2008-05-30-án  jegyeztem azt a bejegyzést a kapcsolat.hu-n, amelynek a címe Podo-kibuc volt. Ez a bejegyzés azután született, hogy a TV-ben láttam egy műsort a magyar kistelepülések mélyszegénységéről.

"meg kellene próbálni egy kibucot alakitani a nyomorgó emberekből, egy olyan csoportot, ahol a központi gondolat a tanulás, a közös munka, az alapellátás egy pénz nélküli közös, gazdasági vállalkozásban.

A dolog külön aktualitását adja, hogy a kormány készitett egy programot a segélyezési rendszer reformjára. A kibuc jobb megoldás. Mégpedig azért, mert nem kényszert és nem bürokráciát alkalmaz. A kötelező közmunka még nem nevel munkára, a büntetést pedig ki fogják játszani. Az emberekben lévő pozitiv energiákat kell felszabaditani..."

Ma, ez aktuálisabb, mint valaha:

Podo- cigányul hidat jelent, a kibuc pedig egy olyan közösségi település, amely a nincstelenségből nőtt ki és tette az izraeli mezőgazdasági termelést a világ élvonalába, mert a kibuc elsősorban a közösség ereje - minden csak ezután következik. Igen, ez Magyarországon is működne, ha akarnánk.

A bűnözés következmény. Nem feltétlenül a nyomor következménye. A kilátástalanságból fakad. A sértettségből, az elszigeteltségből, a megalázottságból, a kirekesztettségből.

Ha egy országban van egy kisebbség, amely mindezeket évtizedeken át kénytelen elviselni, akkor köreiből nagy valószinűséggel több bűnöző kerül ki. Nemcsak kis tolvajok, hanem "nagykutyák" is, hiszen a bűnözésben is van "karrier".

Igy aztán, ahelyett, hogy azon vitatkoznánk, hogy van-e cigánybúnözés, mint olyan, nézzük szembe a tényekkel, és persze az okokkal, hogy miért van olyan sok cigány bűnöző? Nem vagyok kriminológus, de megéltem egyet és mást, éppen ezért gondolom, hogy az a lelki nyomás amiről fent irtam, fontosabb, mint a gazdasági okok. Ezért, úgy gondolom, hogy a pénz önmagában semmit nem old meg, akár a szegény cigányok kapják, akár rendőrök munkabérére forditják. Az okot kell  feltárni, és az alapproblémát kell a megoldás irányába tolni.

A cigányok hagyományos közösségeit szétrombolták, de helyette nem akakult ki a korunkban  autentikus  életforma.

Egy közösség megszervezést ajánlom, nevezzük akár kisérletnek, csak már próbáljunk meg valamit, ami nem arról szól, hogy van-e pénz rá?...

A kibucok a XIX. század második végefelé kezdtek kialakulni, a képen látható semmi közepén, vagyis azokon a szinte terméketlen földeken, amelyeket az európai zsidó idealisták meg tudtak venni az Oszmán Birodalomban élő földesuraktól.  Primitiv, fabódékban éltek, csoportosan, ebből is jött a település neve. És megművelték a földet, kőkemény munkával, találékonysággal, állandó fejlődni akaró okoskodással.

Az ő tapasztalatukból, ma már sokkal könnyebben, kevesebb izzadtsággal, jó szervezőképességgel, öt-tiz év alatt gyökeres változást lehetne előidézni a magyar kistelepüléseken, ott ahol mélyszegénységben él rengeteg cigány, és a kitörés lehetőségét sem látják.

A legfejlettebb mezőgazdasági technológiákat át lehet venni, meg lehet tanulni, az emberek fizikai munkájával meg lehet épiteni a legjobb, környezettudatos, energiatakarékos épületeket, a munka és a tanulás megválthatja az egész népességet!

Nem rendőrökre kell költeni, hanem meg kell teremteni a reményt arra, hogy a növekvő cigány népesség felfedezhesse élete értelmét. Nem holnap, hanem már tegnap el kellett volna kezdeni, ha békében akarunk élni ezen a vidéken.

Mi az, amit ma, Magyarországon hasznositani tudunk az izraeli kibuci életforma-mintából?

1. Kibucra akkor van szükség amikor senkinek, szinte semmije nincs. Akkor ugyanis, nincs baj a javak elosztásával. Ezért a kibuc egy település kezdeti stádiumában praktikus működési forma, és ahogy a kibuc egyre jelentősebb mértékben termeli a fizikai javakat, úgy kell megoldani tudatosan az egyes tagok, családok egyre nagyobb önállóságát.

2. A kibuc magja, a fejlődés kulcsa a tanulás - reggel a gyerekeké, este a felnőtteké. A kibuc minden tagja, az egyéni képességeinek fejlesztése során jut el az önnálósághoz, de ehhez a közösség segiti hozzá.

3. A kibuc minden tagja, bizony a gyerekek is, koruk és képességeik alapján különböző mértékű munkát is végeznek, minden nap. Az általános iskolás gyerekek például, napi egy órát végeznek a közösség számára hasznos munkát.

4. A kibucban, különösen kezdetben, senkinek nincs pénze. Viszont minden, alapellátást megkap mindenki.

5. Az első, ami megépül egy flexibilis elosztású képzési központ, ahol a bölcsödétől a felnőttképzésig, minden, a közösség tagjai számára szükséges oktatás-nevelési funkció helyet kap. Minden épület, tehát az első, közösségi ház és a lakóházak is, egy kisebb magból indulnak, korszerű és környezetkimélő épitési technológiákkal, amelyeket már a kibuc tagjai épitenek meg, a szükséges szakmai irányitás mellett. Egy kiválóan megtervezett, természeti környezetbe ágyazottan fejleszthető településmag - ez a kibuc.

6. A képzési központot úgy képzeljük el, mint egy szabad teret körbezáró helyiségcsoportot, amelyek 25 négyzetmétres kis helyiségek összekapcsolható és szétválasztható variációiból állnak. A szabad térrel átellenes oldalon egy felső megvilágitású folyosóra fűzve közelithetők meg a termek, a folyosó másik oldalán pedig a kiszolgáló létesitmények helyezkednek el.

7. A belső szabad tér északi oldalára ékelődik be a közös étterem, ami szintén kisebb helyiségekre is bontható, de össze is nyitható. Azon túl a konyha, amely már a zöldséges kertekhez kapcsolódik. Mert, hogy ez egy mezőgazdasági település, és az épületeket a természetbe ágyazzuk, de ez a természet nem öncélú - innen szerezzük a közösség táplálékát, később egyik megélhetési formáját is.

8. Vagyis, a képzési központ épitésével egyidőben, a kis, alakuló közösségnek megépül a közös konyhája, ahol a közösség tagjai felváltva, csoportosan főznek, és önkiszolgáló rendszerben esznek mindannyian az étteremben. Ugyanigy, közösségi munkaként dolgoznak a veteményeskertben, és ültetik az első gyümölcsfákat a képzési központ körül.

9. Még mindenki a saját, rogyadozó házában lakik a faluban, de épül a képzési központ, az étterem, a konyha, ültetik a növényeket... Aztán az egyéb szolgáltatási ágazatok épületeit, mint például a közös, automata mosodát, a varrodát, a cipészműhelyt, ruha és cipőelosztót. Mindenki tiszta ruhában kezdi a napot és a piszkos ruhát leadja a mosodában. A mosodát is ugyanúgy üzemelteti a közösség, mint ahogy a konyhát, vagy a veteményest, de mindenütt lehetőségük van azoknak, akik a legjobban szeretik az adott munkát, hogy továbbképezzék magukat. Hiszen, amig az elején bográcsokban főznak a közösség tagjainak, idővel a nagyüzemi konyha minden technikai vivmányát be tudják szerezni, és ezeket már szakértelemmel kell kezelni. Ugyanigy, a veteményeskert intenziv művelése is, már szakértelmet igényel, és az, aki ehhez tehetséget érez magában, az tanul és szakmát is szerez.

10. A lakóépületeket is közösen épitik (az épités az első értéktermelő tevékenysége a közösségnek), és mint minden épülete a kibucnak, a legkorszerűbb technológiát ötvözi az ökológiai szemlélettel. Az épitéshez is szakértelem szükséges, és ahogy a kibuc halad az idővel, kialakulnak a speciális épitőbrigádok, egyre inkább specializálódik a munka. De ez a munka nem kényszer, hanem az egyedi képességek alapján idomul az emberekre.

11. A kibuc környezeti adottságai és az emberek érdeklődése alapján határozzák meg a gazdasági fejlődési irányt. Célszerű intenziv mezőgazdasági művelést bevezetni, például biozöldség és gyümölcs-termesztést, amelyet a kibuc saját elosztó hálózatán keresztül értékesit a nagyvárosokban. Ehhez kapcsolódhat korszerű feldolgozóipar, álattenyésztés, esetleg haltermelés (a Tisza környéki szegény falvakban). Hogy pontosan mit érdemes, ahhoz nyújtanak segitséget megfelelő szakemberek, kezdetben.

12. A kibucban nincs pénz, nincs játékterem, nincs kocsma, nincs dohányzás, alkoholfogyasztás - az eredmények nincsenek ingyen. Keményen kell dolgozni. De a szórakozásnak is marad tere és ideje. A képzési központ nem csupán iskola, vagy felnőtt továbbképzés, hanem itt vannak a szórakozást is biztositó számitógépek, az internet, a kivetithető DVD, az esti filmeknek... A kibucban senki nem unatkozik.

13. Mig az elején az irányitás, a munkaszervezés az oktatás, kivülről jövő szakemberek kezében van, ez is egyre nagyobb mértékben kerül a helyi közösség választott képviselői kezébe, illetve az időközben szakképzett közösségi tagok munkájává.

14. Minden apró részletet megbeszélnek a kibucban. Amig az elején mindenki mindenféle munkát végez, a közösség döntése határozza meg, hogy mondjuk két férfi és két nő tanuljon szakács-mesterséget, mert később ők vezetnék a közös éttermet, két embert óvobácsinak, óvónéninek kell kiképezni, ki az aki erre a legalkalmasabb lenne, vagy ki szeretne a számitógépekkel foglalkozni, stb. Ezek nem elvont politikai témák, hanem a napi életük, a közelebbi, vagy távolabbi jövőjük. A kibuc nem szakemberek diktatúrája, hanem egy nagyonis tudatosan kialakitott demokratikus közösség.

15. A kibuc fejlődési vonala tehát a tanuláson és a közös munkán keresztül, az önfenntartó gazdálkodáson át, a többlet-értéktermelésig vezet. Minél képzettebbek az emberek, annál értékesebb munkát tudnak végezni, ezzel egyre inkább gyarapitják a közösséget, és egyre több értéket tudnak felhalmozni. Ha már folyamatos megélhetése van a közösségnek, ha saját erőből képeztek orvost, tanárt, számitógépes szakembert, épitettek kényelmes házakat a tagjaiknak, orvosi rendelőt, sportolási lehetőségeket teremtettek, közös autókat, szállitóeszközöket vettek, amelyeket jó hatásfokon tudnak kihasználni, akkor lassan, megindulhat a differenciált bérezés, a vagyonfelhalmozás, az önállósulás.

Ez talán a kibuc vége is, de semmi baj, hiszen egy jól működő falusi közösség jön létre igy, a kibuc ehhez, csak egy hid volt. Ha mindez egy teljesen átlátható folyamat, akkor a "privatizáció" nem egyesek érdemtelen meggazdagodását jelenti, hanem egy természetes fejlődés bejárható fokozatait. A kibuc uszodája, sportpályái továbbra is maradhatnak a közösség tulajdonában, de múködtetésüket magánvállalkozók vehetik át. A "bérleti dijakból" nyugdijalap termelődik, hiszen az egész rendszer egy dinamikusan fejlődő közösség igényeire szabott.