ide kötődő művész³,  Albrecht Dürer Ádám és Éva című alkotása lett a kiválasztott. Az anamorf vetületet a tervezők az AnamorphMe számítógépes szoftverrel tervezték meg, amely során egy képi pixelt egy 1x1x1 cm élhosszúságú gránit kockaként fogtak fel. A burkolatba ágyazott mozaikkép közel 300 ezer darab 8-féle szürkeárnyalatos gránit kockából állt össze, amelyet egy nyírbátori mozaikkészítő szállított le – csaknem egy éves csúszással. A tér ünnepélyes átadásán ezért még a helyi falfirka művészek által ideiglenesen a vasbeton lemezre fújt „anamorf” Ádámot és Évát tükrözte vissza az óriás gúla-tükör⁴.

A történeti belváros a köztér-megújítás hatására életre kelt, a kezdeti közberuházás a magántőkét megmozgatva portálok, homlokzatok rendbe tételével folytatódott. Gyula mint üdülőhely is felértékelődött, habár magán a fürdőkomplexumon és a kapcsolódó szállodákon még jócskán van mit felújítani, megújítani (tervezik is), de a vendégéjszakák számának egyértelmű növekedését hozta a beruházás.

Bardóczi Sándor

---

1 A megújított közterek jelentős fenntartási költségeit az önkormányzat reklámengedélyek díjaiból (a Városgazdálkodási Igazgatóság adja ki az engedélyt főépítészi véleményezés után), a szállásadók által befizetett idegenforgalmi adóból és a szolgáltatások (éttermek, várfürdő múzeum) által befizetett helyi adóból finanszírozza, tervezik bevezetni a Gyula Kártyát mint kedvezményt adó összefogó és ellenőrző rendszert.

2 A város tervezi folytatni a belváros felújítását, a következő ütem a Béke sugár út, és a Göndöcs kert a kultúrházzal a Városi Vigadó épületével és a Kohán Képtár áthelyezésével, a park rekonstrukciójával, nyertes pályázatuk még nincs.

3 Dürer ősei a Gyula melletti Ajtósfalváról származtak, amelyet a nürnbergi család nemesi előnevében is megjelenítettek.

4 Az anamorfózis hengert békési lakatosok készítették.