A Zsidónegyedet nem hagytátok, Budapestet nem adtátok, az ingatlanadót elszúrjátok, de juszt sem hagyom magam Ti Dölyfös Urak - megcsinálom azt, amit a városban kéne tenni, a mi házunkban. Egymillió ember helyett százzal, de mivel minden ember a világ teljessége, a mi házunk pont olyan mint a városunk - most még, de már nem sokáig. Mert a mi házunk olyan lesz, mint amilyen lehetne a mi városunk, ha nem azok vezetnék, akik most félrevezetik.

A bevezető után, tulajdonképpen egy link is elég lenne arra a blogra, amelyet akkor nyitottam, amikor átvettem a mi házunk vezetését. 

Itt van.

Kezdetben...

2009.03.28. 00:00 Amichay

Van itt minden: magas adók (közös költség), amit hülyeségekre költöttek, vagy gyanús körülmények között tünt el a pénz, szakértelem, és jószándék hiánya, gyűlölködés és hatalomvágy, csalás és ámítás.

Ez nem egy diadalmenet, ez kőkemény munka, amit bele kell tenni, és közben kellően érzékenynek lenni arra, amit a ház lakói mondanak, vagy már nem is mondanak, mert már elegük van, és nem érdekli őket semmi, csak hagyják őket békén. 

A fizikai és a szociálpszichés romlás jelei észlelhetők a házban, innen, a gödör mélyéről kell kikecmeregni. De semmi nem lehetetlen, ha az ember elhatározza, hogy megcsinálja. Nem egyedül, hanem a kisebb, majd, bízvást növekvő közösséggel együtt. Április eleje óta még nem történtek csodák, hacsak az nem, hogy kezdenek köszönni egymásnak az emberek, hogy az első kertéSZombaton együtt dolgoztak olyan emberek akik évek óta csak gyűlölködtek, pereskedtek, és ott gáncsolták egymást, ahol csak tudták. 

De ahhoz, hogy ebből a házból olyan hely legyen, ahol boldogan élnek az emberek, ahol jó dolgok történnek,  még nagyon sokat kell dolgoznunk. Ám tapasztalatot szerezni a folyamatból is lehet. Ezért írtam erről.