PODO egyesület

A PODO egyesület alapító okíratához írtam egy előzetes programot. Van egy kedves és agilis ügyvédnő, aki a procedurát lebonyolítaná, és az én szövegemet hivatalos jogászi nyelvre áttenné, de előtte szeretném, ha megnézné minden érdeklődő, és véleményt is írna róla.

Ezen felül a hivatalos bejegyzéshez minimálisan 10 alapítótag szükséges. Tehát azok jelentkezését is várom, akik aktívan rész akarnak venni a PODO egyesületben.

Mielőtt  a szöveget közzétenném, őszintén meg kell mondanom, hogy az egyesületben való részvétel nem ingyenes, mert egyedül magam nem vagyok képes az egyesületet fenntartani.

Egy azonban bizonyos: az egyesület pénzügyei az utolsó fillérig fent lesznek az interneten, bárki által, online ellenőrizhető módon.  Hogy mennyibe kerül az egyesület fenntartása, és miképp finanszírozzuk, arról a mindenkori közgyűlés dönt.

 

PODO  Társadalmi Egyesület

 

Szervezet tevékenysége:

Az egyesület országos, szekciói viszont egyes településekhez kapcsolódó tevékenységüket a nevükben is megjelölik, például PODO Budapest, PODO Érd, stb. mivel az egyesület, amely közhasznú társadalami szervezet,  célja az egyes települések fejlődését  befolyásoló civil kurázsi támogatása, a döntéselőkészítésben való aktív részvétel, az önkormányzatok programjainak kritikája, a közösség érdekeivel ellentétes döntések elleni  akciók-,  közösségi fórumok  szervezése, a településgazdálkodás humánus formáinak megismertetése az állampolgárok széles körével, információgyűjtés, tapasztalatszerzés, nemzetközi példák elemzése.

 

Részletek:

1. Eredeti, szabadszellemű, kritikai, társadalmi jelenségeket kutató, információs, ám közérthető elektronikus illetve nyomtatott sajtótermék(ek), illetve egyéb médiák létrehozása, melyekben a civil kurázsi  jegyében szakemberek és civil aktivisták fejthetik ki nézeteiket a településükről, tehetnek javaslatot, illetve megismerhetik a külföldi és hazai példákat, elemzéseket.

2.Közösségi események szervezése a fentiek jegyében közösség-, és informáló jelleggel. A közösségi programok interaktívak, amelyekben elsőbbséget elvez a helyi lakosság által szolgáltatott információ és javaslattömeg, illetve a kultúrált vitakészség fejlesztése.

3. A magyar média meghatározó szereplőjévé válni, beleszólni a települések média-reprezentációjába, átformálni a társadalom  megítélését a települések működését illetően. Speciálisan szerkesztett önkormányzati híreket szolgáltatni, adatbázisokat építeni, tanácsadást szervezni az interneten.

4. Kiépíteni egy érdekvédelmi szervezetet, amely képes segítséget nyújtani az egyes állampolgároknak, illetve kisebb-nagyobb közösségeknek, az önkormányzati törvénytelenségekkel szemben.

5. Kialakítani  egy olyan szakmai fórumot, amely következetes párbeszédet folytat a kormányzattal a szükséges törvénymódosítások  egyeztetésére, illetve a különböző szakminisztériumok településfejlesztéssel kapcsolatos intézkedéseinek koordinációjára.

.........................................

Hogy megértsük, miért van szükségünk erre a civil szervezetre, ahhoz egy filmet ajánlanék a bogotai esetről...



Valamit hozzá kell tennem a PODO-egyesület keletkezésének körülményeihez:

Nyolc hónappal ezelőtt, a szakmai írásaim egy részét kezdtem átpakolni a kapcsolat.hu-ra, azért, mert úgy gondoltam, hogy azokat meg kell ismerje a szélesebb közönség is. Amikor kezdtek már felfigyelni az írásaimra, sokan kérdezték, hogy miként lehetne ezeket megvalósítani, és én újra és újra azt hajtogattam, hogy ez  a várost fontosnak tartó emberek aktivitásán múlik minden, én egyedül semmit nem tehetek azon kívül, hogy leírom amit gondolok, elmegyek ilyen-olyan összejövetelekre és beszélek, vitatkozom, dühöngök. Amíg egyedül vagyok, addig én leszek az a "lökött nő" aki mindig dumál, de amint felsorakozik egy tömeg a "lökött" gondolatok mellé, már nem lehet lesöpörni azokat az asztalról.

Az egyesület megalakítását már egy ideje terveztem, de mivel a városgazdász-újságíró működésemből a hidegvízre valót sem keresem meg, közben dolgoztam keményen, az egyesület megalakítása meg tolódott.

Csakhogy néhány nappal ezelőtt egy nő a kapcsolaton úgy gondolta, hogy a saját lehetőségei határán belül tesz valamit, és nem vár arra, hogy majd a Jóisten megszánja a magyar népet, meg a főváros lakosságát... elindított egy internetes kampányt:

http://www.kapcsolat.hu/campaign/7729

Az illető egyébként még nem is budapesti lakos - aminek külön örülök, mert jelzi, hogy megértette -a főváros problémái nemcsak azoké, akik bejegyzett polgárai.

Mivel a kampány egy hét alatt majdnem száz regisztrált támogatót szerzett, megvan az esélye, hogy a kijelölt határidőig megszerzi a kitűzött létszámot, és a petició eljut oda, ahová a kampányindító szánta. De nem is ez a leglényegesebb ebben, hanem az, hogy néhányan ebben a rettenetesen pesszimiszta országban képesek voltak irigységen, közömbösségen túllépve valamiért kiállni.

Ezért aztán én is összekaptam magam és leírtam, hogy milyennek gondolom a podo-egyesületet. Annál is inkább, mert a politikai pártoktól sok jót nem remélek, de igenis hiszek abban, hogy a civil kurázsi kirángathat minket a mocsárból.

Üdvözlendő a kezdeményezésed, de lenne egy-két tanácsom:

A saját, eredeti nevedet (Mihály Éva) lenne célszerű használni, ami valószínűleg a személyidben és a magyar útleveledben is van, ugyanis egy kampányban nem lehet eredményt elérni egy kitudjahogykellkimondani névvel.

Eddig sem értettem, hogy miért csak ritkán nevezted magadat a rendes, magyar neveden, amin több évtizedig hívtak és ismertek. Legalább ez ne tetézze az életrajzodból kiderülő egyértelmű hátrányt, a húsz évnyi máshol élésből kikövetkeztethető orientációdat.

Az új egyesület céljaival nagyon sok régi városvédő, lokálpatrióta szervezet hasonlót vall. Talán őket kellene összefogni, összehangolni.

Ha már nevek és ha már ötletelünk: szerintem ez a PODO is elég "hülyén" hangzik. De semmi esetre sem egy komoly ügyre asszociál az ember (mégha rémlik is, hogy olvastam az értelmezését); s itt szigorúan a szerencsétlen asszociációkra gondolok.

Illetve lásd még: a műveltebbek által használt 'pomo'-t.

A neveddel kapcsolatban én nem mernék ilyen határozottan állást foglalni. Bár a M. É. tagadhatatlanul problémamentesebb csengésű - s én "csak"-ok nélküli filoszemitának számítok, de sajnos ezzel egyre inkább egyedül érzem magam (sokat filóztam, hogy ez utóbbi mondat való-e az építészfórumba, de aztán úgy döntöttem, hogy nem szégyellni való).

Köszönöm mindkettőtöknek a tanácsokat...

Tegnap szintén kaptam tanácsot névügyben,épp akkor, amikor elhatároztam, hogy most, a lakásvásárlás kapcsán, kényszerűen átélt hivatallátogatásokat arra is kihasználom, hogy átvezetem az Amichay-t a magyar irataimba is. M.Amichay Éva

Lehet, hogy először elgondolkodnak, hogy is kell kiejteni, de aztán megjegyzik. Az pedig, hogy ez "idegen" név, hát istenem Vujit Tvrtko szebb, magyarabb? Vagy Lanczendorfer Erzsébet könnyebben kiejthető? Miért pont egy szimpla héber név böki az emberek csőrét? 

A podo - nem úri virtus, hanem úgy gondolom, hogy az a  felsőbbrendű magatartás, ahogy a többség kezeli a cigányságot, nehezebben oldható, mint a gazdasági különbség. Izraelben azt tanultam meg, hogy éppen azért, mert az askenázi a "fehér európai" felsőbbséget jelenti a keleti zsidók, vagy az arabok számára, az első dolog, amit velük szemben tennem kell, ha bármit el akarok érni, az az, hogy visszaadom a "kávod"-ot, a tiszteletet. Ha a programot, az egyesületet egy cigány szóval jelölöm meg, akkor pontosan ugyanezzel a gesztussal élek. Egy többséghez tartozó, vagy gazdaságilag előnyösebb helyzetben lévő ember lehet ennyire nagyvonalú.

A magyar rasszizmusnak éppen az a legnagyobb baja, hogy kicsinyes. Kicsinyes emberek kicsinyes gondokkal vesződnek, ahelyett, hogy az összefogás pozitiv energiáját a maguk hasznára is felhasználnák.

Nekem ez a véleményem a nevekről...:)

Eva M. Amichay városgazdász, újságíró

Kedves Eva!

Először azt gondoltam, hiba volt nekem is ezen a név-témán rugóznom.

Aztán belegondoltam, lehet, hogy nem is sült el olyan rosszul: legalább ebben a cikkben is megfogalmazásra került a név értelmezése, mélyebb értelme (s lehet, hogy másnak is hasonló ellenérzései lehetnek a név furcsa hangzásával, mint nekem).

Ezennel le is kapcsolódnék a név-témáról.

Viszont őszintén kívánok sok sikert és kellemes ünnepeket!

Köszönöm mindkettőt!

Nem vagyok naiv, pontosan látom a "csendes többség" véleménnyilvánítását a pontokban. Tisztában vagyok azzal, hogy személyem nem csupán szeretetet és megbecsülést vált ki, hanem dühöt, irígységet is. Ezzel együtt, azt hiszem, hogy az ember az elveiért ne csak akkor álljon ki, ha az jól jön neki, hanem akkor is, ha éppen kényelmetlen. 

1985-ben hozzáfűztem egy nevet a vezetéknevemhez. Számomra ez a tett szimbólikus értékű volt. Nem dobtam el a korábbi családnevemet, hanem hozzáadtam egy másikat is. Vagy ezen a hosszú néven, vagy ennek a rövidítéseivel jegyeztem 2004 óta az írásaimat. Igaz, holmi lustaságból, a magyar bürokrácia fárasztó volta miatt, a magyar irataimban még nem vezettem át a megváltoztatott nevet, de semmiképpen nem azért, mert ott és akkor, azt akarom használni, ami előnyösebb.

Ezt még azzal is tetézem, hogy nem tagadom le az izraeli kapcsolatomat, sem azt a 22 évet, amelyet folyamatosan ott töltöttem, sem azt, hogy mit gondolok ma, bizonyos konfliktusok kapcsán. Sokszor mondták, hogy fogjam be a számat, mert nemcsak a rasszista jobboldalt hívom ki magam ellen, hanem a baloldali széplelkeket, akik azt hiszik, hogy békét békeharccal lehet kivívni a Közel-Keleten.

De én eldöntöttem, hogy politikus csak akkor leszek, ha olyan lehetek, aki kimondhatja azt, amit gondol, nem pedig a népszerűség szele forgatja a szavait.

Eva M. Amichay városgazdász, újságíró

Keves EMA, amennyire lehetőségem van rá, követem közéleti megnyilvánulásait. Szimpatikusnak tartom lényeglátását, még ha olykor ezt vehemens lelkiséggel teszi is. Ráadásul jó megjelenésű, kulturált és csinos nő, ami nyilvános megjelenésnél nagyon is fontos manapság. Csak egy gondolat bánt engemet... A civil kezdeményezések nagy valószínűséggel akkor fejthetnek ki elementáris hatást, ha azok a politikai hátszelektől képesek függetleníteni magukat. Tudom, hogy nehéz ezt kezelni, hiszen egyrészt sokaknak van kialakult pártpreferenciája. Másrészt a pénz, paripa, fegyver a pártoknál. Üdvözlet jobbközépről: csj

marianna,

nagyon köszönöm kedves soraidat, de a politika szerepéről, azt hiszem más a véleményünk. Számomra a politika nem szitokszó, bár sosem voltam egyetlen politikai párt tagja, se itt, sem másutt.

A politika szükséges, mint mondjuk a WC... és aki kényes a saját higéniájára, az igyekszik a WC-t is tisztán tartani... a politikához, ha akarjuk, ha nem közünk van, és ha elhanyagoljuk a takaritást, akkor abból nekünk is bajunk származik. Ezért nem is értem a mai értemiség politika-ellenes attitüdjét. Az átkosban világos volt, hogy az ember nem hempereg az akkor egyetlen disznóólban, aminek a tisztaságára semmilyen hatással nem lehetett, de a rendszerváltás értelme éppen az lenne, hogy ma már nemcsak jogod, hanem kötelességed is a közéletben részt venni. A minimum a törvények magtartása és a választás lenne, de Magyarországon mindha mindkettő fakultativ tantárgy lenne a demokrácia-suliban... pedig ez nincs igy. Egy jól működő demokráciában az emberek résztvesznek a politika formálásában - remek példa erre az Obama-kampány széles társadalmi támogatottsága. Nem ártana tanulni belőle.

Az egyesület alapvető célja az állampolgárok aktivizálása, a közvetlen környzetük javitása érdekében - ez önmagában politikai tett, még akkor is, ha nem kötődik egy adott párthoz. Nem véletlenül igyekszem megőrizni a pártoktól független álláspontot, mert sajnos, egyik párt ideológiai csomagjával sem vagyok teljesen megelégedve, legfeljebb az elégedetlenségem mértéke különböző.

Négy éven át sikeresen ellenálltam annak, hogy bizonyos pártok, vagy pénzes befektetők eszköze legyek. Ezen semmiképp nem fogok változtatni. Számomra az ideális helyzet az lenne, ha olyan sok önkéntes civil kapná magát a települése érdekében egy kis közöséégi munkára, hogy egyik párt támogatására sem lenne szükségünk a változások elérésére. Elvileg ez megoldható, hiszen ha az önkormányzati felépitmény minden lépcsőjére van kellő jelölt, és ezeket a jelölteket támogató választó, akkor az egész pártstruktúrát ki lehet söpörni a helyi politizálásból. Ez azt is jelentené, hogy a megválasztottak (képviselők és polgármesterek) a saját személyük felelősségével szállnak a ringbe és nem pártok viaskodnak. Pár hónappal ezelőtt volt az izraeli önkormányzati választás, ahol éppen ez a jelenség vált annyira markánsá, hogy kimondták: a politikai pártok tartsák távol magukat az önkormányzatoktól! Ez  a civil szféra nagyfokú megerősödését jelzi.

Persze ehhez olyan választási támogatásrendszer is szükséges, amely költségtéritéses alapon működik, vagyis nincs szükség a pártkassza támogatására. De éppen azért, mert ez nagyon kedvezőtlen helyzetet teremtene a pártoknak, csak úgy érhető el, ha a civil szféra önmagát képes megszervezni. Ez lenne az egyesület célja. Ezért kell országos hálózatot létrehozni, hogy egymást tudjuk segiteni az egyes településeken és ne legyen szükség betagozódni a jelenlegi politikai mocsokba.

Eva M. Amichay városgazdász, újságíró


Tartalom átvétel